A Dn sorozatú poggyászkocsi modellek

A régebbi típusú, Dn sorozatú poggyászkocsi modell

MÁV Ch-kocsi minipic

Eredeti és modell

MÁV poggyászkocsi modell alváz terv minipic

A régebbi típusú Dn kocsi modellje a másik után bő 10 évvel később készült. Az eredeti gondolat az volt, hogy míg az újabb típusú Dn kocsi a régi képek tanúbizonysága szerint szinte kizárólag vicinális vonatokban fordult elő, a régi kocsi a hivatkozások és a jellegrajz szerint gyorsvonati kivitel volt. Tehát az újabbat a 6m tengelytávolságú kocsikból álló szerelvényhez gondoltam alkalmazni, a régi típusú Dn kocsi a hosszabb tengelytávolságú, 7m tengelytávolságú kocsikból és 9,3m tengelytávolságú kocsikból összeállított szerelvény tagja lehetett volna. A háború előtt a kisebb távolságra járó gyorsvonatokat még ilyen, 2-tengelyes kocsikból állították ki. De erről az elképzelésről később kiderült, hogy téves.

A két kocsinak ugyanis teljesen egyforma volt az alváza, ebből következően a fő méreteik is megegyeztek. Tehát az alkalmazási területük is bizonnyal ugyanaz volt. Az egyforma alváz azt sugallja, hogy az újabb kivitelű kocsik terveit a régiek alapján készítették.

A régi típusú kocsikról nem találtam olyan képet, ami azt mutatná, hogy átépítés során vaslemez ("bádog") burkolatot kaptak. A jellegrajz feliratai pedig arra engednek következtetni, hogy korszerűsítés helyett többet átépítettek új kivitelűre. Legalábbis erre utal, hogy a kocsik egy része az átszámozás során Dn 65000-es sorozatba került, de más részük a Dn 66000 sorozat számait kapta meg, ami az újabb kocsik csoportja volt. Ez a teljes felépítmény újjáépítésével járt, viszont az alváz megmaradhatott, hiszen ugyanolyan szerkezetű volt.

Még az átszámozás előtt ezekről a kocsikról is eltávolították a hosszú járólapokat és a kocsiszekrény külső oldalán végighúzódó kapaszkodókat. Leszerelték az eredetileg rajtuk lévő "füleket" is, amin a kalauz oldalt ki tudott tekinteni a szerelvényre. Az újabb kivitelen ezeket már rá sem építették.

A kocsit eredetileg is két változatban gyártották. Az egyiknek a magas tetős végén egy nyílt peronja volt, a másik végig zárt volt. De sem a peronos változatnak, sem a másiknak nem volt ajtaja a homlokoldalon.

Tervezés

A kocsikról rendelkezésre állt jó minőségű jellegrajz. Ezek alapján a zárt peronos kivitel elkészítése mellett döntöttem.

Fényképeket viszont alig sikerült találni. Ennek nyilván az az oka, hogy az 1930-as években már nem sok közlekedett belőlük az eredeti kivitelben. A Közlekedési Múzeum állományában van egy ilyen kocsi modellje. Régebben az írták róla, hogy a modell a háborúban megsérült és javítás alatt áll. Miután azóta sem jelent meg a nagyközönség előtt feltételezhető, hogy az állapota nem változott. Mindenesetre a róla szóló fénykép jól mutatja a kocsi alját. Érdekessége a sérült modellnek, hogy a járólapja nem megy végig, de az oldalán látszanak a kapaszkodók. A "füleket" sem látni, sem a felerősítésüket. Feltehetőleg ez a háborús sérülés vagy a javítás következménye, hiszen maga a modell 1896-ban készült, amikor ezek a kocsik még az eredeti kivitelükben futottak.

Így aztán a modell tervezéséhez a jellegrajz volt az elsődleges forrás.

Mivel a kocsi feltételezhetően nem futott felszegezett lemez bevonatú felépítménnyel, a maratási mintákat a régi, fa borítású oldalfalakhoz terveztem meg. Az alváz megegyezik az új kivitelű kocsiéval. Viszont a csapágyvezeték még szalagokból készültek. A kocsikon még a régi légfék elrendezés látható, aminél a fékhenger össze volt építve a féklevegő tartállyal.

MÁV poggyászkocsi modell alváz terv minipic A tető megtervezése során el kellett dönteni, hogy 3D nyomtatással készüljön, mint a személykocsik teteje, vagy alpakka lemezből, mint a teherkocsiké. Fontos tényező, hogy itt két, különálló tetőről van szó, az alacsonyabb kocsirésznek egyszerű, lapos, köríves teteje van, a magasabb végén viszont egy magas, több ívből összerakott szerkezetű. Mind a kettő végig azonos keresztmetszetű, tehát nem keskenyedik el a végén. Emiatt úgy döntöttem, hogy meghajlítom alpakkából.

Ellentétben az első modellel, ennél a kocsinál a később kifejlesztett kocsimodell konstrukciót készítettem el. A "kasztni" és az alváz egy, összeforrasztott egységet alkot, csak a tetők szedhetők le.

