A 6m tengelytávolságú személykocsikat 1908-ig gyártották. Ezeket váltotta le a 7m tengelytávolságú változat, amelyeknek már 1907-ben elkezdődött az átadása. Első ránézésre a korábbi kocsi nyújtott változatáról van szó. De ezek a kocsik már eleve "dongatetővel" készültek, mint a 6m tengelytávolságú személykocsik utolsó sorozata. Alaposabb rátekintéssel további változtatásokat is fel lehet fedezni. A hosszabb tengelytávolság miatt a kocsik alsó feszítőművel készültek. Ez még egyszerű kivitel volt, L-szögvasból készült, mint a későbbi teherkocsiké, nem volt utánállítható. A kocsik alvázán megjelent a későbbi, favázas kocsik jellegzetes, X-alakú (andráskereszt formájú), laposvas szalagból készült merevítés is.
Az első, 3.osztályú sorozat, a VIIIG gyári jellegű kocsi gyártása 1907-ben történt. Ebben 6 szakasz helyezkedett el, tehát a kocsi 60 személyes volt. 110 darab készült belőlük, 1926-ban az újraszámozás során a C 53000-es sorozatszám tartományba kerültek.
Érdekes módon, egy évvel később egy újabb, 3. osztályú kivitel gyártása kezdődött, a VIIIx' jellegű kocsiké. Ezekből aztán kb. 1300 darab készült. Az újabb sorozat viszont csak 5,5 szakaszt tartalmazott, tehát csak 55 személyes volt. Nem világos, hogy miért ezt a kivitelt rendelték meg nagyobb számban. A szakaszok ugyanis ugyanolyan méretűek, mint az előző sorozaté, a fél szakasz hossza viszont értelemszerűen nem a teljes szakasz hosszának a fele, hanem annal jóval nagyobb. Erre nyilván azért volt szükség, hogy az ott ülők lába előtt elférjenek a ki- és behaladó utasok. A plusz hosszméretből a peronra jutott valamennyi, de az is csak az egyik peronra és csak kb. 10cm. Tehát nem világos, miért volt szükség a kisebb utaskapacitású változat beszerzésére, pláne sokkal nagyobb mennyiségben.
Én a régebbi, VIIIG jellegű kocsit modelleztem, mert arról állt rendelkezésre kielégítő minőségű rajz.
A 7m tengelytávolságú személykocsikból készült 1908-ban 2.osztályú kivitel (VIg' jelleg), 1909-ben pedig 1-2, osztályú is (VC jelleg). Az előbbi 4,5 szakasszal, a második 3 teljes és két fél szakasszal rendelkezett. Az 1.osztályú szakaszokat az 1920-as évek végén megszüntették, de persze az üléseket nem cserélték ki. A kocsikat a B 30000-es és a B 31000 sorozatszám tartományba sorolták át.
Az 1930-as években a kocsikat felszerelték villanyvilágítással, de vannak képek még az 1950-es évekből is, amelyeken látszanak a gázvilágítás tartályai. A képeket nézve az az ember benyomása, hogy a villanyvilágítást az első menetben a 2. osztályú kocsik kapták meg, a 3. osztályú kocsik tovább futottak gázvilágítással.
A kocsikat eredetileg 2 részes csapágyházzal szerelték fel. Ezeket mind kicserélték a szokásos, egy részes siklócsapágy-házra. Érdekes módon több kép is mutat olyan kocsit, aminek a csapágyvezetékeit is kicserélték olyanra, mint amilyennel a Dn poggyászkocsik rendelkezetek.
A kocsik nagy számban lettek az alanyai az 1950-es évek végén a "vasvázasításnak". Ennek során a teljes felépítményt kicserélték, csak a kocsik arányaiból lehet kikövetkeztetni, hogy ezek a régi, 7m tengelytávolságú személykocsik leszármazottai.
Ez az oldal 2022 január 24-én lett utoljára megváltoztatva.
© Erő János