A MÁV 327-es sorozatú gőzmozdony modell készítése

1. rész

A szerkocsi

Talán furcsán hangzik, de a 327-es modell készítése a szerkocsival kezdődött. Akkoriban több teherkocsi modellt készítettem és kézenfekvő volt a mozdony modell készítését is a szerkocsival kezdeni. Emellett a mozdonymodell tervezése is lassabban haladt előre, mint terveztem, márpedig nem szabad egy gőzös modelljének a készítéséhez hozzákezdeni, amíg majdnem az összes részletről nem áll rendelkezésre részletes elképzelés. Túl nagy az esélye annak, hogy a részegységek ne illeszkedjenek össsze, vagy utólagosan legyen szükség a megváltoztatásukra. Ez utóbbi azzal járhat, hogy egész blokkokat kell esetleg újra elkészíteni. A szerkocsi tervei viszont hamar elkészültek.

A forgóvázak

A szerkocsiból is a forgóvázak készítése kezdődött először. A magyar szerkocsi-forgóvázak nem hasonlítanak semmi más vasúti jármű forgóvázához, teljesen egyedi gyártást igényeltek. Jellemző rájuk a nagyszámú szegecs és egyéb alkatrész, mint a rugófelfüggesztő konzol vagy a csapágyház.

A szegecselt oldallemezek kialakításához két eljárás kínálkozott. Vagy maratással készülnek, vagy fűrésszel, reszelővel úgy, hogy a szegecsfejeket lyukakba beforrasztott huzaldarabok utánozzák. Végülis az utóbbi mellett döntöttem. Az oldallap szegecsei ugyanis nem egyforma méretűek, vannak kisebbek és nagyobbak. Maratással persze könnyű dolog kisebb és nagyobb szegecsfejeket készíteni, de a valóságban az is eltér a kettő között, hogy a kisebb szegecsfej kevésbé áll ki az alaplemezből, a nagyobb pedig jobban. Ezt maratással nem lehet utánozni, azzal a technológiával minden kiálló alkatrész egyformán áll ki. A többi alkatrész viszont maratással készült, a rajtuk lévő szegecsfej-utánzatokkal együtt.

A szegecsmintáról vezérlő-program készült és a 0,6mm vastag alpakka oldallapok a CNC-fúrógéppel lettek kifúrva, mind a nyolc egymás után, ráadásul egy kilencedik, tartaléknak. Ugyanez történt a homloklemezekkel is, amelyek úgyszintén számos szegecsfejet mutatnak. A lemezek lombfűrésszel ki lettek vágva és reszelővel kapták meg a végleges formájukat. Ennél a munkánál a legnehezebb feladatnak a kerekeket fedő íves rész kialakítása bizonyult.

A kész oldallapokba hátulról be lettek forrasztva a szegecsfej utánzatok huzaldarabjai. A forrasztás természetesen a hátsó, nem látható oldalon történt. Először a kisebb átmérőjű huzalok kerültek beforrasztásra és le is lettek reszelve annyira, hogy csak kb. az átmérőjükkel megegyező magasságban álljanak ki az oldallemezből. Utánuk a nagyobb szegecsfejek beforrasztása és méretre reszelése következett. A középső nagy szegecsek ekkor nem kerültek beforrasztásra, mert a két oldallemezt összefogó híd pont mögéjük esik. Nem kerültek ekkor még fel az egyéb alkatrészek sem.

Az így előkészített oldal- és homloklemezekhez ki lett vágva és méretre reszelve az összetartó híd. Mivel erre a hídra támaszkodik fel a szerkocsi felépítménye a királycsapon keresztül, a híd vastagabb, 1mm-es alpakka lemezből készült. A forgóváz-keret összeforrasztásához az oldallapokat két alumínium rúd távtartóval egyással merőlegesen és párhuzamosan rögzítettem és behelyeztem mind középre a hidat, mind a két végére a homloklemezeket. Ezután egy vastagabb pákahegy segítségével került sor a keret összeforrasztására. A középső, még hiányzó szegecsfejek furatai újra ki lettek fúrva úgy, hogy a fúró ezúttal belefúrt a híd végébe is. Az ide beforrasztott szegecsek így egyúttal a keret mechanikai szilárdságához is hozzájárulnak. Ezek feje persze utólag lett a kellő magasságra csiszolva óvatosan, hogy a szomszédos, már elkészült szegecsfejek a munka során ne sérüljenek meg.

A szerkocsik első forgóváza minden irányban szabadon billeghet, ezért ide a királycsapra csak egy távtartó került. A hátsó forgóváz viszont csak előre-hátra billeghet szabadon, hogy a pálya egyenetlenségeit kövesse, oldalirányban valamennyire merevnek kell lennie, hogy a kocsi teste ne billegjen. Ezért ide egy tányér került, amire oldalt az alváz keresztmerevítője támaszkodik fel. Ez a tányér esztergálással készült. Sajnos az első kicsinek bizonyult, ezért egy második is készült. Ez viszont túl alacsony lett, így szükség volt egy harmadik elkészítésére is. A tányér egy aluminium tüske segítségével lett pontosan a királycsap furatához tájolva és így felforrasztva a hídra.