Készítés

A "régi" Dn kocsi a 7m tengelytávolságú kocsikhoz hasonlóan készült. A deszka-mintázatú alaplemez és az oldalfalak maratással készültek. MÁV poggyászkocsi modell ajtó minipic A modell "kasztni" közepén - csakúgy, mint az igazi kocsin - egy belső elválasztó fal húzódik, ami a tetők között kiemelkedik, a magasabbik kocsirész homlokfalát adja. Az oldalfalak nem lettek teljes hosszúságban kimaratva, hanem két kölönálló darabként. A nagy tolóajtó nyílása kimaradt.

A felület megmaratása után az ablaknyílásokat ki kellett vágni és a kerethez méretre reszelni. A lemezek is reszeléssel kapták meg a szélső kontúrjukat. Az ablakkeretek 0,2mm vastag rézlemezből lettek kimaratva. Ezek aztán belülről rá lettek forrasztva az oldalfalakra. Az így előkészített oldallemezek a "kalodában" lettek összeforrasztva az alaplemezzel. A tolóajtó nyílásának a tetejére egy lapos, alpakka rúd került felforrasztásra, ez adja meg a kocsiszekrény merevségét. A belső elválasztó fal utolsóként került be a "kasztniba".

Ezután lettek az alváz C-profiljai előkészítve, a rugók és a velük egybeépített csapágyházak rákerültek a hossztartókra, majd a profilok a nagyobbaktól a kisebbek felé haladva fel lettek forrasztva az alaplemezre. A végén a főtartók közé be lettek forrasztva csapágyvezetékek is.

MÁV poggyászkocsi modell ajtó minipic A fékrudazat egy sablonon lett összeállítva, majd ráforrasztva az alaplemezre. A fékhenger nem lett felforrasztva, hiszen azt majd külön kell befesteni, különben a nehezebben hozzáférhető részeit (a felső oldalát) nem lehetne befesteni. A gáztartály megegyezik a másik Dn kocsiéval. Ez is levehető, egy kis belső csavar fogja az alaplemezhez. Ez a kocsi viszont, az elődjével ellentétben fűtéscsövet is kapott. Ez egy ø0,8mm-es réz rúdra tekert ø0,15mm-es réz huzallal készült. (Ez utóbbi modellezi az igazi kocsikon a cső köré tekert, hőszigetelő zsinórt.) Nem leszedhető, mert viszonylag távolra kiáll az alváztól, így a festése felszerelve is lehetséges.

MÁV poggyászkocsi modell ajtó minipic A tetők 0,3mm vastag alpakka lemezből készültek. A hosszabbik tető hajlítása egyszerűbb volt, egy hengerre lett ráhajlítva. A rövid tetőnek először a nagyobb ívű közepe készült el, majd a két széle lett egy kisebb sugarú hengerre ráhajlítva. A hajlításhoz a lemezek mind a kettőnél szélesebbre lettek hagyva, mert a szélükön egy csíkot a satuba kell szorítani, tehát ott nem lehet hajlítani. Ez a csík aztán a meghajlított tetőlemezről lombfűrésszel le lett vágva, makd a tető széle egyenesre lett reszelve.

MÁV poggyászkocsi modell ajtó minipic A tetők belsejébe egy menetes furattal ellátott pánt került. Ezeknél fogva lehet a tetőket felcsavarozni a kocsira. Most a pántokat nem csak odaforrasztottam, hanem a szélükön egy furatban egy ø0,5mm szegecs is erősíti a kötést.

A régi poggyászkocsik belső homlokfalán két hajlított kéménycsövet láthatunk. Ezeket 0,8mm átmérőjű rézhuzalból modelleztem. A többszörös, különféle irányú és ívű hajlítása sok pepecseléssel járt. Apró tüskék erősítik a homlokfalhoz. Ezek is a festés után lettek a helyükre beragasztva, hiszen fekete színűek, maszkolni pedig szinte lehetetlen feladat lenne.

Miután az alváz és a felépítmény össze van forrasztva, a kocsi kapcsolójának e felerősítése nem történhet egy odacsavarozott tartólemezen. Ezért az alaplemez furatába lett beerősítve a kapcsoló csapja. A visszatérítő rugók nem a lemezre támaszkodnak fel, hanem az alváz vékony, ferde C-tartójára. Ez hasonló megoldás, mint a 7m tengelytávolságú kocsi modelleken.

A tolóajtók kivitele megegyezik a másik poggyászkocsiéval, ugyanúgy készültek.

Festés

MÁV poggyászkocsi modell ajtó minipic A kocsi ugyanazt a sötétzöld festést kapta meg, mint a többi személy- és poggyászkocsi. Előtt le lett alapozva két rétegben Weinert fém-alapozóval. Az alváz fekete, emiatt a meglévő zöld oldalfalakat ki kellett maszkolni, amíg az alváz befújásra került a fekete festékkel.

A tető most fehér lett. Az előző kocsik készítése óta kiderült, hogy a MÁV-nál a személykocsik teteje "törtfehér" volt. Amit mi szürkének látunk, az a gőzmozdonyok korom kibocsátásától lett olyan.

Az összeszerelés viszonylag könnyen ment. Az alvázra fel kellett erősíteni a fékhenger szerelvényét, és a gáztartályt. Be kellett szerelni a rugózó ütközőket és felrakni a kapcsolót a vonórúdjával.


A modellről készült fényképek

Vissza a Modell Oldalra

Vissza a Kezdő Oldalra

Ez az oldal 2024 december 4.-én lett utoljára megváltoztatva.
© Erő János