A modellépítésről

Vasútmodellezés

A vasútmodellező hobbynak sok oldala van. A legtöbb vasútmodellező fő célja, hogy megépítsen és üzemeltessen egy terepasztalt. De még azok között is, akik terepasztalt építenek, ki-ki más-más tevékenységre helyezi a hangsúlyt. Vannak, akik egy óriási terepasztalt építenek - akár egy életen át. Mások inkább a vasúti üzemet modellezik otthon vagy egy klub keretein belül. A terepasztal-építők körein belül is vannak, akik az épületeket vagy egyéb tartozékokat maguk építik meg, mások ezeket készen, vagy kitek formájában megvásárolják. Amerikában és Nagy-Britanniában a kocsikat és néha a mozdonyokat is kitek formájában szerzik be és a modellezők ezeket maguk rakják össze és festik ki a kedvenc vasúttársaságuk színeire. Vannak olyan modellezők is, akik sohasem építenek terepasztalt és nem is "játszanak" a modellekkel, hanem csak gyűjtik őket.

Modellek építése

Vasútmodellek építése egy nagyon érdekes, de meglehetősen időigényes hobby. Itt arról a tevékenységről írunk, amikor a modellező nem gyári modelleket alakít át, nem is kiteket épít össze, hanem maga konstruálja és építi a modelleket alapanyagokból: műanyagból, fából, rézből. Ezt a tevékenységet hívják angolul "scratch-building"-nek. Az angol "scratch" egy többértelmű szó, karcolást, rögtönzést, de emellett startvonalat is jelent. A "start from scratch" kifejezés ellenben pontosan a mi tevékenységünket írja le, annyit jelent ugyanis, hogy valamit a "semmiből", alapok nélkül elkezdeni és megvalósítani. Aki egy modellmozdonyt rézlemezből, csavarokból, vasrudakból készít, pont azt érezheti, hogy a modelljét a "semmiből" építi.

Persze a legtöbb modellező azért nem a semmiből kezdi a tevékenységét. Általánosan elfogadott álláspont, hogy legalábbis a kerekeket, a fogaskerekeket és egy-két tartozékot, mint például a lámpák vagy egy gőzmozdony légpumpa modellje, készen kell venni, mert ezeknek az alapanyagokból való készítése aránytalanul sok időt és energiát vonna el a fő céltól, egy működő modell létrehozásától. Azon persze el lehet már vitatkozni, hol van ez a határ, amit még megengedünk ahhoz, hogy a modellt még valóban önálló munka eredményének ismerjünk el.

Sokan azt hiszik, hogy ilyen modellek építéséhez egy óriási műhelyre van szükség, esztergával, marógéppel és fémmegmunkáló szerszámok tömegével. Ez nincs így. A modellépítést el lehet kezdeni egy konyhaasztal sarkán is, egy alapvető szerszámkészlet birtokában, az évek során a modellező végülis összegyűjt egy tekintélyes szerszámkészletet. Nem árt azonban, ha van lehetőségünk néha arra, hogy néha-néha egy kis esztergával dolgozhassunk. Félkész termékek, mint lemezek, miniatűr profil rudak, stb. beszerzése is nagyon megkönnyítheti a munkánkat.

Vasútmodelleket sokféle alapanyagból lehet építeni. Én magam főleg sárgarézből építem őket és újabban használok, ha tudok, alpakka (újezüst) anyagot is. Egy-két fontos mechanikai elemhez, főleg különféle tengelyekhez nem kerülhetjük el az acél alapanyagokat sem. Jómagam azonban általában nem építek műanyagból. Ehhez az alapanyaghoz egész más szerszámok és technológiák szükségesek, mint a rézmodellekhez.

Miért építünk saját modelleket?

Ezt a kérdést Magyarországon talán fel sem kell tenni. Míg a nagy vasútmodellező kultúrával rendelkező országokban, mint Nagybritannia, Németország vagy Svájc, a modellgyártó ipar gyakorlatilag az összes létező és valaha épített jelentősebb mozdony modelljét gyártja és a boltok a többi nyugat-európai országban is szép számmal kínálják a helyi vasútak járműveinek modelljeit, Magyarországon a kínálat meglehetősen sovány. A vevő választhat a kevés nagysorozatú (Fuggerth, Roco, Klein Modellbahn) modell, vagy a drága kissorozatú modellek között, vagy éppen átfesthet, átépíthet más országok vasútjainak modelljét. Ha valaki egy szép eredeti magyar gőzmozdonyt szeretne, akkor legjobban teszi, ha hozzáfog az építéséhez.

