A rézből készült G-kocsik

5. rész - A festés

A festéshez természetesen szét lettek szedve a kocsik, a tetejük, az alvázuk és a kocsiszekrények külön-külön lettek befestve. A kapcsolók és kerékpárok természetesen ki lettek emelve.

A festék

A modelleket alapzóval is befújtam, mert a tapasztalatok szerint a modellező fedőfestékek nem tapadnak jól meg a réz és alpakka felületen. Modellezési célra kifejeztten fém felületre alapozót csak a Gunze és a Tamiya gyárt. Mivel Gunzéhoz nem jutottam hozzá - ezt a ritka festékfajtát még a kifejezetten Gunzéra szakosodott makettboltok sem tartják állandóan raktáron - a Tamiya alapozóját szereztem be, amit csak spray kivitelben gyártanak

Fedőfestéknek Model Master Acrilic modellezőfestéket választottam, mert ehhez jutottam hozzá kellő mennyiségben. Ebből is az "új" kivitelt szereztem be, aminek vékony piros csík látható a cimkéjén, állítólag sokkal könnyebb vele dolgozni, mint a régi fajtával. Mivel a kocsik oldalára később matricás felirat kerül, fényes festéket szereztem be. A matricázás után majd be lettek a kocsik fújva selyemfényű színtelen lakkal.

A szín

Sok gondot okozott a kocsik színe. A teherkocsik színére nézve még ma sem létezik egyértelmű RAL számos előírás és a régi festés színét csak becsülni lehet. A régi kocsik festése alaposan kifakult, sok régi kocsit amúgyis a pályafutása végén átfestettek szakszolgálati zöldre. A régi színre nézve a Füstiben található kocsik színe lehetne autentikus, de ott sem teljesen egyformák a színek. Emellett sokkal vörösebbnek találom őket, mint a gyerekkori emlékeim szerint a kocsik voltak. Bár az is lehet, hogy a 60-as években már barnábbra festették a kocsikat, mint a háború előtt. A háború előtti színről nem találtam sem fényképet - amúgysem lenne hiteles a rajta látható szín, sem más színes képet, sem leírást.

Emiatt magam láttam neki a szín kikeverésének. A munkahelyemről kikölcsönöztem egy RAL színminta-sorozatot és ennek a színeit hasonlítottam a fényképekhez. A keverés során felváltva a fényképekhez és a színmintához hasonlítottam.

MÁV Gh-car minipic A Model Master választékából a következő színeket szereztem be és ezeket kevergettem:

Végülis a szín nagy részét az "olasz vörös" alkotja, a másik fő alkotórész a "tökszín". A benyomásaim MÁV Class 325 with cars jók voltak, de a keverés során lépésről lépésre haladtam a vöröses árnyalat felől a barna felé, egyre több "rozsdaszínt" adva a festékhez. Sokkal később aztán, egy Kz kocsi modellel összehasonlítva kiderült, hogy a kocsik végülis túlságosan barnák lettek. Az eltérés nem nagyon zavaró, de sajnos nem is jelentéktelen. Feltehetőleg sokkal kevesebb "rozsdaszínt" kellett volna adagolni. Ezen a képen, ami a 2008-as nagy Modultalálkozón keszült az Északi Járműjavítóban, a pécsi Pellérd állomás modulján, jól látszik a különbség a Kz kocsi (a mozdony mögött a harmadik) és a saját kocsik (a mozdony mögött a negyedik és ötödik) között.

A festés

A kocsikat először lealapoztam Tamiya fém alapozóval, amit spray-palackból kell fújni. Ez az alapozó színtelen, nagyon oda kell figyelni arra, nehogy túl sokat fújjunk a felületre, mert elfedi, eltömíti a részleteket. A legnagyobb figyelem mellett is az egyik kocsiról csak a fedőfesték ráfujása során derült ki, hogy az oldalfalak lécezése eltűnt, a színtelen alapozó teljesen kitöltötte a réseket. Le kellett oldani az alapozót és újra festeni a modellt.

A festés első lépeseként az alvázat festettem feketére és a kocsiszekrényen azokat a helyeket, ahol később fekete táblák lesznek. Ezekre aztán ragasztós papírból méretre kivágott maszkot raktam fel. Ezt követte a festés a kikevert színű festékkel. A Model Master új akrifestékét majdnem olyan jól lehet fújni, mint a Tamiya festékeket, csak abban kellemetlenebb ennél, hogy hajlamosabb lerakódni a légecset fúvókájára, ami pár perc után elkezni eltömni a fúvókát. Ekkor szünetet kell tartani és egy acetonba mártott fülpucoló vattával le kell törölni a lerakódott festéket.

A matricázás

Vissza a G-kocsi projekt főoldalára

Vissza a Kezdő Oldalra

Ez az oldal 2008 szeptember 13.-án lett utóljára megváltoztatva.
© Erő János