4-tengelyes személykocsi modellek készítése

4. rész - Az alváz

Mint arról szó volt, a Da sorozatú poggyászkocsi leszerelhető alváza kapott, míg a többi kocsinak az alváza egybe lett építve a kocsiszekrénnyel. Ez az alváz készítésén nem sokat változtatott, csak az egyiknél az összeépítés során az alaplemez csupaszon állt, a többinél pedig már rajta volt a felépítmény.

Elsőnek az ütközőgerenda került felforrasztásra a kocsi két végére. Az ütközők, gyári Weinert öntvények már előre be lettek forrasztva az ütközőgerendába.

A két, oldalsó hossztartóba szegecs-utánzatok kerültek. A hossztartó 3,0x1,0mm-es C-profiljába a szegecsek mintázata egy sablon segítségével lett befúrva. A ø0,4mm-es rézdrót vége gömbölyűre lett csiszolva. A réz drót vége hátulról át lett dugva az apró furaton, de csak annyira, hogy a gömbölyű vége álljon ki a belső oldalon. A hátsó vége le lett vágva, de nem közvetlenül a profil magasságában, hanem a belső oldalon meghagyva egy jó milliméternyi tüskét. Később a kereszttartók ezekre a tüskékre támaszkodnak fel, amikor be lesznek forrasztva. Az így elkészített hossztartó a kocsi alaplemezének a peremére lett felforrasztva.

A hossztartóra rákerültek a feszítőmű tartói is. Ezeket is furatokon átdugott tüskék erősítik meg a forrasztás mellett.

A 4-tengelyes kocsiknál a fényképek szerint nem ment végig egy vékonyabb C-profil az alváz belsején, mint a 2-tengelyes kocsiknál, hanem a helyén egy hosszanti párnafa volt, ez tartotta a padló deszkáit. Ezek távolsága az egyes kocsikon viszont nem volt egységes. Emiatt egy közbülső méretre raktam ezeket be, persze nem fából készültek, hanem réz négyszögprofilból.

A királycsap

A 4 tengelyes kocsik forgóvázai egy-egy királycsap körül forognak. A királycsap a modelleken egy ø2,0mm-es réz rúdból készült. Míg a mozdonyok szerkocsijánál a királycsap vége menetes volt és a forgóvázat két, egymásnak ellenfeszített anya tartotta a helyén, ezeknél a kocsiknál más, egyszerűbb megoldást választottam. A királycsap alsó végébe keresztben egy ø0,8mm furat került, a forgóvázat egy ezen átdugott, rugalmas huzalból készült sasszeg akadályozza meg a kiesésben. A keresztfuratot természetesen még a beforrasztás előtt el kellett helyezni a rúdban.

A királycsap az alaplemez furatába lett beforrasztva. Belülről még egy réz korong is oda lett forrasztva, ami a királycsapnak, mint fontos mechanikai alkatrésznek szilárdságát növeli. A hossztartó alsó peremének a magasságában erős, széles kereszttartó került az alvázra. Ez is be lett forrasztva mind a hossztartókra, mind pedig a királycsapra. A forgóváz azonban nem erre támaszkodik fel, hanem egy peremes korongra, ami a szabad mozgását és az előre-hátra billegését teszi lehetővé. Ez viszont ekkor még nem lett felerősítve, hanem a munkák legvégén, a festés után lett beragasztva a helyére.

A kereszttartók

A kereszttartók pontosan ugyanúgy készültek, mint a 2-tengelyes kocsikhoz. Hosszabbak azoknál, hiszen a hossztartók itt az alváz szélein futnak. Sajnos elfelejtettem a kereszttartók közepébe előre befúrni a lyukat a vonórúd számára. Így a vonórúd el is maradt a modellről, hiszen lehetetlen feladat utólag kifúrni a már beforrasztott kereszttartókat.

A kereszttartók és a "párnafák" között az igazi kocsin két-két, andráskereszt alakú, laposvasból készült merevítőt láthatunk. Ezeknek már a kereszttartók beforrasztása során hagytam egy kis távolságot. Ide lettek beforrasztva, 0,3x0,8mm-es keresztmetszetű, alpakka lemezből maratott csíkokból.

A feszítőmű

A feszítőmű nagyon jellegzetes tartozéka a favázas, 4-tengelyű kocsiknak. A végének és a feszítő oszlopoknak a tartóit 0,2mm vastag, réz lemezből kimaratott formából készítettem. Nehezen megoldható feladatot jelentett a sík lemezből maratott alkatrészt U-formájúra meghajlítani. Hiába volt a hajlítás vonalában kikönnyítve, mindenfelé elhajlott. Ezek rákerültek a hossztartóra még annak a beforrasztása előtt. A kész alvázra már csak a nyúlványait és magát a feszítőrudat kellett felilleszteni.