A tudás kútja

Egy modellező sem születik a tudás és gyakorlat birtokában, amivel tökéletes modelleket lehet építeni. Itt érvényes csak igazán, hogy "a gyakorlat teszi a mestert", hiszen ezeket az ismereteket sehol sem tanítják és nemigen adódik lehetőség arra sem, hogy a fogásokat másoktól lessük el. Ezzel a honlappal is azt próbálom elérni, hogy azok, akik azt fontolgatják, hogy belekezdenek ebbe a hobbyba, találjanak valamiféle alapfokú eligazítást, amire legalábbis a tevékenységük elején építhetnek. Emellett igen hasznosak a könyvek, cikkek, amelyek erről a témáról szólnak. Sajnos magyar nyelven nem sok használható könyv jelent meg, ezeket egy listában összefoglaltam. Akik angol vagy német nyelvű irodalmat tudnak olvasni, azoknak ajánlhatok egy pár könyvet és magazin cikket. Ezeket mind magam is olvastam. A rézmodell-építéshez talán a legjobb segítség angol nyelven R. Guy Williams könyve. Ezt a könyvet magam is szinte Bibliaként forgatom, és a benne foglaltakkal szinte kivétel nélkül egyetértek. A nemrég megjelent folytatását már nem találom annyira jónak, mint az első kötetet: a szerző több helyen is szakított a saját korábbi modellezési gyakorlatával, amit én nem tudok minden esetben elfogadni. A másik alapmű Mike Sharman könyve. Ennek a könyvnek nem tudok minden tanácsával és következtetésével azonosulni, mert véleményem szerint túlságosan elbonyolítja a modellmozdonyok konstrukcióját, de így is sokat lehet tanulni tőle. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az említett brit szerzők mind OO-ás méretarányú (1:76) modelleket készítenek. Első pillanatban azt hihetné az ember, hogy ez gyakorlatilag ugyanaz, mint a HO-ás méretarány. Sajnos ez nem egészen igaz. Amikor a legapróbb alkatrészekre kerül a sor, vagy éppen arra, hogy befér-e egy éppen a rendelkezésre álló villanymotor a mozdony kazánjába, akkor derül ki, hogy ennek a 15% különbségnek komoly jelentősége lehet.

A modelljeim

Jómagam hosszabb szünet után 1989 táján tértem vissza a vasútmodellezéshez. Gyerekkoromból maradt egy csomó, főleg Piko modellem, emellett gazdag tapasztalataim arról, hogy nem szabad vasútmodelleket konstruálni és építeni. Felnőtten, családosan, a gyerekek születése után Németországban töltöttem egy pár évet. Ott találkoztam egyrészt a hobby-boltok óriási kínálatával, a modellvasútas újságok színes választékával, másrészt azzal a jelenséggel, hogy - ellentétben Magyarországgal - ott ez a hobby egyáltalán nem minősül infantilis felnőttek sajnálatraméltó szórakozásának, hanem ugyanolyan megszokott hobbynak, mint a focizás, a bélyeggyűjtés vagy a horgászat. Ott találkoztam először hírekkel és fényképekkel amerikai rézmodellekről is.

Ez térített vissza a vasútmodellezéshez. Miután Németország ideiglenes otthonunk volt, nem építhettem terepasztalt, de nem is akartam. Magyar modelleket szerettem volna, és erre a saját építés megfelelő módszernek látszott. Az amerikai rézmodellek a kidolgozottságukkal és szépségükkel szintén arra sarkalltak, hogy valami hasonlóval próbálkozzam.

Először kísérleteket folytattam azért, hogy megállapítsam, az elektronikából általam ismert és gyakorolt technológiák hogyan alkalmazhatók a rézmodellek építésében. Az eredmény az volt, hogy a réz jól megmunkálható, könnyen forrasztható és ragasztható, de a kísérleteim vegyi maratásra - ami szintén elektronikai technológia - kezdetben sikertelenek voltak. A lemezeket ugyan lehetett azzal a technológiával maratni, mint amivel az elektronikában a nyomtatott áramköröket készítik, de a létrehozott felület nem lett szép. Ezért a kísérletezést abbahagytam, és csak jóval később dolgoztam sok bosszúsággal és verejtékkel ki a maratás módszereit. Az első modelljeimen található maratott alkatrészeket barátaim készítették.

