A tervezéskor még nem dőlt el, hogy az állókazán különálló alkatrész lesz-e, mint ahogy a 342-es felújításánál készült, vagy rá legyen forrasztva a padlólapra, mint a 325-ös modellben. Végülis különálló darab lett, így az alaplapjába belefúrt két darab menetes furat egyben a mozdonysátrat a főkerethez rögzítő M1,6-os csavarokat is fogadja.
Mivel a 327-esen a kazán hátfal ferde, a szembenézeti rajzot függőlegesen
a dölés mértékének megfelelően meg kellett nyújtani.
A kis alaplapra került ráforrasztásra a ferde,
0,8mm vastag hátlap. A ferde hátfalat egy 78 fokos
szöget adó sablon segítségével lehetett az alaplapra forrasztani.
A sablon ferde élére fel lett forrasztva a hátlap,
eléje be lett középre csúsztatva a kis alaplap.
A forrasztás a két végével indult és a hátlap
meglévő forrasztásait kímélni kellett, nehogy elengedjenek.
Emellett arra is kellett vigyázni, hogy az egész
hozzá ne legyen forrasztva a sablonhoz, ami alpakkából van,
tehát jól forrasztható.
Az összeszerelt hátlapot körbe kellett csiszolni,
hogy a palást folyamatosan illeszkedjék rajta.
Ehhez fel lett csavarozva egy lapra, ami
fel lett erősítve egy hnehés acélprizmára.
Ezt mindig függólegesen tartva lehetett a
csiszolat úgy elvégezni, hogy a 78 fokos
szög minden pozícióban megmaradjon.
A 0,3mm vastag lemezből kivágott palást meg lett hajlítva,
majd először az első végében lévő borda lett beforrasztva,
ami megadja a palást formáját. Ezután lett a hátlapra
körös-körben ráforrasztva, nagyon vigyázva arra,
hogy a hátlap meglévő forrasztásai fel ne olvadjanak.
Mivel az összes alkotórész alpakkából van, ezt viszonylag
könnyen meg lehetett tenni. Rézzel jóval nehezebben ment volna a dolog.
A palást ekkor még derékszögű volt. A ferde hátlapon
túllógó részét a vágókoronggal körbe bevagdosva
le kellett vágni, majd a hátlappal egy vonalba lereszelni.
A vastag hátlap és a palást átmenete le lett reszelővel kerekítve,
emiatt is kellett a ferde kazánfalat vastag anyagból készíteni
és még egy kerettel is ellátni. Máskülönben a kerekre reszelés
közben kilyukadt volna.
A kész allókazán testbe, pontosan az ajtófal és az oldalfal előzőleg lekerekített sarkába be lettek fúrva a kimosó nyílások. Először egy 0,5mm-es fúróval, majd a lyukak fel lettek tágítva 2mm-es átmérőre. Esztergával apró "fazekak" készültek, 2mm-es külső és 1,8mm-es belső átmérővel. Ezek adják a kimosó nyílások jól látható peremét, a nyílások zárját modellező apró T-alakú alkatrészek pedig a furatukba lettek a fazék beforrasztása és a peremek lereszelése után ragasztva.
. Az állókazán hátsó része és a hosszkazánra szerelt első része nem illeszkedik pontosan, van köztük egy pár tized milliméteres rés, de ez a mozdonysátor belsejében nem látható.
A vonatfűtés hármasszelepe a fékszeleppel átellenes oldalra van felszerelve. Az állókazán oldalából kiágazó vezeték fölülről megy a szelepbe, lefelé a hátsó fűtés csatlakozóhoz, oldalirányban az elsőhöz megy a fűtéscsövet modellező huzal.
A tápvíz lövettyűinek a szelepe az ajtófal két oldalára került. Ezek apró esztergált csövecskékből és korongokból lettek összeforrasztva. A tetejükre alpakka lemezből kivágott és méretre csiszolt, jellegzetesen meghajlított mödtető emeltyű került.
A másik két műszer, a tolattyúház nyomásmérő és a féknyomás mérő kisebbek, ugyancsak esztergálással készültek és agy konzolra lettek szerelve. A konzol az első modellen az állókazán tetejére került, hasonlóan a Mozdonyparkban látható 301-es mozdonyon láthatóhoz. Később azonban figyelmeztettek, hogy ott nem voltak jól láthatók és emiatt a kormányorsó fölé szerelték át őket. Ilyen lett a második modell kivitele.
Vissza a 327-es modell főoldalhoz
Vissza a Modellépítési főoldalra
Ez az oldal 2012 február 1-én lett utóljára megváltoztatva
© Erő János