A MÁV 327-es sorozatú gőzmozdony modell készítése

7. rész

A belső állókazán

A 327-es modellen az állókazán ketté van osztva. Az első része egy darabból készült a hosszkazánnal, ez át van dugva a mozdonysátor homloknyílásán. A hátsó része a mozdonysátor tartozéka.

A tervezéskor még nem dőlt el, hogy az állókazán különálló alkatrész lesz-e, mint ahogy a 342-es felújításánál készült, vagy rá legyen forrasztva a padlólapra, mint a 325-ös modellben. Végülis különálló darab lett, így az alaplapjába belefúrt két darab menetes furat egyben a mozdonysátrat a főkerethez rögzítő M1,6-os csavarokat is fogadja.

Mivel a 327-esen a kazán hátfal ferde, a szembenézeti rajzot függőlegesen a dölés mértékének megfelelően meg kellett nyújtani. A kis alaplapra került ráforrasztásra a ferde, 0,8mm vastag hátlap. A ferde hátfalat egy 78 fokos szöget adó sablon segítségével lehetett az alaplapra forrasztani. A sablon ferde élére fel lett forrasztva a hátlap, eléje be lett középre csúsztatva a kis alaplap. A forrasztás a két végével indult és a hátlap meglévő forrasztásait kímélni kellett, nehogy elengedjenek. Emellett arra is kellett vigyázni, hogy az egész hozzá ne legyen forrasztva a sablonhoz, ami alpakkából van, tehát jól forrasztható.

Az összeszerelt hátlapot körbe kellett csiszolni, hogy a palást folyamatosan illeszkedjék rajta. Ehhez fel lett csavarozva egy lapra, ami fel lett erősítve egy hnehés acélprizmára. Ezt mindig függólegesen tartva lehetett a csiszolat úgy elvégezni, hogy a 78 fokos szög minden pozícióban megmaradjon.

A 0,3mm vastag lemezből kivágott palást meg lett hajlítva, majd először az első végében lévő borda lett beforrasztva, ami megadja a palást formáját. Ezután lett a hátlapra körös-körben ráforrasztva, nagyon vigyázva arra, hogy a hátlap meglévő forrasztásai fel ne olvadjanak. Mivel az összes alkotórész alpakkából van, ezt viszonylag könnyen meg lehetett tenni. Rézzel jóval nehezebben ment volna a dolog.

A palást ekkor még derékszögű volt. A ferde hátlapon túllógó részét a vágókoronggal körbe bevagdosva le kellett vágni, majd a hátlappal egy vonalba lereszelni. A vastag hátlap és a palást átmenete le lett reszelővel kerekítve, emiatt is kellett a ferde kazánfalat vastag anyagból készíteni és még egy kerettel is ellátni. Máskülönben a kerekre reszelés közben kilyukadt volna.

A kész allókazán testbe, pontosan az ajtófal és az oldalfal előzőleg lekerekített sarkába be lettek fúrva a kimosó nyílások. Először egy 0,5mm-es fúróval, majd a lyukak fel lettek tágítva 2mm-es átmérőre. Esztergával apró "fazekak" készültek, 2mm-es külső és 1,8mm-es belső átmérővel. Ezek adják a kimosó nyílások jól látható peremét, a nyílások zárját modellező apró T-alakú alkatrészek pedig a furatukba lettek a fazék beforrasztása és a peremek lereszelése után ragasztva.

. Az állókazán hátsó része és a hosszkazánra szerelt első része nem illeszkedik pontosan, van köztük egy pár tized milliméteres rés, de ez a mozdonysátor belsejében nem látható.

Az állókazán alkatrészei, a "konyha"

Az ajtó

A kazán ajtaja a mozdony késői éveiben kétrészes, ún. "pillangó" tolóajtó volt, amilyen az istvántelki 327,141-esen látható. Ám ezeket csak az 1950-es években építették be. Eredetileg kerek egyszárnyú ajtó volt itt olyan, mint a MÁV többi régi mozdonyán. Ezeknek széles pereme volt, erre volt felerősítve a pánt. A modellen ez esztergán készült és be lett forrasztva a kazán hátlap furatába. Az ajtó szintén esztergával lett kialakítva, majd reszelővel domborúra formázva. A pánt réz profilokból van és két kis tüskével lett beerősítve az ajtó széles peremébe. A tengely 0,4mm-es rézhuzalból van, felül egy csövecskével, amibe keresztbe egy furatba került ferdén a mozgatókar egy 1mm-es réz csőből formázott fogantyúval ellátva.

