A MÁV 327-es sorozatú gőzmozdony modell tervezése

4. rész, a szerkocsi

MÁV 327-es szerkocsi modell rajz minipic

A 327-es mozdonyokhoz új szerkocsit terveztek, a MÁV-nál R-sorozatnak nevezett kivitelt. A konstrukció szemmel láthatóan a korábbi S-sorozatú szerkocsik "karcsúsított" változata. A forgóvázak és a főkeret gyakorlatilag azonos.

Szép részletes jellegrajz látható a "Jellegrajz Albumban", ami a 327,141-es szerkocsijával, valamint a Mozdonyparkban kiállított, víztartálynak átalakított példánnyal összevetve pontos tervek készítését tette lehetővé.

Meg kell jegyezni, hogy az összes fellelhető fénykép és a megmaradt példányok is a jellegrajztól egy-két helyen eltérnek, feltételezhetően a jellegrajz egy korábbi tervezési állapotot tükröz. A különbség a szerkocsi függőleges homlokfalának a formájában és kialakításában jelentkezik és a 327,141-esen is megfigyelhető. Itt a modell terveihez a fényképeken látható állapotot vettem alapul, tehát a modell a jellegrajztól kis mértékben eltér.

Ez a szerkocsi igen összetett jármű, sokkal bonyolultabb szerkezetű, mint a korábbi 3-tengelyes szerkocsik. A két forgóváz már önmagában is sok fejtörést okozott.

A forgóvázak

MÁV 327-es szerkocsi modell forgóváz rajz minipic

Az R- és S-tipusú szerkocsik forgóvazai önálló konstrukciók, nem hasonlítanak semelyik korabeli vasuti kocsi forgóvázára. A forgóváz két erős oldallemezből áll, amelyeket elöl és hátul szegecselt összekötőlemezek tartanak össze, középen pedig egy szintén szegecselt hídszerkezet, ami a királycsapot és a csúszófelületeket tartalmazza. Ennek megfelelően az oldal- és összekötőlemezeken nagyszámú szegecset figyelhetünk meg, amelyeket természetesen modellezni kell. A hídszerkezet a modellen nem látható, egyszerűbben készülhet, de a teherviselő szerepére tekintettel kell lenni. Emellett a szerkocsi kerekeit is érdemes bevonni az áramszedésbe, ami a legegyszerűbben úgy valósítható meg, ha a hídszerkezet tetejére egy szigetelt tartó kerül, amire a bajúsz tipusú áramszedő rugókat rá lehet forrasztani.

A szegecsek sajnos nem egyformák, vannak köztük nagyobb és kisebb méretűek. A nagyobbak már kb. 0,5 mm átmérőjűek, ezeket már nem lehet szépen maratással modellezni. Emiatt a szegecselés eleve úgy került megtervezésre, hogy itt apró furatokba rézhuzal lesz beforrasztva majd laposra reszelve. A szegecsmintát a CNC fúrógép el tudja készíteni, a vezérléshez furatlista készült.

A csapágyházak kívülről kerülnek a keretlemezekre. Alattuk maratott lemez modellezi a csapágyvezetéket a szegecseivel. A rugók a szokásos módon egyedileg készülhetnek és csapágyház tetején lévő furat tartja őket.

A jobb futás érdekében az első forgóváz minden irányban billegőre készül, a hátsó viszont egy 7 mm-es csúszótányért kap, amire a kocsiszekrény kereszttartói támaszkodnak, így előre-hátra szabadon billeghet, de oldalirányban megtartja a felépítményt.

Az alváz

A szerkocsi alváza egyszerű kivitelű, hasonlít a teherkocsik alvázára. Persze a forgóvázas kivitelnek megfelelően nincsenek a hossztartókra csapágyvillák szerelve, hanem királycsapok találhatók a forgóvázak vezetésére. A két C-profilú hossztartó is a kerekeken belül helyezkedik el, nem kívül, mint a teherkocsiknál. A hossztartók távolsága egymástól szűkebb, mint az igazi szerkocsi arányos kicsinyítése. Erre a modell szélesebb nyomkarimái és a bejárható aránytalanul kisebb ívsugár miatt van szükség. A tervezés során egy 559 mm-re beállított ívsugár követelményeinek megfelelően lett megtervezve ez a részlet.

A modellben egy egyszerű lap szolgál alváz céljára, amire alulról rákerülnek a hossztartók. A belső és külső tartólemezek is erre kerülhetnek. A lemezterven gondosan meg kellett tervezni a furatok helyét. Menetes furatok kerülnek bele a felépítmény felcsavarozására, szintén menetes furatok a királycsapok és a vonórúd csapjának a felerősítésére és néhány egyszerű lyuk, amiken az áramvezető huzalok mennek át. A digitális dekóder is a szerkocsiba kerül, az alvázra lesz felerősítve. Az alváz hátsó végén található az ütközőgerenda. A tervezés során az is világos lett, hogy rövid kapcsoló (Kurzkupplung) kinematika számára a forgóváz és az ütközőgerenda között egyszerűen nincs hely. Emiatt ide egy sima vonórúd kerül, aminek a végére lesz felererősítve a Roco Univerzális kapcsoló.

Az igazi mozdony és szerkocsi ütközői enyhén kúpos, kör keresztmetszetű formát mutatnak, amit esztergálással házilag is el lehet készíteni.

A felépítmény

A szerkocsi felépítménye egy doboz, hasonló a teherkocsikhoz. A két oldalfal aljára egy hosszanti merevítő lett betervezve, a homlok- és hatlapra ezek föle egy-egy vastagabb keresztmerevítő. Ezekbe kerülnek be a menetes furatok, amelyek a felerősítő csavarokat fogadják magukba. Az igazi szerkocsiban is félmagasságban egy hátul vízszintes, majd előre lejtős lemez volt, ami az alsó vízteret a fölötte elhelyezkedő széntértől elválasztotta. A modellbe is bekerül ez a lemez, egyben merevítést is végez. A legelöl lévő padka a rajta elhelyezkedő szerszámos dobozokkal külön kerül fel a "dobozra".

A tervezés során pontosan ki kellett játszani a szegecs-sorokat úgy, hogy a szegecsek száma vízszintesen és függőlegesen is megegyezzen az igazi szerkocsin látható szegecsekkel. Ezt nem lehet a jellegrajz alapján megtervezni, mert azon csak a csatlakozó lemezek vannak feltüntetve, az nem látszik, hogy a szegecs-sorok pontosan hol haladnak. A szegecselés terve azután alap volt a maratási film elkészítéséhez is.

Áramszedés

Mint arról szó volt, a modellben a szerkocsi szedi az áramot. A forgóvázak kereszttartóira kerül a "bajúsz" tipusú áramszedő-huzalok szigetelt tartója. A huzalok fölülről érintkeznek a kerekekhez. Az áramot a forgóvázról vékony, hajlékony szigetelt huzalokkal lehet az alvázra felvinni, az alvázra a megfelelő helyre furat kerül a huzalok számára.

A szerkocsi és a mozdony közé vonórúd kerül. Ennek egyben több áramkört is át kell vinnie. Így a legkézenfekvőbb, ha NyÁK-lapból készül.

Előre a 327-es modell tervezés 5. oldalára

Előre a 327-es modell építés oldalára

Vissza a 327-es modell főoldalhoz