Ennek a kocsinak a készítése során nem lehet különválasztani az alváz és a felépítmény, "kasztni" munkálatait, hiszen egy darabot alkotnak. Az alaplemez 0,5mm vastag alpakka lemezből készült. A rovátkolást most nem a korábban használt bekarcolásos eljárással vittem fel a lapra, hanem ahhoz is fotomaratási film készült. Az alaplap maratása együtt történt az oldalfalak és a homlokfalak maratásával. A modell oldalfalaihoz természetesen új filmet kellett készíttetni, de az ajtók és a homlokfalak megegyeznek a korábbi, 6m tengelytávolságú modellek hasonló alkatrészeivel, csak elő kellett keresni a régi filmeket.
A maratott oldallemezekből lombfűrésszel ki kellett vágni az ablakokat, majd a keretekhez pontosan illesztve tűreszelővel ki kellett reszelni a nyílásokat. Ezután az oldalfalakra belülről fel lettek forrasztva az ablakkeretek, majd kívülről a szegecs-pántok. Ezt a munkát sokkal könnyebb a lemezeken még az összeforrasztás előtt elvégezni. Ugyancsak ekkor lettek felforrasztva a homlokfalra az átjáró ajtó és az átjáró lemez pántjai, valamint a belső homlokfalak felső részére a tető felcsavarozására szolgáló konzolok. Ez utóbbiak a forrasztás mellett még réz huzalból levágott, kis tüskéket is kaptak, amelyek a felerősítést szilárdabbá teszik.
Az oldallemezek a "kalodában"
lettek összeforrasztva az alaplemezzel.
Mivel a "kaloda" alján látható csavaros leszorító lemezek csak keskeny pántokat
tudnak leszorítani, ezek el lettek távolítva
és a lemezek súlyokkal és csipeszekkel lettek hozzászorítva a "kaloda" merőleges falaihoz.
Elsőnek a két oldalfal lett ráforrasztva az alaplemezre,
utána a két belső homlokfal, majd a peron ajtó- és homlokrésze.
Ezzel megszületett az alulról zárt "kasztni".
Az ütközőgerendák természetesen nem kerülhettek eddig fel, hiszen akkor az alaplemezt nem lehetett volna felfektetni a "kaloda" aljára. Ezek már az összeállított kasztnira lettek felforrasztva, ekkor már rájuk voltak erősítve az ütközők testének a vásárolt, réz öntvényei.
A hossztartó C-profiljaiba egy sablon segítségével be lettek fúrva a kívülről is látható "szegecsek" furatai, majd ezekbe apró, 0,4mm átmérőjű huzal darabkák lettek beforrasztva, a szegecsek imitációi. Az így előkészített hossztartók lettek alulról felforrasztva a "kasztnira". Ez volt a modell készítésének a kritikus pontja, itt derült ki, hogy vajon a hossztartó el tudja-e hajlítani az alaplemezt. Szerencsére nem tudta, a "kasztni" a forrasztás során megtartotta az eredeti formáját.
Ezután kerültek fel az alváz további profiljai,
a keresztmerevítők és az "andráskereszt" formájú, vízszintes pántok.
Az alaplemezen egy-egy lyukat láthatunk a kocsi mindkét végén.
Ezen át lehet bedugni a csavarhúzót a tető felerősítéséhez.
A csapágyvezetékek ("csapágyvillák") a korábbi kocsikhoz hasonlóan maratással készültek. Ennél a kocsinál egyik kerékpár sem lett billenő kivitelre kialakítva, jóllehet a tengelytávolság valamivel nagyobb, mint a hosszú, Gh sorozatú teherkocsié. Azt remélem, hogy még így sem lesz kisiklásra hajlamos. Így aztán a csapágyvezetékeket egyszerűen belülről rá lehetett forrasztani a hossztartó profiljára.
A rugók a rugótámokkal egy forrasztósablonban együtt készültek a csapágyházakkal. A kész szerelvények a rugótámoknál fogva ellenállás-forrasztással lettek a hossztartó aljára felforrasztva.
Utolsó feladatként a lépcsőket kellett kialakítani. A lépcsők tartórúdjai 0,5mm vastag rézrúdból készültek. Ezek most egy darabból vannak, a hossztartó belsejében lettek kétszeresen meghajlítva és belülről beforrasztva. Ez így igen merev és tartós szerkezetet alkot, biztosan nem fog letörni. A lépcsők 0,3mm vastag alpakka lemezből lettek kivágva és méretre reszelve. A hátsó élükre a tartórudak számára egy bemélyedés készült, itt lettek egy távtartó sablon segítségével ráforrasztva a tartórudakra. Ezután lehetett a kapaszkodó rudakat 0,4mm vastag rézhuzalból meghajlítani és beforrasztani a korábban elkészített furatokba.
A végére már csak kisebb feladatok maradtak. Az alvázra elkészült a fékhenger és a féklevegő tartálya. Ezek ennél a kocsinál már különálló szerelvények voltak, míg a 6m tengelytávolságú kocsiknál még egy szerkezetben volt a két funkció. A fékrudazat maratott alkatrészekből lett összeforrasztva. A kocsik homlokrésze megkapta az átjáró lehajtható, rombusz-mintás lemezeit és a kézifék rúdját takaró fedelet. A gáztartály a korábbi kocsikhoz hasonlóan egy maratott lemez hengeresre hajlításával született. Két menetes alátét lett a belsejébe forrasztva, ezekbe lehet a tartó csavarokat becsavarni. Mind a fékhenger, mind pedig a gáztartály kivehető maradt, hogy festés során ne árnyékolják be maguk alatt az alvázat.
Ezzel a felépítmény elkészült.
Előre a modell készítés 2. oldalára
Ez az oldal 2022 július 19-én lett utoljára megváltoztatva.
© Erő János
