A 325-ös modell építése

6. rész - A mozdonysátor

A mozdonysátor négy nagyobb alktrészből áll. A padlólemez, az oldalfal, a tető és az állókazán hátsó fele.

A padlólemez

Ez az alkatrész erősíti a mozdonysátrat a főkeretre. Középen ki van vágva, hogy helyet adjon az állókazánba szerelt fogaskerekes hajtóműnek. Az oldala sem végig párhuzamos, mint pl. a 326-os modellen volt, mert a 325-ös mozdonysátra szélesebb volt, és csak a hátsó vége van összehúzva, itt aztán ugyanolyan széles, mint a szerkocsi. A padlólemezbe hátul középen egy lefelé kinyúló menetes rudacska van forrasztva, ami a padlólemezt és vele az egész mozdonysátrat a főkerethez erősíti. A lap felső oldalára pedig oldalt és elől peremek kerültek, amelyek a mozdonysátor oldalfalait pozícionálják.

A padlólap aljára kétoldalt került felforrasztásra a két lövettyű (injektor). Ezek apró kiesztergált rudacskákból lettek összeforrasztva, és a tartókonzolra ráforrasztva. A padlólap aljára csak ez a konzol és a lövettyűhöz vezető csövek lettek forrasztással hozzáerősítve. A 3-3 függőleges szeleprúd a padlólemez furatán halad át, a felső vég:uk egyforma magasságban lett levágva és egy-egy működtető karocska lett a végükre felforrasztva.

Az oldalfalak

A mozdonysátor oldalai és az eleje ívesen kapcsolódnak, ahogy ez a régebbi magyar mozdonyokon szokásos volt. Az íves hajlítás a modellezésben a legpontatlanabb művelet, a hajlítás szinte sohasem oda sikerül, ahova az ember tervezi. Két hajlítás egymáshoz való helyzetét pedig szinte lehetetlen helyesen meghatározni. Ezért a mozdonysátor falai három lemezből készültek, külön a két oldalfal, és külön a homlokfal felső része. A homlokfalnak nincs alsó része, alul nyitott, mivel itt helyezkedik el a fogaskerekes hajtómű.

Az oldalfalak lemezei emiatt első lépésként csak ki lettek nagyolva és az első íves sarok rögtön meghajlítva, egy 4mm átmérőjű rúd körül. Csak ezután lettek a kontúrok bejelölve, a méretezés kiinduló pontját a meghajlított sarok adta. Az oldallapok ki lettek vágva és mértere reszelve. Két nehezebb művelet akadt, az egyik az oldalablak mögött látható nyílás íves felső lezárása, amit nagy gonddal lehetett csak kireszelni-csiszolni, és az oldalfal hátsó éle, amit enyhe ívben befelé kellett hajlítani.

A homlokfal egy darabból van, itt csak az ovális ablakok kivágása jelentett némi nehézséget. Nem kellett azonban túl nagy pontosságra törekedni, hiszen az ablakok peremét végül eltakarják a maratott ablakkeretek. A két oldalfal és a homlokfal lánggal lett összeforrasztva.

Az oldalfal tetejére egy zárólemez-csík került, ami a homlokfal fölött a mozdony középvonaláig benyúlik. Ez tartja a tetőt és a függőleges kapaszkodórúd is ebbe lett beforrasztva. A kapaszkodórúd alul kilóg, a padlólemezbe egy-egy furat került, ebbe csatlakozik a rúd alsó vége, ez tartja az oldalfalakat a helyükön. A legvégén a maratott ablakkeretek kerültek felragasztásra.

A tető

A tető egy egyszerű lemez, 0,3mm vastag rézlemezből készült. A kiszabás és a mértere reszelés után be kellett enyhe ívben hajlítani. Ez nem volt egyszerű feladat, mert a 325-ösnek - ellentétben a 326-ossal - a tetőíve nem egyenletes: a két oldalon a tető meredekebben hajlik és még egy kis ellenív is találató benne. A hajlításhoz a tetőlemez hőkezeléssel ki lett lágyítva és különféle hengeres sablonok palástján hosszan formázva, amíg a kívánt kontúrt el nem érte. A kész tetőlemezre kétoldalt alulról egy-egy perem került ráforrasztásra, ami az oldallemezek tetejébe illeszkedik és a tető elmozdulását megakadályozza. Végül a tetőbe belekerültek a biztonsági szelep kürtőjének és a sípnak a furatai.Amikor mindez elkészült, a mozdonyt összeszereltem. Még nagyon "kopasz" benyomást keltett, de a modell formája, arányai már jól előtűntek.

Az állókazán hátsó vége

Mint a tervezési részben emítésre került, a modellen az állókazán ketté lett osztva. Az első része a hosszkazánhoz lett erősítve, míg a hátsó része, ami a mozdonysátron belül esik, a mozdonysátor részeként lett megszerkesztve. Ez a rész tartalmazza a kazán kezelőszerveit is.