A kormányorsó

A kormányorsó egy menetes rúd, ami két hosszanti szalag között helyezkedik el. A menetet régebben egy rátekert és ráforrasztott vékony huzallal modelleztem. Most nem volt kedvem vacakolni a huzallal, hanem egy valódi M1.2-es menetet vágtam egy rézrúdra. A rúd eleje és vége egy-egy esztergált tartóba került, a rúdra a két szalag között egy menetes anya mozogat, Az anyára két oldalt apró tüske került, erre rá lett hajlítva a vonórúd végét modellező dupla szem. Ez persze nincs összeköttetésben a vonórúddal, amit amúgyis elölről kell a mozdonysátor nyílásába belehelyezni. A felszerelés után az orsó elejére fel lett forrasztva a forgatókar.

A gőzcsap karja

A kar alpakka lemezből lett kivágva és csiszolva, kissé hajlottra, ahogy az igazi mozdonyokon is volt. Az ajtófal furatába lett beforrasztva, a kar alá egy maratással készült beállító ív került.

A fékszelep, a fűtés és a tápvíz szelepei

A fékszelep és a tápvíz szelepek felerősítéséhez egy-egy furat került az ajtófalba. A fékszelep egy 1mm-es oldalhosszúságú négyszögletesre reszelt kockából és egy, a tetejére forrasztottt apró korongból áll. a tetejére került az alpakka lemezből kivágott és méretre csiszolt, hajlított fékkar. Az aljából jön ki a féklevegő csöve, ami elágazik lefelé és előre, valamint egy vékony huzallal a féknyomásmérő műszerhez.

A vonatfűtés hármasszelepe a fékszeleppel átellenes oldalra van felszerelve. Az állókazán oldalából kiágazó vezeték fölülről megy a szelepbe, lefelé a hátsó fűtés csatlakozóhoz, oldalirányban az elsőhöz megy a fűtéscsövet modellező huzal.

A tápvíz lövettyűinek a szelepe az ajtófal két oldalára került. Ezek apró esztergált csövecskékből és korongokból lettek összeforrasztva. A tetejükre alpakka lemezből kivágott és méretre csiszolt, jellegzetesen meghajlított mödtető emeltyű került.

A nyomásmérő műszerek

Az igazi mozdonyokon is a legnagyobb méretű műszer, a kazánnyomás mérő az állókazánból közvetlenül kivezető csőcsonkra van szerelve. Itt a kazán külső burkolata ki lett fúrva hasonlóan, mint a kimosó nyílásokhoz. A furat mögé egy kis dugó lett beforrasztva, aminek a közepébe került a csövet modellező 0,5mm átmérőjű réz rudacska. A "müszer" maga ki lett esztergálva, és a palástjába fúrt lyukba lett illesztve a csőcsonk.

A másik két műszer, a tolattyúház nyomásmérő és a féknyomás mérő kisebbek, ugyancsak esztergálással készültek és agy konzolra lettek szerelve. A konzol az első modellen az állókazán tetejére került, hasonlóan a Mozdonyparkban látható 301-es mozdonyon láthatóhoz. Később azonban figyelmeztettek, hogy ott nem voltak jól láthatók és emiatt a kormányorsó fölé szerelték át őket. Ilyen lett a második modell kivitele.

A vízállás mérők és kémcsapok

Ezek az alkatrészek foglalják el az ajtófal felső középső részét. Mind egyforma szerelvény, csak a vízállás mérő alsó csapján áthalad a leeresztő csövet modellező alpakka huzal. Erre lehet ráhúzni a vízállás mérő üvegét modellező 1mm átmérőjű csövecskét, ami plexiből lett kiesztergálva. A felső csap nem lett beforrasztva, mert a plexi csövet a festéshez ki kell tudni venni.

Állító emeltyűk és forgatógombok.

Az állókazán két oldalán látható emeltyűk alpakkából lettek kivágva és méretre csiszolva. A forgatógombok Weinert rézöntvények. Egy-egy lyukba forrasztott tartó konzollal lettek a kazánhoz erősítve.

Előre a 327-es modell készítés 8. oldalára

Vissza a 327-es modell főoldalhoz