A 342-es modell építése - 5. rész

A felépítmény

Mint arról a tervezési részben már szó volt, a felépítmény egy teljesen összeszerelt önálló alkatrészként készül, amit az elején és a végén egy-egy csavar fog a főkerethez. Ezáltal később is bármikor levehető.

A mozdonysátor

A felépítményből elsőnek a mozdonysátor készült el. Mint arról már volt szó a tervezési részben, itt az okozta a fő gondot, hogy a 342-esnek nincs különálló teteje és oldala, hanem az oldal lemeze egy folytonos ívben megy át a tetőbe. Az ív kb. a kis oldalablak tetejénél kezdődik, tehát a nagy oldalsó nyílás, aminek az alján az ajtó is található, már az ívbe való átmenetben helyezkedik el. A probléma abban jelentkezik, hogy - mint arról már más cikkekben is többször volt szó - a hajlítás egy igen pontatlan művelet a modellezésben. Különösen a sarkos hajlítás, hiszen azt utólag igen nehéz korrigálni, a rossz hajlítás vonalát eltüntetni, de a 342-es tető ívelt hajlítása sem sokkal egyszerűbb. Ha a modellező az oldallemezeket és a tetőt egy rézlemezből akarja elkészíteni, akkor először az ablak- és ajtónyílásokat kell kivágnia, hiszen egy készre hajlított "dobozt" sokkal nehezebb fúrni, vágni és reszelni, mint egy sík lemezt. De ha az ablakok kivágása és méretre reszelése után hajlítja meg a tetőt, akkor a hajlítás után derülhet ki, hogy az ablakok távolsága nem volt helyes, és a hajlított mozdonysátor oldalán rossz magasságban vannak az ablakok. Ezért úgy döntöttem, hogy a tetőt és az oldalfalakat egy-egy önálló lemezből készitem el és hajlítás után forrasztom csak össze. Erre kiváló segítséget nyújt az, hogy a 342-esek tetején a nagy nyílás fölött egy esővédő lemez volt (a háború előtt csak a nagy ablak fölött, de az ötvenes években a tető teljes hosszában végigmenő lemezre cserélték ki, ahogy ez a 342,006 fényképein is jól látszik). Ez a lemez eltakarja az oldalfalak és a tető forrasztott csatlakozó vonalát.

Először ki lettek vágva az oldallemezek, a homlok- és a hátfal, valamint a tető. A tető lemeze keresztirányban némi rátartással készült, hogy forrasztás előtt pontosan akkorára lehessen a méretét beállítani, ami megfelel az oldalfalak között maradó nyílásnak. Az oldalfalakon a nagy nyílásokon csak a nyílás alja lett kivágva. Attól tartottam ugyanis, hogyha a nagy ablakok tetejét, ami már az ívelt részre esik, azt is kivágom, akkor az ott hiányzó anyag miatt a hajlítás esetleg nem lesz egyenletes.

Az oldalfalak teteje a kivágás és méretre reszelés után kis forrasztó láng segítségével ki lett lágyítva, hogy könnyebb legyen őket hajlítani. Maga a hajlítás több, különböző átmérőjű réz- és vascső segítségével történt. Minden hajlítási művelet után a lemez hozzá lett próbálva a homlok- és a hátlap íves részéhez. Amikor a hajlított rész pontosan illeszkedett, akkor lehetett a nagy ablaknyílások tetejét is kivágni és méretre reszelni. Sajnos az egyik oldalfalon a nyílás teteje túl magasra sikerült, ezt vissza kellett tölteni egy 0,5mmm-es rézlemez beforrasztásával. Ezután a homlokfal, a hátfal és az oldalfalak összeforrasztása következett. Miután a homlok- és a hátfal eközben a "levegőben lóg", ezeket a forrasztás idejére meg kellett támasztani. A tető azután került be, hogy a négy fal már össze volt forrasztva. Kivágáskor atető szélességére egy kicsi rá lett hagyva, hiszen az ívelt tetővonal miatt a szélességet nem lehet elég pontosan betervezni. Emiatt a beforrasztás előtt lett a tető ívesre hajlítva és a széléből annyi levágva, hogy pontosan beilleszkedjék az oldalfalak befele hajló végei közé. A beforrasztáskor az oldalfalak forrasztási helyeit természetesen nedves vattával gondosan kellett hűteni, nehogy a már elkészült forrasztások újra szétessenek.

Az így ekészült "dobozra" került felforrasztásra hátul a széntároló oldal- és hátfala. A képen is látható áttört alsó kereszttartó lemez csak később került rá. Minden forrasztás lánggal történt, az előző forrasztási helyek egyidejű hűtésével.

Az ablakok

Az ablakok úgy készültek, hogy a kivágott és kireszelt nyílásokra kívülről ráragasztásra kerül egy maratott ablakkeret. Az ablakkeret mindenütt 0,5mm széles, az ablaknyílás pedig akkorára van reszelve, hogy a mérete pont az ablakkeret külső- és belső mérete között van. Azaz az ablakkeret körben eltakarja a kivágás szélét. Így a kivágás méret-pontatlanságai is láthatatlanok maradnak. A keretbe a festés után belekerül a plexi-lap, ami pontosan a kivágásba illeszkedik, tehát a peremét ennek is eltakarja a keret.