Az első modell, amihez hozzákezdtem, a MÁV V40-es Kandó mozdony modellje volt. Már akkor sejtettem, hogy ez nem lesz igazán jó ötlet. Egy ilyen hobbyt egyszerűbb modellel kellene kezdeni, mondjuk egy teherkocsival, vagy más kisebb projekttel. Nagyon vonzott azonban a gondolat, hogy egy mozdonyt készítsek. A Kandó mozdony jó választásnak ígérkezett: a felépítménye szögletes, lapokból forrasztható, a teteje hajlított, de csak keresztirányban, és a modell főkeretét hasonlóra lehetett készíteni, mint amilyen az eredeti mozdonyon van. A meghajtás volt a kemény dió. A fogaskerekek pontos elhelyezéséhez végülis egy kis számítógép-vezérelt CNC fúró-marógépet készítettem, ami azóta is hasznos szolgálatokat tett.

A modellt olyan kivitelben terveztem, amilyen állapotban az eredeti gépek az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején voltak. A későbbi modelljeimnél is ehhez a korszakhoz ragaszkodtam. Ez egy igen érdekes időszak volt a magyar vasutazás történetében, hiszen a MÁV-nál Trianon és a Gazdasági Válság következtében megmaradtak a szolgálatban egészen régi, még a 19. szd.-ban készített mozdonyok és kocsik, de már megjelentek új fejlesztésű mozdonyok, motorkocsik és kocsik is.

A munka az első modellel hosszú ideig tartott és néha rá is untam. Ezért kezdtem hozzá a MÁV 326-osok készítéséhez. A Kandó mozdony építése közben azt tapasztaltam, hogy jóllehet minden alkatrészből tartalékot kell készíteni, hiszen ezek az apró darabok nagyon könnyen elugranak és a legkisebb rossz mozdulattal is tönkre lehet tenni őket, de míg minden egyedi alkatrészhez legalább 2 tartalékot kell betervezni, 10 hasonló alkatrészhez már rendszerint elég csak 3-4 tartalék. Így született az ötlet, hogy az új modellből egyszerre kettőt készítsek, mert két hasonló modellhez nem kétszer, hanem mondjuk csak másfélszer annyi munkát kell az építésbe befektetni. A 326-os ehhez jó alany, mert alapvetően két különböző kivitelben gyártották, sőt a hosszú szolgálata évei során az egyes példányokat annyira átépítették, hogy bízvást el lehet mondani, végülis nem volt közöttük két egyforma példány. Ezért én is két különböző modellt építettem, egy régi kivitelű, rövid füstszekrényes példányt díszes gyűrűkkel a gőzdómon és egy újabb kivitelt hosszú, "amerikai" füstszekrénnyel és sima gőzdómmal.

A Kandó mozdony már készen volt, de még nem volt befestve, amikor hozzákezdtem egy új modellhez, a MÁV 342-es "Pulyka" modelljéhez. Nem tudtam, hogy ennek a mozdonynak már sokan megépítették a modelljét, de amikor megtudtam sem bántam. Bíztam benne, hogy az enyém sem lesz rosszabb, mint a többieké. Ezen a modellen próbálkoztam az angol modell-futóműépítés hagyományainak a követésével. Ez a modell kompenzált futóművet kapott, a motor csak a hátsó tengelyt hajtja fogaskerékkel, a középső és első tengely meghajtásáról az eredetihez hasonló rudazat gondoskodik. Új kihívás volt a bonyolult Heusinger vezérmű, az apró, vékony mozgó rúdjaival, hiszen a 326-oson a vezérmű a kereten belül volt, kívülről nem is látszik, és így a modellben sem építettem meg.

