A régi gőzmozdonyok és kocsik alkatrészei többnyire szegecseléssel voltak összeerősítve. A csavarok viszonylag drágák voltak, hiszen akkor még forgácsolással, egyenként készítették őket. A hegesztés Magyarországon az 1930-as években terjedt el. Addig a meleg szegecselés volt az általános kötési technológia.
A vasúti járműveken látható nagy számú szegecset nem könnyű házilagos módszerekkel modellezni. A kisebb méretarányokban nem járható út, hogy a szegecseket valódi szegecsekkel modellezzük, hiszen ilyeneket nemigen lehet beszerezni, de a szegecsek nagy száma is elrettentően hat. Ennek ellenére nagyobb szegecsek esetén, többnyire mozdony modellek főkeretén a szegecsek helyét 0,4mm átmérőjű fúróval kifúrom és a lyukakba apró réz huzaldarabokat forrasztok. Az ilyenek azonban viszonylag nagy, kb. 35mm nagyságú szegecseket modelleznek. A kisebb szegecsek modellezésére való a szegecsek beütése. Ilyenkor egy hegyes pontozóval egy vékony (0,2mm vastagságú) rézlemezbe hátulról kell beütni a szegecseket utánzó domborúlatokat. Nem elég csak beütni, mert akkor a szegecsutánzat egész környéke kidomborodik. Ezért a pontozóval szemben, a lemez alá egy kis üllőt kell rakni, benne egy apró furattal. A pontozó a lemezt belenyomja a furatba, az üllő pereme pedig határozott kontúrokat ad a szegecs utánzatnak.
Meg kell jegyezni, hogy a járműveken a szegecsek ritkán állnak egyedül, rendszerint szegecs-sorokat találhatunk rajtuk. Ezek modellezése kritikus, hiszen ha a sorban nem egyenletesen és egyenes sorban állnak a szegecsek, az nagyon szembetűnő! Fontos az is, hogy a szegecseket teljesen egyforma erővel kell beütni, a különböző nagyságú ütés különböző mértékben kidomborodó szegecseket eredményezne.
A beütő eljárás hátránya, hogy nem lehet a szegecs utánzatokat nagyon sűrűn, egymás mellé elkészíteni, hiszen a túl közel lévő szegecseknél az üllő pereme visszanyomhatja a már benyomott domborúlatokat. Ilyen esetekben csak a vegyi maratás kerülhet szóba.
|
Ez a régebbi, kézi működtetésű "szegecselő" szerszám. A rézkocka a tetején a "kalapács", ami igen egyenletesen üt rá a pontozórúdra. Ezt a C-alakú tartó felső részében lévő furat vezeti meg. Egy bronzból készült lemezrugó tartja a pontozót alaphelyzetben az üllő fölött. Az üllőnek igen kicsi, 0,4mm átmérőjű furata adja meg a "szegecsek" formáját. A keresztben elhelyezkedő támasztórúd a lemez egyenes megvezetésére szolgál, a távolságát a pontozótól egy csavar segítségével be lehet állítani. Ezt a szerszámot még nem a CNC gépre kellett felszerelni, hanem satuba fogva és a lemezt a támasz mentén kézzel vezetve lehetett vele "szegecselni" |
|
Ez az újabb, villamos működésű szegecsbeütő szerszám. A CNC gépen a fúrógép helyére kell felszerelni. A munkadarab persze nem lehet az asztal felületére erősítve, hiszen az üllőnek alatta szabadon kell mozognia! A behúzómágnes egy régi, leselejtezett margarétakerekes nyomtatóból lett kimentve. (emlékszik még valaki ezekre?) A mágnest is a számítógép vezérli, automatikusan veri be az egyenletesen elhelyezkedő "szegecs" sorokat. |
|
Ez a kép a szegecselőgép legújabb, harmadik változatát mutatja.
A behúzómágnessel működő szegecselőgéppel sok baj volt.
A legnagyobb probléma abban mutatkozott,
hogy a mágnes nem ütött elég nagyot a lemezre,
a "szegecsfejek" még 0,2mm vastag rézlemezen sem domborodtak eléggé ki,
0,3mm-es lemezen pedig alig látszottak.
Nem segített ezen az sem, hogy az egyszerű tápellátás
helyett egy nagyméretű kondenzátort sütöttem ki a mágnes tekercsén keresztül.
A kondenzátor kapcsolója tönkrement,
a helyette alkalmazott teljesítménytranzisztor pedig kiégett.
Ezért az egész szegecselőt újrakonstruáltam.
Az új szegecselőt nem mágnes hajtja, hanem egy kis motor. Egy fogaskerék-áttételen keresztül egy súlyt emel fel, majd azt, mint egy kalapácsot leejti. A motor és az áttétel egy kimustrált mágnesszalag-egység kazetta-kidobója volt előző életében. Ez a konstrukció már igen jó minőségű "szegecsfejeket" készít. |
|
A szegecselő működéséhez fontos, hogy a hajtómotor mindig akkor álljon meg, amikor a kalapács éppen felemelt helyzetben van. Ezt egy kis elektronika biztosítja. A hajtókerék hátára egy papírkorong van ragasztva, aminek 3/4-e fekete, egy 1/4-es körcikke viszont fehér. A hátlapra szerelt fotoérzékelő figyeli ezt a korongot és csak akkor engedi a motort megállni, amikor a fehér cikkely van az érzékelő előtt: Ekkor van a kalapács is a felső helyzetben. |
|
Ezen a képen látszik a 342-es modell füstszekrény-borítása - még hengeresre hajlítás előtt. Ennek a szegecs-sorai az itt bemutatott szegecselő szerszámmal készültek. |
Ez az oldal 2018 február 28.-án lett utóljára megváltoztatva.
Erő János
