A két tengelyű személykocsi modellek készítése, 4. rész

Festés

A festéshez a kocsikat szét kellett szedni. A festést megkönnyítette, hogy az egyes részek - egy pár apróságot nem számolva - egy színűek, az alváz fekete, a kocsiszekrény sötétzöld, a tető pedig szürke. Így csak az alvázakról a gáztartályt, a kocsiszekrény homlokfaláról az átjáró ajtót, a tetőről pedig a gázcsövet kellett leszedni. Nem lehetett leszerelni a tetőről a lámpa kúpokat és szellőzőket, mert ezek be lettek ragasztva a tetőbe, emellett fent maradtak a kocsiszekrényen a lehajtható átjáró lapok is, mert ezek rá lettek forrasztva a tengelyükre.

A festés előtt az alkatrészek alaposan meg lettek tisztítva, az alpakka részek még réz kefével is.

Alapozás

A festést egyben a Weinert festék próbájának is szántam. A kísérletről részletesen írtam egy külön cikkben. Ahogy abból is kiderül, szükség volt alapozásra is. A prototípust leszámítva, ahol csak a kocsiszekrény lett a sikertelen kísérlet után lemaratva és újra festve, az összes alkatrész le lett alapozva. Az alapozó gyorsan szárad, pár órával az alapozás után már lehet is ráfújni a fedőfestéket.

A szín

Az alváz természetesen egyszerű fekete lett. Mivel a kapaszkodó rudak az alvázhoz vannak forrasztva, azok is feketék lettek. A gáztartályok festés előtt le lettek szerelve, azokat külön kellett feketére festeni. Így lehetett csak biztosítani, hogy a festék fedje a tartály és az alváz között a rést is.

A kocsiszekrény színéről nem állt rendelkezésre színminta. Közismert, hogy a régi MÁV-os személykocsi szín "nagyon sötét zöld, majdnem fekete volt". Így ezt a színt magam kevertem ki, RAL6007-es "palackzöld" színhez adagoltam feketét, amíg elég sötét nem lett. Az első kísérlet, ami a prototípus kocsira került, már jól adja vissza az igazi, régi MÁV személykocsik színét, de egy kicsit még mindig túl világosnak találtam. Így aztán a további kocsik színe sötétebb lett. Talán egy kicsit túl sötét, de valószínűleg közel áll az igazihoz. A zöld festék száradása után az átjáró lapot ecsettel átfestettem feketére

A tető színe ugyancsak fejtörést okozott. Az eredeti fekete-fehér képeken szürkének látszik, de szinte minden képen más árnyalatú szürkének. Van ahol meglehetősen sötét, más képeken viszont nagyon világos, szinte fehér. Ezért egy világos szürkét kevertem ki hozzá. A lámpakúpok és szellőzők utólag lettek egy igen finom ecsettel feketére festve.

Matricázás

A fehér feliratok betűit egyenként meg kellett tervezni, mert rengeteg, fellelhető betűtípus, "font" között sem találtam a régi MÁV betűknek megfelelőt. A matricákat természetesen nem magam készítettem, a tervet egy erre szakosodott modellező nyomtatta ki, igen szép minőségben. A vizes matricák felrakása a szokásos módon történt, a puhításhoz MicroSol folyadékot használtam. A felmatricázott modellt még az összeszerelés előtt lefújtam Vallejo uretán védőlakkal. Így a modellek nem lesznek annyira érzékenyek a fogdosásra.

Összeszerelés

A kocsik összeszerelésénél egy apró gond volt csak. A kapaszkodó rudak behajlított vége menthetetlenül összekaparta volna a friss festést, ha nem teszek ez ellen valamit. Emiatt a végekre egy kis műanyag szigetelőcsövet húztam, ez védte meg a festéket. Amikor a kocsiszekrény a helyére került a szigetelő csövecskéket két csipesszel óvatosan le lehetett húzni a kapaszkodók végéről és a kapaszkodó rudakat be lehetett dugni a kocsiszekrény beugró lapján a furatukba. Nem kell őket beerősíteni, a rúd rugalmassága a helyükön tartja a rudakat. A tetőre a gázcsöveket modellező, immár feketére festett huzalokat nagyon óvatosan kellett felrakni és a helyükre ragasztani. A kocsi homlokán lévő átjáró ajtók pánt-rúdjáról pesze részben lekopott a fekete festék az összeszereléskor, ezt a kész kocsin ecsettel újra kellett festeni.

Folytatás: Dn-sorozatú poggyászkocsi modell készítése

Vissza a két tengelyes személykocsi kezdőoldalra

Vissza a Modell Oldalra

Vissza a Kezdő Oldalra