A 342-es modellbe nem lett volna szabad belevágni úgy, hogy még a korábbi modellek sem lettek befejezve. Ha a porosz T3-as modellt is beleszámítjuk, 1998 és 2000 között nem kevesebb, mint 6 félig kész mozdony modell hevert a fiókomban. Senkinek sem ajánlom ezt az állapotot, hiszen ez szinte garancia arra, hogy egyik se készüljön el soha! Ezért ekkor arra koncentráltam, hogy a félkész modelleket egyiket a másik után befejezzem. Így állt össze 2000 és 2004 között 5 modell, minden évben egy.

2004-ben kezdtem hozzá a 325-ös mozdony modellekhez. Az anyagot már korábban gyűjtöttem hozzá, terveket is készítettem, de szerszámhoz csak akkor nyúltam, amikor a második 342-es is elkészült. 325-ösből is kettőt modelleztem, egy korai kivitelűt és egy későit. Ezek erősen különböztek, bár méreteik, fő alkatrészeik és megjelenésük egyforma volt. Ezek a modellek 2006-ban és 2007-ben készültek el.

Ezután a modellmozdonyok készítésében kis szünet következett. Bosszantott ugyanis, hogy csak magukban futkosnak a próbapályán, legfeljebb egy-két régi Piko kocsit tudtam utánuk kapcsolni. Először azt hittem, hogy külföldi kocsikat "magyarítani" könnyebb feladat lesz, mint mozdonyokat átalakítani. Meg is próbálkoztam egy Piko fedett teherkocsi átalakításával. Az eredmény azonban nem volt meggyőző, így a régi magyar teherkocsik tanulmányozása után magam készítettem fedett MÁV teherkocsikat. A fedett teherkocsikat nyitottak követték, majd jellegzetes hosszú teherkocsik következtek. Készült még két hűtőkocsi is, majd egy gáztartály kocsi. Ez utóbbiak már részben párhuzamosan a következő mozdony modellel, a 327-es sorozatú mozdonnyal.

A 327-esek sokkal lassabban készültek, mint a korábbi modellek és ez részben annak volt a következménye, hogy a teherkocsikra is szakítottam időt. Emellett az eddigieknél jóvan bonyolultabb szerkocsik legyártása is több, mint egy évig tartott. Így az első 327-es 2011 utolsó napján állt össze és 2012 tavaszán lett befestve. A második 2012 őszére jutott el a próbafutásokig.

A 327-eseket követte a "királynő", a 301-es. Ebből, a korábbi gyakorlattal ellentétben csak egy példány készült. Ennek a modellnek a szerkezete bonyolultabb minden korábbinál, mert a belső hajtást és vezérművet is modelleztem. Szerencsére a nagy mozdonytest inkább hagyott helyet a meghajtásnak és a tekintélyes ólomsúly is komoly szerelvények vontatását teszi lehetővé. Egy teszt során elhúzott 22 db. 4-tengelyes kocsit. Az érdeklődők egy filmet is megnézhetnek róla - bár ezúttal kevesebb kocsi élén.

A 301-es befejezésével egy kocsi készült, a MÁV Bn-sorozatú személykocsi modellje. Ez a kocsi a hosszú tengelytáv következtében inkább a nagyobb terepasztalok vendége.

Persze a nagyobb projektek között akadtak kisebbek is. Ilyen volt a Fuggerth M41-es ellátása egy teljesen új saját készítésű meghajtással, vagy a "karácsonyi projekt", a magyar mellékvonali harmadosztályú felvételi épület papírmodellje.

Jóllehet, alapvetően vasútmodellek készítésével foglalkozom, de annak az igénye, hogy a modellek futási tulajdonságait alaposan meg lehessen vizsgálni, szükségessé tette egy próbapálya elkészítését. Valójában ezekből több is készült, igazodva a növekvő igényekhez. Az utolsó fázis a fordítókorong megépítése volt. Ez könnyebbé teszi a modellek közös vizsgálatát, "futtatását", de a közös, nagy "Fremo" találkozókon is bevethető.

Nekem a modellezés sok örömet nyújt. Esti kikapcsolódás minden napra, hasznos tevékenység esős hétvégeken. A végén pedig nagy öröm, amikor az ember előtt ott áll a kész modell, a sínre rakhatja, elindíthatja és érezheti: ezt én készítettem!

Előre a Modellek Oldalára
Vissza a Kezdő Oldalra

Ez az oldal 2019 március 9.-én lett utóljára megváltoztatva.

Erő János