Modell kocsi kerék készítés
Az eredeti kocsikerekekről
A korai magyar vasutazás lényeges sajátossága volt,
hogy a MÁV már a kezdeti időszaktól dominálta a magyar vasúti közlekedést
és a műszaki hátteret mindenre kiterjedő szabványokkal látta el.
Ezeket csak a többségükben osztrák tulajdonban lévő társaságok,
mint a Déli Vasút hagyták figyelmen kívül, ők az osztrák szabványokat követték.
De a többi társaság alkalmazkodott a MÁV szabványokhoz -
aztán idővel ők maguk is a MÁV tulajdonába kerültek.
Ez nem volt így más országokban.
Amerikában a három mozdonygyár a társaságok részletes műszaki dokumentációja
alapján készítette a mozdonyokat, a társaságok által megkívánt szerelvényekkel.
Mind különbözők voltak, a hozzáértők már messziről meg tudták mondani,
hogy melyik vasúttársaság járművei közelednek a síneken.
Nagy-Britanniában az egyes vasúttársaságok technikai háttere annyira eltért egymástól,
hogy a mozdonyok, kocsik sokszor beszélő viszonyban sem voltak egymással.
Franciaországban annyiban volt más a helyzet,
hogy ott a társaságok nem csináltak presztízskérdést abból,
hogy a járműveik mindenáron egyediek legyenek,
egy-egy jól sikerült konstrukciót gyakran átvettek egymástól.
Németországban viszont a tartományi vasúttársaságokat
az állam kényszerítette rá az együttműködésre,
már a 19.szd. végétől kezdve közös szabványokat alkottak,
amelyeknek az alkalmazása kötelező volt.
Magyarországon a széles körű, MÁV eredetű szabványosítás
kiterjedt a kocsik kerekeire is.
Nagyon hosszú ideig az összes kocsit,
teherkocsit, személykocsit egyaránt ugyanazokkal a kerékpárokkal látták el.
A magyar vasúti kocsikerék
A nálunk sokáig használt kocsikerék küllős volt,
mégpedig 10 küllővel rendelkezett.
Az átmérője a leírások és jellegrajzok szerint ø1050mm volt.
Viszont ez a méret a kerekek gyártás-kori átmérője,
később a kerék kisebbre kopott.
Sajnos nem találtam arra nézve adatot,
hogy mekkora volt a megengedett kopás mértéke.
Egy osztrák leírás szerint ott a gyártás idején 1040mm
volt a szabványos átmérő és 80mm kopást engedtek meg,
tehát ø960mm volt a legkisebb, megengedett méret.
Ez alapján feltételezem, hogy nálunk is vagy ø970mm-ig engedték meg a kopást,
vagy mifelénk erősebb kopás is belefért a tűrésbe,
lecsökkenhetett az átmérő egészen ø950mm-ig.
Mindenesetre a középérték,
tehát a közepesen kopott kerék átmérője 1000-1010mm lehetett.
Ez H0-ás nagyságban kb. 11,5-12,0mm modellvasúti kerék átmérőt jelent.
(Az átmérőt mindig a kúpos futófelület legvastagabb részén mérik.)
Magyar kocsikerék modell beszerzése
Sajnos a fenti két feltételnek megfelelő modell-kereket nagyon nehezen lehet beszerezni.
Csak két forrást találtam rá.
Az egyik gyártó a Fleischmann,
de a kerekeket ők sem kocsikhoz készítik.
Történetesen néhány német gőzmozdony futókereke rendelkezett a kívánt tulajdonságokkal,
amelyeket a Fleischmann lemodellezett.
Ezeket a kerékpárokat nem árulják boltokban,
de alkatrészként meg lehetett vásárolni.
Korábban ilyet szereztem be a
Kandó mozdony
futókerekéhez (ami szintén a leírt szabványos mérettel keszült).
Majd sok évvel később
a 327-es és
a 301-es
gőzmozdony modellek futókerekeihez vásároltam.
Ez utóbbi szebb, filigránabb kivitelű, mint a korábban beszerzett kerékpár.
A kerekek NEM szabványúak, elég magas nyomkarimával.
Ezeket kis mértékben leesztergáltam.
