Itt, a kezdőlapon a vasútmodell készítés általános szerszámait mutatom be. Persze az "általános" tartalmazza a kifejezetten modellépítés céljaira beszerzett, vagy saját magam által készített szerszámokat. Négy csoportot azonban elkülönítettem és a saját oldalukon mutatom be őket:
|
Ez az az asztal, amin a modelleket építem. Ritkán ilyen tiszta, mint itt a képen. A fő szerszámok a fénycsöves lámpa, a 12V-24V-os trafó, a trafó tetején a Proxxon motoros kézifúrógép, a hőmérséklet-szabályozós forrasztópáka és a gömbcsuklós satu. A satu mellett egy sima felületű kerámia lap látható. Ezen jól lehet dolgozni, és elviseli a forrasztás hőmérsékletét is. A trafó előtt lévő öngyújtóra akkor van szükség, ha a gázlángos forrasztólámpát kell használni. |
|
Ez a csuklós satu, amit rendszeresen használok. A csukló megengedi, hogy a satu fejét olyan irányba forgassam vagy döntsem, ami a darabot a munkához legkényelmesebb helyzetben rögzíti. Eredetileg egy vákuumos tapadókorong volt az alján, de azt sürgősen eltávolítottam. Az ilyen korongok pont akkor hajlamosak elengedni, amikor a legjobban kellene tapadniuk. |
|
A Kandó-háromszögek a satuba fogva. Ezek a Kandó mozdony modellhez készültek. A méretre reszelés után le lesznek vágva a közös lemezről, és a felső élük egyesével lesz elsimítva. |
|
Ezt a párhuzam jelölőt saját magam készítettem. Az ilyen szerszámok érthetetlenül sokba kerülnek. Volt egy régi szovjet tolómérőm, ennek lett a külső pofája levágva. A talp egy tömör sárgaréz blokk, marógéppel merőlegesre alakítva. Körfűrésszel egy rés lett belevágva, pontosan olyan széles, mint a tolómérő. Ebbe lett a levágott tolómérő epoxi ragasztóval merőlegesen beragasztva. Mivel a csuszkája magasan maradt, erre egy kis rézrúd került függőlegesen felerősítésre, amibe a karcolótű került. Így ér le a tű egészen a talp szintjéig. |
|
Sohasem értettem, hogy a műszerész fűrészek miért kerülnek egy lombfűrész árának a többszörösébe, amikor még kisebbek is annál. Inkább vettem egy olcsó kis kínaifémfűrészt és készítettem hozzá beszorítókat, amibe lombfűrész-szálat lehet erősíteni. A képen felül látszik az eredeti fűrész, alul a lombfűrész-szálhoz átalakított változat. |
|
Ez az 50 wattos hőmérsékletszabályozós Weller páka, amit a legtöbb forrasztási művelethez használok. Mivel az elektronikája a nyélben van, egy egyszerű 24 voltos trafóról lehet működtetni. 4-5 különböző pákahegyet lehet belerakni a forrasztandó munkadarabok méretétől függően. |
|
Ez a saját gyártmányú ellenállás-forrasztó. A szénrúd egy ceruzaelemből van, a tartója egy 5mm-es rézcső. A fogantyú egy fából készült reszelőfogantyú - műanyag fogantyú nem alkalmas erre a célra, mert a melegtől megolvadna. A másik pólus egy erősebb csipesz. Szükséges volt még egy lábkapcsolóra, ami a 12V-os trafó primér oldalát kapcsolja. |
|
Ezek a C-formájú, csavaros szorítók nagyon fontosak akkor, amikor a munkadarabokat a forrasztáshoz pontosan egymáshoz kell erősíteni. A legjobban közűlük a felül látható saját gyártmányú kivitel vált be. Ennek a szorítófelületei kicsik, így csak kevés hőt vonnak el a forrasztandó darabtól. De a másik kettő is igen jól használható. |
|
A baloldali szerszám egy kézi szorító. Sajnos nem igazán hasznos jószág, mert nehéz beszorítani, de mégsem fogja meg a munkadarabot elég szilárdan. A másik négy szerszám tokmányvégű szorító. Érdekes, hogy a legjobban a jobboldali olcsó műanyagnyelű változatok váltak be. Ezek nagyszerűen tartják a munkadarabot és hosszában csöves kivitelűek, azaz hosszú drótot vagy rudat is meg lehet velük fogni. |
|
Csipeszből minél több van, annál jobb. A baloldali egy nagyon hegyes, igen jó minőségű tűcsipesz. Középen egy olcsóbb egyszerű csipesz látható, amiért nem kár, ha pl. forrasztáskor a lángba kerül. A jobb oldalon egy keresztezett szorítócsipesz látható. Érdemes rozsdamentes acél anyagú csipeszeket használni, mert azok nem mágneseződnek fel. |
|
Ezt a szerszámot használom, amikor mozdonyok, vagy ritkábban kocsik kerekét kell lehúzni a tengelyről. A kerékpár a furatba kerül be úgy, hogy a kiálló perem a kerékagyat támasztja alá. Így, mivel a kerék pereme nem támaszkodik fel, kisebb a veszélye a kerékcsillag eltörésének. Az egész a nyitott satu tetejére kerül, a tengelyt egy kinyomó rúd és egy kalapács segítségével lehet lefelé kiütni. |
|
Ez a kép mutatja a sínhajlító szerszámot. Három apró csapágy alkotja, ezek közé kell a sínszálat befogni és többször végighúzni. Az egyes áthúzások között az elöl látható szorítócsavart óvatosan egyre beljebb kell feszíteni. A sínszál első és utolsó 7-8mm-es szakasza nem hajlik be egyenletesen, azt le kell vágni. |
|
A csapágyakra 2-2 esztergált acélgyűrű került felerősítésre. A köztük lévő 0,4mm-es horonyban halad a sínszál talpa. Ezek tartják a sínszálat a hajlítás során függőleges helyzetben. Ez fontos, különben a sín nem csak oldalirányban hajlana meg, hanem meg is csavarodna. |
|
Ez itt a "téli kaloda", 2017 telén készítettem. Arra szolgál, hogy a kocsik kocsiszekrényét, mozdonyok főkeretét a forrasztás, ragasztás idejére pontosan függőlegesen, a lapokat egymáshoz képest merőlegesen tartsa. Az egyik oldalfala fixen az alapra van ragasztva, ugyanúgy a homloklap is, rá merőlegesen. A másik oldalfal mozgatható, hiszen a modellek nem mind egyforma szélesek. Az alaplemez tetején csavaros leszorító "praclik" vannak, amik a vízszintes elemeket, pántokat tartják a helyükön. |
Ez az oldal 2018 február 27.-én lett utóljára megváltoztatva.
Erő János
