A lemez maga U-alakban ki van vágva, hogy helyet adjon az állókazánon belül a hajtóműnek. Erre két oldalról szorosan illeszkedik, ami a mozdonysátor helyét pontosan biztosítja. A padlólapra alulról felforrasztásra kerültek a lövettyűk konzoljai és a sebességmérő tartója. Az alaplapot sajnos kétszer kellett elkészíteni. Az első változatnál ugyanis a hajtómű számára készült középső kivágás 11mm széles volt annyi, mint a főkeret belső kivágása. A 327-esnél viszont a hajtómű csak 9,6mm széles, emiatt a padlólapot nem lehetett elég szilárdan felerősíteni. Az újabb padlólap kivágása ugyanolyan széles, mint a hajtómű, ezt a beleilleszkedő hajtóműház pontosan a helyén rögzíti.
A padlólapon látható még a hajtómű kivágásának mindkét oldalán egy-egy hosszanti kivágás. A modellen csakúgy, mint az igazi mozdonyon, a leghátsó hajtott kerék "belóg" a mozdonysátor padlójába, ami egy-egy íves takarólemezzel van lefedve.
Kérdés volt, hogy a modellen hol találkozzon az oldalfal és a tető, hiszen nyilvánvalóan nem lehet az oldafalakat és a tetőt egy darabból készíteni, mert igen nehezen lehetett volna a méretpontosságot biztosítani az ablakok és a kivágások számára. Kézenfekvő lenne a tető peremén kissé belül lévő ereszcsatorna utánzata alá tenni. Ekkor az oldalfalak felül kissé behajlanak, így készült a 342-es modell teteje. A 327-esnél ez viszont azt jelentené, hogy az oldalfalak elejére a ferde fal fölé kinyúló sarkot is rá kell hagyni, az oldalfalak méretezése és pontos kireszelése aránytalanul nehezebb lett volna. Emiatt a 327-es modellen az oldalfalak csak a sík lemez tetejéig tartanak, a tető e fölé került. Ez azzal járt, hogy a tetőt nagyon pontosan kellett elkészíteni és beilleszteni.
Az oldalfalak kivágása és méretre reszelése után egyesével
fel lettek forrasztva a padlólapra, a pontosságot a padlólap
furataiba behelyezett 0,5mm átmérőjű huzalból készített tüskék biztosították.
A falak egymással is össze lettek forrasztva, a 45 fokos letörésnél
a csatlakozó felület az oldalfal lemeze mögé lett beforrasztva.
A kazán kivágása az anyag ráhagyásával némileg kisebbre készült.
Ez a kivágás aztán az összeforrasztott mozdonysátorral
rá lett illesztve a belógó állókazánra. Az illesztés
csiszolókoronggal (mint a képen)
és reszelővel történt. Igen kényes munka,
mert az állókazánnak könnyedén be kell csúsznia a kivágáson,
ugyanakkor nem keletkezhet látható rés
a mozdonysátor és a kazán között.
Ezután tető elöl kilógó részét és a 45 fokban
letört és hátulról felforrasztott
oldalfal-homlokfal találkozást kellett síkba reszelni,
Mivel a felület maratással létrehozott érdesítését
nem volt szabad kisimítani, nem jöhetett számításba
a sarok síkba csiszolása vagy reszelése.
A kazánnyílás köré egy vékony, 0,2mm vastag bronz
csík lett felforrasztva, ez tartotta
távol a reszelőt a maratással érdesített felülettől.
Végül a tető közpére rákerült a szellőző ferde tetejű doboza. Ez négy alpakka lapból készült, a hátsó falára egy zsalu imitációja látható. A tetőre egyszerűen fel lett forrasztva vigyázva, hogy közben szét ne essen.
Mivel a mozdony kiegyensúlyozása már a tervezés során előrelátható módon gondot okozott, a modell készítés végén szükség mutatkozott arra, hogy a tetőbe is bekerüljön valamennyi ólomsúly. Persze csak annyi, ami a modell stabilitását nem zavarja. A tető formájú ívelt ólomsúly öntéssel készült el és be lett ragasztva a tetőbe úgy, hogy a szokásos szemlélő számára láthatatlan marad.
Az ablak alatt dupla pánt látható, ez 2 darab egymás
mellé felforrasztott 0,2mm vastag 1mm széles réz csíkból keszült,
a sarkoknál természetesen síkba lett a csatlakozás reszelve.
Alul, a padlólemez fölött szintén egy pánt megy körbe,
ami a kerékfedél körül ívesen illesztve lett felforrasztva.
A mozdonysátor oldallemezeinek a végén egy függőleges kapaszkodórúd megy a padlótól a tetőig. Ehhez belül, a tető mögött nem láthatóan egy tartóprofil csatlakozik, ennek a furatába illeszkedik a kapaszkodórúd. A rúd tetején az íves szalagok 0,5mm széles, 0,25mm vastag alpakka csíkból készültek
Vissza a 327-es modell főoldalhoz
Vissza a Modellépítési főoldalra
Ez az oldal 2011 szeptember 7-én lett utóljára megváltoztatva
© Erő János