A kerekek ránézésre alpakka öntvényből készültek,
ami igen kedvező tulajdonság.
A kerekek a német mozdonyokra jellemzően piros színűek,
tehát át kell őket festeni feketére.
Viszont a Fleischmann kerékpárok nem olcsók.
Ha azzal számolunk,
hogy egy 4-tengelyes kocsihoz 4 kerékpárra van szükség,
elég csínos összeg jön össze csak a kerekekre.
A másik forrás volt a már megszűnt, angol Romford.
Szerencsére ők a kerekek méretét mm-ben adták meg,
így nem kellett az angolszász méreteket átszámolni.
A Romford kerekek cinkből készült öntvények.
Két kivitelben árulták őket.
Az egyszerűbb változat teljesen cink-öntvény,
műanyag szigetelő betéttel.
Lehetett kapni kúpos tengellyel
és kilógó tengelyvég nélkül, mozdony futókerék céljára.
A cink futófelület sajnos hajlamos a koszolódásra.
Találtam köztük öntés-hibás példányt is,
nem egyszer a futófelületen is látszott egy-egy apróbb zárvány.
A drágább Romford kerék kivitele annyiban különbözött az előzőtől,
hogy a kerékpántja alpakkából volt.
Ez igényesebb megoldás,
de ennek az ára majdnem háromszor annyi volt,
mint az egyszerű kivitelé,
gyakorlatilag a Fleischmann kerék árával egyezett meg.
Hozzá kell még tenni,
hogy a Romford kerekek természetesen angol szabvány szerint készültek,
ahol a nyomkarima sokkal keskenyebb, mint az európai NEM
vagy az amerikai, RP25 keréké.
Ez problémát jelenthet a váltók szívdarabjánál,
mivel az oldalsó vezetősín nem tartja meg a kerékpárt
és az hajlamos "felmászni" a váltó szívére.
Emiatt korábban több olcsó Romford kereket láttam el alpakka kerékpánttal.
Ehhez a kerék futófelületét és nyomkarimáját le kellett esztergálni
és a megmaradt kerékcsillagra egy alpakka abroncsot húzni.
Miután így már csak a nyers kerékcsillag maradt meg az eredeti, gyári kerékből,
kézenfekvő volt a gondolat,
hogy a kerékcsillagot réz öntésével foglalkozó iparossal készíttessem el
és magam húzzak rá alpakka kerékpántot.
Így egyáltalán nincs szükség gyári kerékpárok beszerzésére.
A kerék tervezése
A réz öntéshez mesterdarabot kellett előállítani.
Ez 3D nyomtatással készült.
Felmerülhet a gondolat,
hogy miért nem keszültek maguk a kerékcsillagok 3D nyomtatással?
Ennek az az oka, hogy a 3D nyomtatásnál használatos, olcsó PLA alapanyag,
amiből pl. a személykocsik teteje készült,
nem enged meg ilyen méretpontosságot,
de a nyomtatható legvékonyabb "rúd" vastagsága is jóval nagyobb,
mint a kerék küllőinek a mérete.
Az erre alkalmas, nagy felbontást,
filigrán struktúrákat lehetővé tevő alapanyag pedig jóval drágább,
emellett sokkal törékenyebb is.
Persze készült kerékcsillag ilyen módszerrel,
a 301-es mozdony modell hátsó futókereke.
Ebből azonban összesen két darabra volt szükség.
|
A kerékcsillag CAD programmal lett megtervezve,
majd a megadott méretekkel
3D leírás, STL fájl készült.
Erről egy profi 3D nyomtató cég készítette el az öntőmintákat két példányban,
a második tartalékként szolgált.
Érdekes körülmény, hogy az eredeti terv a kerékcsillagot 10,6mm-es
külső átmérővel írta elő,
de a réz öntvények az anyag zsugorodása miatt csak 10,3mm-esek lettek.
Ez persze nem zavar senkit, csak jó tudni,
hogy a kerékpántba ekkora furatot kell készíteni.
|
|
Itt láthatók a rendelkezésre álló kerekek.
A jobb oldalon feltűnik egy réz kerék,
aminek nincs különálló kerékpántja, egy darabból készült.
Jó ötletnek tűnt, de több problémát is magával hozott.