A hídra legvégül az áramszedők tartótuskója került fel. Ez a szigetelés céljából NyÁK-lemezből készült. A 0,3mm vastag rugózó alpakka áramszedő-huzalt egy kis lapka szorítja rá, ami egyben a huzalok forrfüleként is szolgál. A kocsival való összeszerelés után derült ki, hogy az alváz keresztmerevítője érinti az áramszedők tartóját, és ezzel rövidzárlatot okoz. Emiatt ez a rész át lett tervezve. A tartótuskó a NyÁK lemezzel átkerült a híd alsó oldalára. Az áramszedő huzalok számára a hídból egy kis bemélyedés lett kireszelve, ezen jönnek föl a huzalok a kerék felső részére. A rövidzárlat elkerülése érdekében egy kis szigetelő hüvely lett rájuk húzva. Az egyszerű "bajúsz" áramszedő túl merevnek bizonyult, emiatt a végleges kivitelben még egy hurok lett beléjük hajlítva.

Az alváz

A szerkocsi alváza egy egyszerű 1mm vastag alpakka lemez. Két oldalt 2-2 milliméterrel keskenyebb, mint a szerkocsi felépítménye, mert helyet kell adniuk a felépítmény aljába beforrasztott hossztartóknak. Az alaplemezbe bele lettek fúrva a szükséges lyukak a forgóvázak királycsapjainak, hátsó kapcsoló és a mozdony vonórúd rögzítésére és a vezetékek számára. A királycsapok ebbe lettek beforrasztva, de a vonórúd csapja először nem került be. Annak a hosszát ugyanis a mozdony hasonló csapjának a helyzete szabja meg, igy azt nem akartam elkészíteni, amíg a mozdony el nem készül.

A lemez végére felforrasztásra került a kifúrt ütközőgerenda, a végein látható kis háromszög-alakú erősítőlemezekkel együtt. Ezután kerültek fel a főkeret gerendái, 3x1mm-es réz C-profilok. Ezek elöl túllógnak a lemezen, ezt a felépítmény elülső padlója takarja el.

Az ütközők rugózó kivitelűek, esztergával készültek. Az ütközőtest kissé kúpos, a belső végén M2-es menet van, amivel be lehet csavarozni az ütközőgerenda belső oldalán található négyszögletes anyába.

Az alaplapra legvégül fel lettek forrasztva a függőleges kereszttartó lemezek, amelyek kétoldalt kilógnak a szerkocsi széléig.

Ugyancsak az alaplap szélére került fel a légfék tartályának és fékhengerének a modellje. Ezeket az alkatrészeket csak esztergálással lehetett elkészíteni. Maga a tartály három darabból van, így volt legegyszerűbb modellezni a pántokat és a tartály végein a bemélyedést. Ez a két alkatrész egy külön lemezdarabra lett felforrasztva, 0,5mm-es rézhuzalból készített tüskék adják a felerősítés mechanikai szilárdságát. A fékhenger rudat is kapott, ami egy emeltyűn keresztül megy be a kocsi alá. Itt már a fékrudazat nem került modellezésre, hiszen a forgóvázak mögött sehonnét sem látható.

A felepítmény

A szerkocsi felépítménye valójában egy doboz, ami mereven összeforrasztva az alváz lemezére kerül felcsavarozásra. A szekrény oldalfalai számos szegecset tartalmaznak. Mivel a szegecs-sorok sűrűek, az oldalfalak maratással készültek. Az anyaguk 0,4mm vastag alpakka lemez, erre kétoldalasan került rá a minta. A vastagság miatt átmarásra, egy teljes oldal kimarására nem kerülhetett sor, hiszen ez az alámaródás miatt a szegecsfejek eltünésével járt volna. A hátoldalra így csak a kontur került bemarásra, ami segítséget nyújtott a kivágáshoz. A kivágás után az oldal- és a hátfalak teteje ívesen kihajlításra került óvatosan, hogy a maratott szegecsfejek ne sérüljenek. A többi alkatrész, fedelek, homloklap alpakka lemezből lettek kivágva és méretre reszelve.

Az oldallapok aljára vízszintesen egy merevítőcsík került felforrasztásra, majd az oldallemezek a hátlemezzel össze lettek forrasztva. Ezután az alsó homloklemez lett felforrasztva és a doboz aljába keresztben elöl és hátul egy-egy alpakka szalag, amelyekbe a két végükön egy-egy M1,6-os menetes furat került. Ebbe csatlakozik a csavar, ami a szekrényt az alvázhoz erősíti.

A szekrény elejére felkerült a vízszintes kereszttartó és a fölötte keresztbe menő függőleges lemez, amire kétoldalt egy-egy szegecsmintás feltét lett felforrasztva, valamint a széntároló tolóajtajának a vezetőlemezei. A vízszintes kereszttartóra kétoldalt felforrasztásra került a két szerszámláda. A padlólemez a homloklemezzel és a keskeny oldallemezekkel utólag került erre a szerkezetre felforrasztásra. A kész szekrény belsejébe került a hátul vízszintes, elöl enyhe lejtésű széntároló fenéklemez. Ez körös-körben be lett forrasztva az oldalfalakra és a hátfalra. Utolsó műveletként az oldalfalak és a hátfal tetejére egy 0,5mm átmérőjű rézhuzal lett hosszában felforrasztva. Ilyen idom látható az igazi szerkocsin is.

Előre a 327-es modell készítés 2. oldalára

Vissza a 327-es modell főoldalhoz