A palást 0,2mm vastag rézlemezből készült, a homlokfal 0,5mm-es lemezből. A homlokfal méretre lett vágva és reszelve. A kazánajtó számára egy nagy kerek lyuk készült a közepébe. Ezután a palást rá lett erre a formára hajlítva és körös körben összeforrasztva. A sarkokra a 2-2 kimosó nyílás 2mm-es furata lett belefúrva. Ez nehéz feladat volt, mert 45 fokos szögben kellett az élbe belefúrni, ráadásul a két lemez nem egyforma vastag, ami a fúrót a vékonyabb lemez irányába elhúzza. Az élre ezután belülről egy takarólemez került, hogy a kimosónyílásokon ne lehesen átlátni. Ez a lemez később sok gondot okozott, mert az összeszerelés utánhozzáért a fogaskerék-hajtómű végéhez, amit emiatt utólagosan kellett ferdére reszelni. Az így elkészült állókazán elejére és palástjára gondos méretezéssel minden egyes kezelőszervnek apró furatok készültek. Ez szükséges, mert ha az alkatrészek csak forrasztással vannak felerősítve, igen könnyen letörnek.

A biztonsági szelep kürtője, ami mint egy második kémény, az állókazán tetejéről emelkedik a tetőig, több alkatrészből lett kiesztergálva. Ez azért volt szükséges, mert a közepén egy gyűrű található, ezt csak önálló alkatrészként lehetett elkészíteni. Maga a kürtő - a kéménnyel ellentétben - enyhén kúpos formájú. A közepén természetesen lyukas, ezen át megy az a csavar, ami a tetőt az állókazánhoz erősíti. A kürtő ragasztással lett az állókazán tetejére felerősítve. Sajnos ez a ragasztás többször is letört, a kürtőt valójában a tető csavarja fogja az állókazánhoz. A kürtő oldalába furatok kerültek, kétoldalt az injektorok gőzszelepei számára, kissé ferdén pedig a második biztonsági szelep számára. A második biztonsági szelep ugyanúgy készült, mint az első, amelyik a gőzdóm tetejére van szerelve.

A szerelvények forgatókerekei Weinert öntvények. A csövezés 0,4mm és 0,5mm átmérőjű rézhuzalból készült. A meghajlított huzalok közvetlenül az állókazán palástjára lettek felforrasztva. A vízszintjelző üvege plexiből lett óvatosan kiesztergálva. A Kordina-féle olajozó készülékek teste ugyanúgy készült, mint a kazán tápfeje: egy négyszögletes rézrúd közepe kerekre lett esztergálva és a végén leszúrva. Ugyanígy készültek az injektorok gőzszelepei is. Az összes alkatrész el lett apró, 0,4mm-es huzalból készült tüskékkel látva, ennél fogva lehetett őket az állókazán lapjaiba fúrt lyukakba beforrasztani.

A működtető karok alpakka lemezből lettek kivágva és kicsiszolva. A karokból a működtető rudaknak csak a mozdonysátoron belül lévő része készült el, a külső folytatássa egy önálló darab, ami a hosszkazánra van erősítve. Tehát valójában ezek a rudak nem mennek át a mozdonysátor homlokfalán, mint az igazi mozdonyon.

A kormányorsó a két modellen nem egyforma. A régebbi mozdonyon a kormányorsó közvetlenül mozgatta a kormányvonórudat. Az új tipuson a fordított állású kormányemeltyű miatt a kormányvonórúd is fordítva működik, ezért a kormányorsó egy emeltyűn keresztül működteti. Az emeltyű és az őt tartó bak formája és elhelyezkedéséről rajzot nem találtam, ez csak a Közlekedési Múzeum modelljén figylhető meg, ott is csak nehezen, mert a vitrinben a fal felé fordítva áll. A bak fordított háromszög formájú, az emeltyűvel együtt alpakka lemezből lett kivágva és méretre reszelve. A kormányorsó egy 0,5mm átmérőjű rézhuzalra csigavonalban rátekert és ráforrasztott 0,15mm vastag rézhuzalból készült. A belső végén a hajtókar szintén alpakkából van, kicsiszolva és az igazi mozdonyon található hajtókar formájának megfelelően meghajlítva. Végül az egész szerelvény 0,4mm-es huzalok segítségével össze lett szerelve és összeforrasztva. Az állókazán oldalára azonban először nem lett véglegesen felerősítve, mert a legtöbb darabja (orsó, hajtókar, emeltyű) nincs befestve. Emiatt csak a festés után lett az állókazánra felragasztva.

Az állókazán tetejébe egy kis öntött ólomsúly került, pont akkora, ami kitölti a hajtómű és a kazántető közti íves teret. Ez is fokozza a modell tapadását.

Az állókazán csak akkor lett a padlólapra felforrasztva, amikor már a legtöbb alkatrész, kezelőszerv rajta volt. Igaz, így megvolt az a veszély, hogy az összeforrasztáskor egyes tartozékok az állókazánról leesnek, de fordított esetben, ha az összeforrasztás történt volna meg előbb, a tartozékokhoz lehetett volna nhezebben hozzáférni.

Az állókazán szinte minden alkatrészt, kezelőszervet tartalmaz, ami az igazi mozdony kazánján is látható. összeállítottam egy kis fejtörőt, amelyen mindenki kipróbálhatja, mit ismer fel a kezelőszervek közül.

A következő oldal: A szerkocsi

Vissza a 325-ös modell főoldalára