Közismert, hogy a réz futófelület erősen koszolódik.
Nem is néz szépen ki a sárga felületű kerék.
De olyan probléma is jelentkezett,
hogy körülményes volt a perem részt esztergálni,
amíg nem volt központi lyuk,
a tengely furatot viszont nem lehet központosan befúrni,
amíg a kerék pereme durva megmunkálású.
|
|
A gyártás első lépése.
Középen látható a két 3D nyomtatott minta,
balra a szilikon öntőforma.
Jobb oldalon pedig az öntött kerékcsillag.
Jól kivehető rajta a kettős öntőcsonk,
ezen keresztül folyik be az olvadt réz
és persze az öntés után ott marad a munkadarabon.
|
|
Az öntőcsonkot egy lombfűrésszel le kellett vágni.
|
|
Majd a helyét reszelővel lehetett teljesen eltűntetni.
|
|
Ezután a kerékpánt esztergálása következett.
Az alpakka rúdanyagba egy központosított furat került be.
|
|
A központi furat fel lett tágítva 4mm átmérőjű furóval.
|
|
A következő lépést egy 10mm átmérőjű ujjmaróval kellett elvégezni.
Jóllehet az ujjmaró élei közül az egyik benyúlik a központba,
tehát elvileg tele anyagba is lehet vele fúrni,
a gyakorlatban ehhez igen nagy erőkifejtésre volt szükség.
Ezért került be az előző lépés, a 4mm-es fúróval,
ez megkönnyíti az ujjmaró munkáját.
|
|
Az ujjmaró 10,0mm-es lyukat készített,
a réz kerékcsillag azonban 10,3mm átmérőjű.
Ezért a furatot még egy belső esztergakéssel fel kellett tágítani.
Ez egy kritikus lépés,
hiszen a mi méreteink mellett arról,
hogy a kerékcsillag szorul vagy lötyög a kerékpántban,
csak század milliméterek döntenek.
Végül is sikerült a kerekek többségét úgy elkészíteni,
hogy a pántba éppen bele lehetett szorítani a kerékcsillagot.
Három-négy darabnál azonban nem szorult, csúszott,
ezeket később be kellett ragasztani.
|
|
A furat pereméről még egy reszelővel el kellett távolítani a sorját
és a perem szélét egy kicsit kitágítani,
hogy a kerékcsillag könnyebben beleférjen.
|
|
A szegnyeregbe került a préseléshez szükséges célszerszám.
Ez egy 10mm átmérőjű acél rúd,
aminek a közepe meg lett süllyesztve.
Így a préseléskor csak a kerékcsillag peremét nyomja, a közepét nem.
A középrész nyomása során a küllők elgörbülnének.
Sajnos ezt még korábban a saját káromon tanultam meg.
|
|
A bepréselés kezdete.
A kerékcsillag már be van helyezve,
a furat peremének a kitágítása megtartja.
|
|
A préselő szerszám a kerékcsillagot a szegnyereg orsójának
segítségével beszorítja a furatba.
|
|
A bepréselt kerékcsillag.
A szegnyereg pontosan merőlegesen szorította be,
egy síkban van a leendő kerékpánttal.
|
|
A futófelület esztergálása.
Ez a felület nem hengeres, hanem enyhén, 3°-os szögben kúpos.
Ezért az eszterga felső szánja ekkora szögben el lett fordítva.
A felület esztergálása több fogással történt.
Az utolsó fogás állította be a 11,5mm átmérőt.
Ezután a nyomkarima külső, 13,3mm-es átmérője lett leesztergálva.
|
|
A futófelület külső éle egy reszelővel lett lekapva.
|
|
A reszelővel a következő lépésben a nyomkarima keskenyítése következett,
majd óvatos mozdulatokkal a külső él legömbölyítése.
|
|
Az utolsó lépés a homlokzati részén elkészült kerék leszúrása.
|
|
Ezután következik a belső oldal megmunkálása.
Ehhez a kereket megfordítva egy erre a célra készült serlegbe kell beszorítani.
A serleg belső átmérője 11,4mm, tehát a kúpos futófelület külső pereme
belemegy, de az ennél nagyobb átmérőjű töve nem,
a kerék megszorul a serlegben a kúpos felületével.
