A rézből készült G-kocsik

1. rész - Bevezetés

A Piko modellből magyarosított kocsival nem voltam igazán megelégedve. Egy "igazi" magyar G-kocsit szerettem volna készíteni - esetleg többet is. Ezért végiggondoltam, milyen alkatrészekből milyen technológiával lehetne a legszebben, de ugyanakkor a leghatékonyabban elkészíteni. Végtére is nem akartam egy teherkocsi modellbe annyi munkát belefektetni, mint egy gőzmozdony modellbe!

Profilok

Az nyilvánvaló volt, hogy miképpen az igazi kocsin, a modellen is széles körben kell alkalmazni kész profil-rudakat. Ezeket külföldi modellezőboltokban be lehet szerezni sőt, Budapesten a Conrad bolt is felvesz rájuk megrendeléseket. Az igazimagyar kocsikon a felhasznált legtöbb tartó U-profil vagy C-profil volt. Az összes, általam látott kocsirajzon az oldalfalak függőleges merevítői 70x80-as vagy 80x80-as U-profilból készültek. Ennek a modellezéséhez H0-ás nagyságban az 1x1mm-es profil felel meg. Amúgyis ez a legkisebb kapható U-profil. Nem teljesen tökéletes, mert egyrészt durván 10%-kal nagyobb, mint a modellhelyes méret lenne, másrészt a profil falvastagsága kb. 0,3mm, ami sajnos jól látható módon erősebb, mint az igazi kocsik profilja.

Az alvázak főképpen C-profilokból készültek. Ezekből sem volt igazán sok méret. A két főtartó a korai kocsiknál 240x100mm-es C-vas volt, később 265x120mm-es méretet használtak. Ennek a modellezésére először 3x1mm-es réz C-profilt próbáltam ki, de a falvastagság miatt a mélyedés nem volt eléggé szembetűnő. Ezért 3x1,5mm-es profilt alkalmaztam. A 240x100-as profil modellezésére ez is egy kicsit túlméretes, de ennyi túlhangsúlyozást a tapasztalataim szerint a modellek elviselnek. Ugyanebből az anyagból készültek a mellgerendák is, amelyekbe az ütközők furatai kerültek.

Az alvázak belső részére szerelt hossz- és ferde tartók az igazi kocsikon legtöbbször 80x50-es C-vasból voltak. Ezt ideálisan lehet modellezni 1x0,5mm-es rézprofillal. A két főtartó között keresztben elhelyezett merevítők pedig 120x70mm-es C-tartók voltak. Ezeket 1,5x1,0mm-es rézprofillal lehet modellezni. A kocsioldalak ferde merevítői a magyar G-kocsikon nem "igazi" C-profilok voltak, hanem egy egészen lapos C-szerű hengerelt lemezből készültek, a végükön 3-3 sűrűn, a középső részükön 3 ritkán elhelyezett szegeccsel. A szegecsek és a lapos kivitel miatt úgy döntöttem, hogy ezeket rézlemezből vegyi maratással fogom előállítani.

A padló- és oldalfal lapok

Szinte az összes régi magyar teherkocsi vízszintes deszkaborítással készült. Kivételt csak szénszállító kocsi egyes sorozatai (Kz) és az alacsony oldalfalú nyitott kocsik egyes sorozatai jelentettek, amelyek lemezből készült oldalfallal kerültek ki a gyárból. Az oldalfal deszkái is szabványosnak tűnnek, 120mm széles deszkák voltak. Ennek H0 nagyságban 1,35mm felel meg. Sokat töprengtem azon, hogy miből és hogyan készítsem a modellek oldalfalának deszkautánzatát.

Az első lehetőség az lett volna, ha a modellen is fából készült volna, mint az igazi kocsin. Az a gondolat azonban nem vonzott, hogy funérból kivágott facsíkokat illesszek össze. Igen aprólékos, sok időt igénylő munka lenne és a csíkok szélességét sem lett volna egyszerű egyenletesen, 1,35mm szélesen tartani. Márpedig az össze-vissza deszkázat igen rossz benyomást keltene.

