Mindkét kocsin a kocsiszekrény rövidebb, mint az alváz. Az egyiken a végén emelt fékezőbódé, a másikon a fékállás teteje tartozik a kocsiszekrényhez. A régi kocsi ezzel meg is van, de az újabb kocsin a külő borítás alatt U-alakú merevítóvasak vannak, amelyek alul ki is lógnak.
Az oldal- és homlokfalak a "szokásos" karcolásos-maratásos technológiával készültek, 0,4mm vastag alpakka lemezből. Már az első kocsi karcolása is nehezen sikerült, de a második többször is komoly gondot okozott. A festék nem tűrte a karcolást, a karctű vagy letépte a festékréteget, vagy a karcolt vonal mentén kipattogzott, pedig több különféle festékfajtával is próbalkoztam.
A harmadik félresikerült kísérlet után
végül a befestés előtt a lemezt bemártottam
egy rövid időre a marató oldalba. Ettől
a felület egy kis mértékben megmaródott,
matt lett és ezután jobban megtartotta
a festéket. A karcolás hibátlanul sikerült
és a maratás is szép, egyenletes lett.
A kimaratott oldal- és homloklapokat
lombfűrész és reszelő segítségével lehetett
méretre alakítani.
Az oldal- és homlokfalak a sarkoknál lettek összeforrasztva, nagyon vigyázva a merőleges illesztésre. Az oldalfalak közepére az ajtókeret egyszerűen rá lett forrasztva, azaz az ajtó nincs kivágva. A keret szélére a pántok imitációja, középre pedig a zárszerkezet modellje került felforrasztásra. A régi kocsi modelljén csakúgy, mint az eredetin, az oldalfalon kapaszkodórúd megy végig. Ez kivehetőre készült, hogy ne akadályozza a kocsiszekrény festését.
A szintén trapéz tetejű Gh-kocsikkal
ellentétben a tető itt nem lett egy önálló
egység, hanem az összeforrasztott kocsiszekrény
tetejére lett felforrasztva. Kezdetben úgy
terveztem, hogy merevítő bordát is kap,
de a gyakorlat azt mutatta, hogy erre nincs
szükség, a felforrasztott tető elegendő
saját merevséggel rendelkezik.
A két kocsi fékező része különböző.
A régebbi kocsi fékezőfülkét kapott
ugyanabból a csíkosra maratott alpakka
lemezből, amiből az oldalfalak voltak.
Az ablakok ki lettek vágva és méretre reszelve.
Az ablak- és ajtókeretek rézből lettek
kimaratva. A hengeres fékkar-burkolat
alpakkából készült. A fékház fel lett
forrasztva a kocsiszekrény végére.
Itt egy nyílás is készült, hogy később
a fékbódé ablakaiba be lehessen belülről
ragasztani az "üveget". A fékbódé alá
mindkét oldalra lépcső került. Ehhez
a kocsiszekrényt fel kellett csavarozni
a végleges helyére, az alvázra, mert csak
így lehetett biztosítani, hogy a lépcsők
pont leérjenek a járólapig. A lépcsők csak
a fékbódéhoz lettek hozzáforrasztva, az
alvázhoz nem, ez biztosítja a kocsiszekrény
levehetőségét. A lépcső két oldalára
kapaszkodórudak készültek 0,4mm-es alpakka
huzalból. A külső rudak szintén nincsenek
alul az alvázba forrasztva, csak bele
lettek dugva az előre kifúrt lyukakba.
A másik kocsi végén csak egy fékállás
látható. Ennek ívelt teteje a kocsiszekrény
homlokfalára lett felforrasztva. Ez tartja
a függőleges kapaszkodórudakat, amelyek
a korlátot és a fékkart tartják.
Alul ezek sincsenek beforrasztva, hanem
csak benyomva az alváz ütközőgerendáján
található furatokba .
A kocsik másik homlokfala is eltérő. A régebbi kocsi homlokfalára egyesével lettek rézből maratott lépcsőfokok felforrasztva. Az újabb kocsi két darab, huzalból forrasztott létrát kapott.
Előre a Gn-kocsi építés 4. oldalára
Vissza a Gn-kocsi projekt főoldalára
Ez az oldal 2010 március 24.-én lett utóljára megváltoztatva.
© Erő János