Természetesen a serleget már nem lehet tokmányba fogni,
az esztergák tokmánya túl pontatlan ehhez.
A serleget egy patron tartja, aminek a központossága pár század milliméter.
|
|
A kerék belső oldalát le kell esztergálni,
hiszen a leszúráskor megmaradt a sorjás, pontatlan felület.
De ez az esztergálás adja meg a kerék végső vastagsági méretét is.
|
|
A nyomkarimának a belső élét is reszelővel kell beferdíteni,
majd a felső peremnek íveltséget adni.
A külső és a belső ívnek élben kell találkozni,
ez akadályozza meg, hogy a kerék adott esetben
felfusson a váltó szívdarabjára vagy vezetősínjére.
|
|
Ezután következik csak a tengely furatának a kialakítása.
Először egy központfúróval kell pontosan a kerék közepébe fúrni.
|
|
Második lépésnek egy 2mm-es furat kerül bele.
|
|
Majd egy 2,8mm-es fúró adja meg a szigetelőhüvely helyét.
Eredetileg 3mm-es hüvelyt terveztem be,
de így a kerékcsillagban túl vékony lett a kerékagy anyaga.
A 2,8mm egy jó kompromisszum 2mm-es tengely esetében.
|
|
Ezek a szigetelőhüvelyek.
Több műanyagot is kipróbáltam.
Itt a használhatónak bizonyult anyagok láthatók.
A színtelen plexiből van - persze nem igazi "plexi",
manapság egyfajta polikarbonátot árulnak ezen néven.
A fekete pedig ertacetál, közismert nevén POM.
Ez bizonyult szigetelőhüvely céljára a legmegfelelőbbnek.
|
|
A szigetelőhüvelyt egy simára esztergált végű tüskével lehetett a furatba bepréselni.
Ehhez a lépéshez a kereket ki kell venni a serlegből
és egy lemezt kell alátenni.
Először a már bent lévő kerékbe próbáltam bepréselni a hüvelyt,
de a művelet során többször is sikerült
a már bepréselt kerékcsillagot hátrafelé kipréselni a kerékpántból.
A lemez alátét középen, a szigetelőhüvely alatt támasztja alá a kereket,
nem engedi kitolni a kerékcsillagot.
|
|
A tengely készítése.
A tengely anyaga 2mm átmérőjű, szilárd acélrúd.
Nem sikerült sem fogóval, sem fűrésszel darabolni,
csak az apró vágókorong bírt vele.
A bal oldalon a kettős, bordázott anya a vágás hosszát adja meg.
Olyan pontosan lehet vele dolgozni,
hogy a levágott tengelyek hossza csak pár század millimétert szórt.
|
|
Mivel nem kúpos végű, hanem csapos tengelyeket készítek,
a tengely mindkét végére el kell készíteni a csapot.
Ez egy 0,7-0,8mm átmérőjű, 0,5mm hosszúságú, hengeres tengelyvég.
Természetesen ezt is patronban kell készíteni,
hiszen pontosan koncentrikusnak kell lennie a tengellyel.
|
|
Ezután már be lehet szorítani a tengelyt a kerékbe.
Ehhez a kerék visszakerül a tartóserlegbe,
a tengelyt a szegnyereg fúrótokmánya tolja be a szigetelőhüvelybe.
|
|
A másik kerékbe szorításnál a tengely már az első kerékkel együtt kerül be.
Ezért nem lehet a fúrótokmányba befogni.
A tokmányba egy kis rudacska kerül,
amiben a tengely csapjának megfelelő lyuk van.
Így a betoláshoz nem a csap végét nyomjuk,
mert ettől a vékony csap eltorzulna.
|
|
Íme az eredmény, 18 db., küllős kerékpár.
Az egyikre cédula került,
mert a kerekek kissé túlméretesek,
11,5mm helyett 11,6mm az átmérőjük.
Ez nem vészes eltérés,
de bizonyos helyekre nem tanácsos berakni.
|
Vissza a 4-tengelyes kocsi készítés oldalra
Vissza a Főoldalra
Ez az oldal 2021 november 14.-én lett utoljára megváltoztatva.
© Erő János