Egy amerikai cég azonban árul olyan fa-funérlapokat, amelyek már marógéppel nagyon egyenletesen be vannak rovátkolva. Vásároltam is ilyeneket korábban, ilyenekből készült a Kandó mozdony tetején a járólap. Most vetettem rájuk egy pillantást. Sajnos a bemart hornyok, bármennyire is szép egyenesek és egyenletesek, egy kicsit szélesek. Nem keltik az egymást érintő deszkákból készült palánkozás benyomását. A másik probléma az volt, hogy a gyártó csak 1,2mm-es és 1,6mm-es horony-kiosztással árulja ezeket a lapokat. Első pillantásra egyik sem tér nagyon el a kívánt 1,35mm-től, de ha egy kicsit utánaszámolunk, nem ilyen kedvező a kép. A G-kocsik oldalán a 120mm-es deszkából rendszerint 17db-ot számolhatunk meg a padlótól a tetőig. Ha 1,6mm-es kiosztású hornyolt falemezből készítjük, csak 14 léc lesz az oldalfalon. Ha 1,2mm-esből készül, már 19 léc. Megpróbáltam lerajzolni ezeket az elrendezéseket és úgy találtam, hogy észrevehetően más benyomást keltenek, mint a szokásos kiosztás.

Rézből többféle módszerrel is lehetne a hornyolt oldalfalakat modellezni. Az első gondolat az volt, hogy a hornyokat a rézbe bekarcoljam. A probléma ezzel az eljárással, hogy meglehetősen nehéz munka legalább 17 karcolást teljesen egyenletesen és párhuzamosan a rézre vinni - nem szabad elfelejteni, hogy ahhoz, hogy a hornyok jól láthatóak legyenek, a felületett többször - legalább 5-6-szor kellene pontosan ugyanabban a vonalban bekarcolni. A karcolást a tűt erősen rányomva kellene elvégezni, hogy kellő mennyiségű anyagot ki lehessen karcolni.

Elgondolkoztam a fotomaratáson is. Az zavart benne, hogy meglehetősen nagy felületeket kellene fotolakkal bevonni és a maratási filmeknek is - amelyek itt csak egyszerű párhuzamos vonalakat ábrázolnak - nagy felületűeknek kell lenniük.

Végülis a két utóbbi eljárás kombinációja mellett döntöttem. Ennél a rézlemezt egy olcsó spray alapozófestékkel befújom és a festett felületet bekarcolom. A karcolás nem mély, csak a festéket távolítja egy vonalban el. Az így bekarcolt lemezt teszem a maratókádba, ahol a maratószer a karcolt vonalak mentén kimélyíti a karcolást, jól látható hornyot hoz létre.

Segédeszközök

Mivel mind az alaplemez, mind pedig az oldalfalak a már leírt karcolás-maratásos hornyolási technológiával készültek, kellett először egy eszközt készíteni, ami lehetővé teszi nagyon párhuzamos és egyenletes egyenes karcolások kivitelezését.

Első lépésként egy 1mm vastag rézlemezbe a CNC fúrógép segítségével két sor furatot készítettem. A furatok átmérője 0,4mm, az egymástól való távolsága 1,35mm volt. Ezek ki lettek vágva, durván 2mm széles csík formára reszelve. A furatokba pedig egyenként egy-egy 0,4mm átmérőjű rézhuzal lett beleforrasztva. A rézhuzalok a lemez egyik oldalán le lettek reszelve és síkba csiszolva, a másik oldalon pedig kb. 0,5mm-re kiállnak. Ezen az oldalon is le lettek egyformára csiszolva és gondosan lesorjázva. A két "fésű" fel lett ragasztva egy lapra gondosan vigyázva, hogy a tüskék egymáshoz képest merőlegesen álljanak. Egy réz C-profilból "vonalzó" is készúlt, ami a tüskékre támaszkodik fel. Emellett lehet a karctűvel egyenletes távolságra párhuzamos egyeneseket húzni. Arra kell vigyázni, hogy minden húzásnál a tűt ugyanolyan szögben tartsuk.

Később, mint arról a tető készítésénél szó lesz, készült egy másik hasonló segédeszköz, de az 0,8mm-es kiosztással.

Előre a réz G-kocsik építésének 2. oldalára

Vissza a G-kocsi projekt főoldalára

Vissza a Kezdő Oldalra