A MÁV 327-es sorozatú gőzmozdony modell készítése

2. rész

A főkeret

A mozdonymodell főkerete az eddigi modellektől eltérően nem 1 mm vastag rézlemezből, hanem 0,8 mm vastag alpakka lemezből készült. A tapasztalatok szerint a vékonyabb lemez is elegendő merevséget biztosít és így a főkeret lemezeinek belső távolsága az eddigi 10 mm helyett 11 mm lehet, ami több helyet enged a meghajtásnak és a kerékfelfüggesztésnek.

A korábbi gyakorlatnak megfelelően a főkeret lemezeiről fúrási terv készült, ez alapján pedig egy furatlista, ami a CNC-fúrógépet vezérli.

A kereszttartók lemezvastagsága 1 mm maradt, azok egy másik fúróterv alapján készültek. A CNC gép egyidejűleg elkészítette a szegecs-sorok furatait is 0,4 mm átmérőjű fúróval.

A lemezoldalak és kereszttartók a fúrás után a jobb láthatóság érdekében be lettek fújva festékkel. A kontúrok ebbe lettek bekarcolva, majd lombfűrésszel ki lettek vágva és méretre lettek reszelve. A külső kontúrok után hasonlóan készültek a kivágások is. Kritikus méret a tengely-csapágyak nyílásainak a helye, ezek egymástók való távolsága ugyanis alapvetően befolyásolja a rudazattal hajtott kerekek futási tulajdonságait. Annak érdekében, hogy a két keretoldal csapágyhelyei nagy pontossággal azonos távolságban legyenek a két lemez a rugóhimba furatain átdugott tüskével pontosan egymásra lett helyezve és a két végén még egy apró pöttyel össze is lett forrasztva, így lettek egyszerre kireszelve. A kész oldallemezeket aztán szét lehetett forrasztani és a forrasztóónt el lehetett távolítani.

A kész oldallemezekbe ezután be lettek forrasztva a szegecsfejek utánzatai, 0,4 mm-es rézhuzalból. A huzalok kívülről le lettek kb. 0,3 mm magasságban vágva és csiszolva, valamint egy célszerszámmal lesorjázva. A belső oldaluk le lett reszelve kivéve ott, ahol a kereszttartók vannak. Ezekre a befelé álló huzaldarabkákra ugyanis a kereszttartók felfekszenek, így a forrasztás sokkal szilárdabb lehet. A függőleges kereszttartók 0,4 mm-es alpakka lemezből vannak.

Összeforrasztás

A forrasztás idejére a két hossztartó lemezt egymástól két-két alumíniumból esztergált távtartó rúdba illeszkedő csavar fogta össze, ez biztosította, hogy a keret hosszlemezei egymástól pontosan 11 mm távolságra legyenek és párhuzamosan helyezkedjenek el. A forrsztás, mint a korábbi modelleknél is, gázlánggal történt. A képen is látható oldalt kiálló 0,5mm átmérőjű tüskék a féktartók felfüggesztésére szolgálnak, a kész főkeretbe lettek beforrasztva. A főkeret részei a rugózás himbái, amelyek a modellen természetesen nem mozognak, de oldaltól a nagyméretű küllős kerekeken át jól láthatók. A himba maga maratással keszült és a tüskéjével együtt be lett forrasztva a keret belsejébe. A himbák végére rákerültek a vonóridak szemei. Maguk a vonórudak nem lógnak le a rugókig, a főkeret belső oldalára vannak ráforrasztva.

A főkeret hátsó végén alul található a fékrudazat tengelye. Ezt a keretről lelógó konzol tartja. Ez utólag lett felforrasztva a keretre, a forrasztás mellett egy 0,4mm-es szegecs tartja, ami szándékosan nem lett korábban beforrasztva az ott látható 7 db. szegecs közé. A mozdony alatt keresztben átmenő tengely a modellen is teljes hosszúságban megmaradt, mert az adott helyen nem zavar semmit, a hajtómű előtte helyezkedik el és fölülről könnyen behelyezhető. A tengelyre a beforrasztás előtt rá lettek húzva a fékrudazat emeltyűi is. A fékhenger emeltyűje azonban nem, az a fékhenger szerelvény része, nyitott furattal készült, ami az összeszereléskor ráhúzható a tengelyre.

A csőcsapágyak

A középső és az első csatolt kerekek egy csőben vannak csapágyazva ugyanúgy, mint a 342-es és a 325-ös modellnél. Az esztergált vállas cső tetejére hosszában egy lemezcsík lett felforrasztva. Ez egyrészt megakadályozza a cső elfordulását, másrészt erre a lemezre támaszkodik fel a kiegyenlítő himba vége is. A lemezt nagyon pontosan párhuzamosan kellett felforrasztani a cső tetejére. Ehhez a munkához készült a képen látható sablon. A forrasztás lánggal történt, amitől a sablon látható módon megpörkölődött.

Az alsó tartókeretek

A kerékpárokat a kieséstől meg kell védeni. A főkeret aljában nincs hely csavaroknak, ezért két bepattintható keret készült. Mindkét keret középen a függőleges kereszttartó aljába beforrasztott csapocskába illeszkedik. Az első keret egy kis rugó segítségével rögzíthető. A hátsó keret egy pici csappal becsatlakozik a hajtómű fedelének a furatába, azzal együtt szerelhető. Ez a két keret tartja a lefelé lógó rugó-utánzatokat is.

A képen a háttérben ennek a keretnek egy régebbi változata látható. Ez filigránabb kivitel volt, de pont emiatt túl érzékeny. Az új keret stabilabb.

A vonócsap és fékhenger szerevénye

A mozdony és a szerkocsi között a vonórúd 0,8 mm vastag alpakka lemezből készült. Mindkét végén 2,0 mm átmérőjű furat található. A vonócsap valójában egy kis vállas cső, amiben benne van a szerelvényt felerősítő M1,6-os csavar furata. A fékhenger rézből lett kiesztergálva. Egy apró tüske tartja a szerelvény alaplapjához. A fékdugattyú rúdjának a végére rá van szerelve az emeltyű is. A szerelvényhez még egy alkatrész tartozik, a tápvíz csatlakozás modellje, ami egyben a vízcsövet is tartalmazza, Ez 0,8mm mm átmérőjű réz rúdból lett meghajlítva és felszereléskor a két végét be kell dugni az injektor végén található furatba. A tápvíz csatlakozás tartójának mindkét oldalán egy-egy tartófül látható. Ezek rögzítik a hat szigetelt huzalt, ami a szerkocsi és a mozdony között halad át. Két vastagabb a motoráramot viszi előre, két vékonyabb az első világításhoz szolgáltat áramot, két tartalék pedig elöl a kazánba vezet, ahova később a hangszóró fog bekerülni.

Előre a 327-es modell készítés 3. oldalára

Vissza a 327-es modell főoldalhoz