A Da kocsin a feszítőrúd ø0,4mm réz huzalból van. Ez azonban nagyon érzékenynek bizonyult, kicsit erősebb hozzáérés meghajlítja. Ezért az első személykocsira ø0,4mm-es acél huzalból raktam fel. Ezt viszont a forrasztás nem fogta meg, hiába kezeltem aktív folyasztószerrel. Szerencsére akkor vettem észre valamelyik jellegrajzon, hogy az igazi kocsikon ez a feszítőrúd ø42mm-es volt. Ez a méret viszont 0,483mm-nek felel meg H0-ban, vagyis a 0,5mm-es huzal jobban megfelel hozzá. Ez már elég vastag ahhoz, hogy az alpakka is elegendő szilárdságot adjon, nincs szükség az acélra.

Lépcsők és kapaszkodók

A lépcsők hasonlóak az összes régi, magyar kocsin látható megoldáshoz. 3 lépcsőfokból állnak. Ahogy a korábbi olyan kocsiknál, amelyeknél az ajtók fala nem párhuzamos, hanem a kocsi vége felé keskenyedik, itt is a lépcsők nem egymással párhuzamosan állnak, hanem a legfelső a keskenyedés ferde vonalában, az alsó majdnem párhuzamosan, a középső pedig az alsó és a felső hajlásszögét nagyjából felezve. Ugyanúgy is készültek a tartók, ø0,5mm réz huzalból, a fokok pedig 0,3mm vastag alpakka lemezből.

Az elkészült lépcsőkről persze minden egyes kocsnál kiderült, hogy a forgóváz kis sugarú íven beleütközik a legalsó lépcsőfokba. Ezért ennek a sarka a kész, megforrasztott lépcsőből óvatosan le lett csiszolva.

A kapaszkodók itt is, mint a korábbi modelleknél, ø0,4mm-es, réz huzalból készültek. A leválasztható kocsiszekrényű, Da poggyászkocsi kapaszkodói csak fölül vannak beforrasztva, hiszen az alsó végük az alváz furatába megy be, tehát a szétszedéshez nem lehet oda beforrasztani. A többi személykocsi kapaszkodói mindkét végükön be lettek véglegesen forrasztva.

Az akkumulátor-láda

Ez új alkatrész volt, hiszen az eddig elkészített személykocsi-modellek gáz világítással rendelkeztek. A láda homlokfala maratott alkatrész lett, ebben bordák és a pántok kidudorodásai láthatók. Az alsó és felső lapok alpakka lemezből lettek kivágva, az oldalak úgyszintén. A felső lapba két, M1,6-es menetes furat került. A kocsiszekrényre ezeknek a segítségével lettek felerősítve. Nem lehetett őket forrasztani, hiszen a festéshez le kell venni, másképp igen bajos lenne a ládákat és a környezetüket befújni.

A fék alkatrészei

Ahogy arról szó volt, a forgóvázak nem modellezik a fékeket, sem a forgóváz fék rudazatát. Az alváz fék alkatrészei viszont megvannak. Ezek ugyanazok, mint a többi személykocsié, csak a fékhenger átmérője nagyobb. Ez és a fék-légtartály esztergával készült rézből, a rudazat többi része pedig maratással, alpakkából. Az összes fék alkatrész kivehető maradt, hiszen külön kell őket befesteni.

A fűtéscső

A 4-tengelyes kocsik alvázának igen jellegzetes alkatrésze a fűtéscső. Ezeket persze oldalról csak a kocsi alá benézve lehet látni, de pl. a felborult kocsikon igen szembetűnőek. Elég vastag csövek, hőszigetelő zsinór van rájuk csavarva és kanyarogva mennek végig az alváz alsó részén. Az egyik forgóvázat az egyik oldalról, a másikat a másik oldalról kerülik meg.

Ennek a csőnek csak a két forgóváz között húzódó szakaszát modelleztem meg, a forgóváz alatt akadályozta volna a forgóváz mozgását. A cső valójában egy ø1,0mm réz huzal, amire egy fúróval forgatva rá lett tekercselve egy ø0,15mm drót, ami a hőszigetelő zsinórt modellezi. Erről a szigetelés előtte finom csiszolópapírral el lett távolítva. A feltekercselés végén a drót két vége a rúdhoz lett forrasztva, hogy ne tekeredjen le. Ezután egy pákával a rátekert drót oda is lett forrasztva. Ez lett a minta szerint meghajlítva és az alvázon lévő furatokba beforrasztva.

Előre a modellek készítésének 5. oldalára

Vissza a Modell Oldalra

Vissza a Kezdő Oldalra