Másképp készült a nagy ablaknyílás kerete. Ezt nem elég maratott lemezzel befedni, mert egyrészt nincs benne ablaküveg, tehát kívülről is jól látszik a vastagsága, valamint az igazi mozdonyon is egy lemezvédő keret volt látható a nyílás peremén. Ez a keret 1x1mm-es réz U-profilból készült. Ez először ki lett lágyítva, hogy könnyebb legyen hajlítani. Utána egy ceruza mantén be lettek ívesen hajlítva a sarkok. Miután az ablaknyílás felső része már az oldalfal tetőbe hajló ívébe esik, ezt a hajlítást is el kellett végezni, mielőtt a keret felkerült az ablaknyílásra. Hosszas igazgatás után pillanatragasztóval lett beragasztva a helyére.

A víztartály

A szertartályos mozdonyokon a víztartály a felépítmény része. Vannak mozdonyok, ahol a tartályok és a kazán között felülről is jól látható rés van, de a 342-esen a tartály fedéllapja a kazán burkolatig tart. Emiatt a modellen a fedéllap alatt a kazánt nem szükséges elkészíteni, hiszen úgysem látszik.

A modellen külön készült a tartály oldalfala és a fedele. Míg az oldalfal a mozdonysátorral lett összeerősítve, a tartály fedél a kazán felső lemezeivel alkot egy egységet. Az oldal- és a fedéllemezekben közös, hogy mindkettő bőségesen el van látva szegecsekkel. Emiatt a lemezek két azonos kivágású lemezből lettek összeerősítve. A külső egy igen vékony rézlemez, amibe a szegecsfejek utánzata lett bemarva. Ez azonban olyan vékony, hogy nem lehetne a kazánnál fogva felemelni a modellt, mert a vékony lemez behorpadna. Emiatt alatta egy azonos méretű, azonosan meghajlított 0,5mm-es lemez található. A két lemez epoxi ragasztóval lett összeerősítve.

A kazán

A kazánból a 342-esen nem sok látszik, a füstszekrényen kívül csak a hosszkazán teteje. Így csak ezeket kellett elkészíteni. Ennek a megoldásnak az is az előnye, hogy az egyesített kazán-víztartály szekrény alatt bőven van hely a motornak és a hajtóműnek.

Mivel mindkét modell Brotan-kazános 342-est ábrázol, a kazán középső öve kúpos, a hátsó öve (valójában az állókazán teteje) pedig nagyobb átmérőjű, mint az első öv. A kúpos résznek mind a kiszerkesztése, mind pedig a pontos illeszkedésre való beigazítása nehéz feladat. A kiterített lemezekről rajz készült, a 0,3mm vastag rézlemezek ehhez lettek igazítva, majd kilágyítás után meghajlítva. Persze a leggondosabb munka ellenére is a kúpos rész nem illeszkedett pontosan. Mivel a lemezt nem lehet visszaegyenesíteni, az íves lemez csiszolgatásával kellett az illeszkedést tökéletesíteni. Sajnos az első modellnél a kazán emiatt egy kicsit lerövidült. Ezt helyrehozandó egy gyűrű készült a füstszekrény és az első kazánöv közé. Az három kazánlemez aztán be lett forrasztva a víztartály tető lemezei közé.

A füstszekrény

A füstszekrény szintén két részből áll. Belül egy vastagabb esztergált rézcső helyezkedik el, amibe hátulról egy rés lett vágva, ebbe lett a vastag víztartály fedőlemez beforrasztva. A füstszekrény borítása egy 0,2mm vastag rézlemez. Ebbe lett még kiterített állapotban a füstszekrény szegecs-mintázata a CNC gépbe befogott automatikus szegecs-verő szerszámmal elkészítve. Utána ez a borítólemez hengeresre lett hajlítva és a frontlemezre rá lett forrasztva.

A füstszekrény homlokoldala egy vastagabb, 1mm-es lemezből készült. Ebbe először a CNC fúrógéppel körös-körben be lettek fúrva azok a lyukak, amelyekbe a füstszekrény-ajtó reteszei kerülnek, szám szerint 12. Sajnos a programba egy kis hiba csúszott, így a 12 furat egyenletesen, 30 fokonként került a lemezbe. Pedig a valóságban a füstszekrény-ajtó pántja miatt a bal oldali furatok nem egyenletesen helyezkednek el. Ez utólag kézzel lett korrigálva. A fúrás után a lemez egy tüske segítségével esztergába lett fogva és amint a képen látszik, a furat-minta körül ki lett a lemezből esztergálva.

A füstszekrény-ajtó egy vastagabb, 1,5mm-es rézlemezből készült - a felső korong a képen. Ez is egy tüskére lett ráfogva és az esztergában forgatva egy reszelővel lehetett a szép ívelt füstszekrény-ajtó formáját megadni. A füstszekrény-ajtó aztán központosan rá lett ragasztva a füstszekrény homlokfalára.

A füstszekrény-ajtó reteszei gomostűből készültek. A gombostűk meg lettek "hámozva", a fejükbe pedig vékony körfűrésszel egy rés került - mint egy csavarfejben. Ebbe a résbe lett keresztben beforrasztva egy 0,4mm átmérőjű rézhuzal-darabka. Méretre csiszolás után ez modellezi a retesz fogantyúját. A 12 db. retesz epoxi ragasztóval lett a füstszekrény homlokfalba beragasztva.

A füstszekrény-ajtó pántjai 0,5x0,1mm-es réz-szalagból lettek levágva. A végükre egy apró rézhuzal-darabka került, ami a csuklót modellezi, majd az egész fel lett ragasztva a füstszekrény-ajtóra.

Következő rész: Apró alkatrészek

Vissza a342-es modell építési oldalra
Vissza a 342-es modell főoldalra

Vissza a Kezdő Oldalra

Ez az oldal 2003 május 27.-én lett utóljára megváltoztatva.
© Erő János