A lemezek furatai a kis CNC-géppel
lettek pontos minta alapján elkészítve,
lombfűrészes kivágás után méretre reszelve.
A kerékcsapágyak kivágása csak elnagyoltan
keszült el. A kész oldallapokat
a fogaskerekek tengelyébe helyezett kis
csapokkal lehetett egymás mellé erősíteni
és a csapágykivágásokat így, a két oldalt
egyszerre kireszelni.
Ez a technológia biztosította a tengelykivágások
pontos helyzetét és azt, hogy a tengely
merőlegesen helyezkedik el a hajtóműben.
Az elemek összeforrasztása most is lánggal
történt, a korábban a 325-öshöz készült
alumínium távtartók felhasználásával.
Az összeforrasztás után bekerültek
a fogaskerekek, a csiga a tengelyével
és ekkor került sor az első megforgatásra.
Ez egy nagyon furcsa hibát hozott a felszínre.
A csiga minden körbefordulásnál egyszer
érintette a ferdefogazású csigakerék
mellett elhelyezett egyenes fogazású
kerék fogait. Mivel elvileg mindkettő
36-fogú, tehát azonos átmérőjű fogaskerék,
nem volt világos az akadozás oka.
Próbáltam igazgatni az elhelyezést,
de ez sem segített. Csak a részletes
vizsgálat fedte fel: az alkatrész dobozból
származó egyenes fogazású
kerék nem 36, hanem 37 fogú!
Gyors megoldásként először körben ferdére reszeltem fogaskereket, ez látszik is ezen a képen. A végleges megoldást azonban új, 36 fogú fogaskerék vásárlása jelentette.
A fogaskerekes kerékpár, mint a többi is, alul kivehető, a hajtóműben az alsó fedél tartja bent. Ez a fedél alpakka lemezből készült, a fogaskeréknél ki van vágva és egy íves takarólemezzel el lett látva. A hajtóműhöz egy csavar erősíti. A gyakorlatban ez a csavar adott kellő tartást, menet közben a kerékpár kifelé tolódott, elhajlítva a takarólemezt. Emiatt a takarólemez a hátsó részén is egy furatot kapott, hajtóműbe pedig egy menetes furattal ellátott lemez került beforrasztásra. A fedél első homloklapján is van egy apró furat, ebbe csatlakozik a tartókeret, ami a középső kerékpár kiesését akadályozza meg.
A Faulhaber motoroknak általában nincs felerősítő furatuk. Emiatt rézből egy kis "fazék" lett kiesztergálva, ami a motorra epoxival rá lett ragasztva. Ebben a fazékban található az a két M1,6-os menetes furat, amibe távtartókon keresztül egy-egy csavar fogja oda a motor a tartóhoz. A tartón a csavar furata függőlegesen ovális, a motor magasságát be lehet szabályozni, hogy pontosan a hajtómű tengelycsonkjával szemben helyezkedjen el.
A futó forgóváz elkészítése egy kicsivel könnyebb
feladat volt, mint a
szerkocsi forgóvázak,
hiszen ezek belső csapágyazásúak, tehát a csapágyfedél,
a csapágyvezeték nem látszik.
A forgóváz azonban hasonlóan készült.
Az oldallemezek és a homloklemezek szegecs-mintája
CNC géppel készült. Kivágás és méretre reszelés után
össze lettek forrasztva. A középső híd 1mm-es alpakka
lemezből lett kivágva. Ennek a közepén egy ovális
nyílás van a királycsap számára. Így a forgóváz
a főkeretben oldalirányban is el tud mozdulni.
A kerékpárok csapjainak a nyílása alul nyitott,
a kerékpárokat ki lehet venni. Kiesés
ellen egy H-alakú lemez tartja őket,
ami 0,4mm vastag alpakkából készült.
Ezt két M1,6-os csavar tartja a helyén.
Ebbe a lemezbe került beforrasztásra
két kis huzal rugó, amelyek a forgóvázat
középre húzzák. Erre azért volt szükség,
mert enélkül a modell eleje nagyon kilógna
az ívekben és a forgóváz futókerekei
belülről érintenék a hengerblokkokat.
A forgóvázat a kieséstől egy sasszeg védi,
ami a főkeretből lenyúló 1mm átmérőjű királycsap
furatán megy keresztül. A főkeret és így a mozdony
nem támaszkodik rá a forgóvázra, a forgóváz mint
egy kis kocsi szabadon fut, csak a királycsap vezeti.
Azért, hogy stabilan fusson át a váltókon,
töréseken kis ólomsúlyok kerültek beragasztásra
az elejébe és a hátába. Ez jól látszik
a képen, de a modellbe beépítve nem látható.
Az eddig elkészült alkatrészeket végül
első alkalommal összeszereltem. Ez a szerkezet már
mutatja a készülő modell végső arányait.
Természetesen futóképes, bár nem kevés igazítást,
utánállítást követelt, amíg megindult a sínen.
A mozdonyon nincs áramszedő, a végleges állapotában sem lesz,
emiatt csak a szerkocsival csatolva tud önállóan mozogni,
persze az áram vezetékeket a szerkocsiból előre
kell hozni a motorhoz. A képen a kerekek még piros színüek,
ahogy Fleischmann a bajor S3/6-oshoz árulta őket.
Vissza a 327-es modell főoldalhoz
Vissza a Modellépítési főoldalra
Ez az oldal 2011 október 24-én lett utóljára megváltoztatva
© Erő János