A Piko kocsit először is darabjaira kellett szétszedni. Mivel az előző tulajdonos a felső részt ráragasztotta az alvázra, ezt le kellett törni. Amúgyis más felerősítést terveztem rá, tehát a belső "oszlopokat" is kiszedtem. A ház festését a szokásos módszrrel, fékfolyadékba való beáztatással szedtem le, sikerült is nyomtalanul eltávolítani. Ekkor kezdődhetett az "igazi" munka.
Mint arról szó volt, a német G-kocsikon több olyan alkatrészt is találhatunk, ami nem volt jellemző a magyar kocsikra. Ezek a Piko modellen rá vannak öntve a házra, nem könnyű őket eltávolítani. A fogózkodókat, lámpatámokat és fellépőket pengekéssel lehetett levágni, majd a felületet alattuk csiszolópapírral simára csiszolni. Sajnos íly módon az oldalfal lécei közt látható rések nem voltak folytonosak, hiszen a ráöntött alkatrészek alatt nincs rés. A réseket egy vasvonalzónak támasztott karcolótűvel ki lehetett mélyíteni.
A szellőzőnyílások zsalui is el lettek távolítva, a magyar rácsok számára az anyag át lett fúrva és lombfűrésszel kivágva. Sajnos a vágás előtt figyelmetlen módon nem jelöltem be a nyílások végleges helyét és a kivágás itt-ott nagyobb lett a kelleténél. Ezt az építés végén kittel be kellett tömni. A fénykép még a betömés előtti állapotot mutatja, látszanak is a rések a szellőzőrácsok mellett.
A Piko kocsik alvázán ki vannak képezve a légfék alkatrészei, amire a magyar fékezetlen kocsikon nincs szükség. A féktuskókat pengekéssel könnyen el lehetett távolítani, az alvázra ráöntött légtartály és fékhenger imitáció eltűntetése azonban nehezebb feladat volt. A motoros fúróba kis marófejet befogva nagyon óvatosan le lehetett marni, csiszolni ezeket az alkatrészeket. Ehhez azonban az alvázat feltétlen be kell egy satuba fogni, mert a művelet, a kézi marás igen veszélyes! Ha az alkatrész elmozdul, könnyen beleszalad a marófej a kezünkbe és komoly sérüléseket okozhat.
A ferde keresztmerevítők és az ablakrácsok 0,2mm
vastag rézlemezből lettek vegyi maratással
előállítva. A merevítő szalagok hosszára
egy kicsit rá lett hagyva, ezeket a felragasztás előtt
kellett lecsiszolni a pontos méretre. A sarokmerevítők
papírból lettek kivágva.
Nem
szép megoldás, de a festés után úgysem
látszik, miből van! Mint kiderült, nem is olyan
könnyű feladat papírból egyforma apró
háromszögeket és négyszögeket kivágni.
A megoldást az jelentette, hogy a formák meg lettek
számítógéppel tervezve, majd papírra
kinyomtatva. Így már a vonalak mentén viszonylag
egyformára sikerült őket vágni. A réz
alkatrészek epoxival, a papír formák
pillanatragasztóval lettek a műanyag felületre felragasztva.
A tetőléceket gyári 0,5x1.0mm-es lapos rézprofilból lehetett leszabni. Óvatos görbítés után epoxival lettek a tetőre ragasztva. Csak a kész modellen tűnt fel, hogy ez a profil túl erős, a tetőlécek sokkal szembetűnőbbek, mint az igazi kocsik fényképein. Ezért el is határoztam, hogy a további kocsik tetőléceihez vékonyabb és keskenyebb profilt fogok használni - sajnos ilyen nem nagyon kapható.
Ez a művelet a többi, később készült kocsival együtt történt meg, ott is lesz leírva.
Vissza a G-kocsi projekt főoldalára
Előre a réz G-kocsik építésének az oldalára
Ez az oldal 2005 december 7.-én lett utóljára megváltoztatva.
© Erő János