A kazánt elöl egy M1,6-os csavar erősíti a főkeretre, hátul a mozdonysátor kivágása tartja a helyén.
A füstszekrény palástja 0,2mm vastag rézlemezből készült. Először a CNC szegecsütő géppel a jól látható szegecsek mintája lett beütve. A füstszekrény alsó része ugyanúgy, mint az igazi mozdonyon, egy második rézlemezből készült, ugyancsak szegecsmintával. Ezek a lemezek hengeresre lettek behajlítva, majd pontos illesztéssel először a leesztergált homlokfalra, majd a füstszekrény hátsó részét képező gyűrűre lett ráforrasztva. A második lemez erre lett ráforrasztva. Végül alul ki lett fúrva és egy négyszögletese nyílást kapott. A kémény furata csak ezután készült el.
A füstszekrény része a jellegzetes ívű gözvezeték takaró. Mivel ezt a formát kézi reszeléssel igen nehéz lett volna kialakítani, ráadásul a két oldalnak teljesen egyformának kell lennie, hiszen szemből nézve a lekisebb eltérés is szembeötlene, ezért ezek a lemezek maratással készültek. A kimaratott formák egy sablonba lettek befogva és 0,2mm vastag rézlemezből egy kontúrra hajlított csík lett rájuk forrasztva. A kész takaró a füstszekrényre rá lett forrasztva. Eközben a sablon még tartotta, hiszen el kellett kerülni, hogy a ráforrasztás során a három összeforrasztott lemez szétessen.
A füstszekrény harmadik része a kazánnyereg. A homlokrész maratással készült, ez egyben a járólap első végét is tartja. Nagyon szembetűnő alkatrész, ha a mozdonyt szemből nézzük. A régebbi mozdony modelljén egy kivágás látható, a későbbi mozdonyokon ezt vagy befoltozták, vagy már eleve kivágás nélkül készítették. A maratás során az újabb kivitelhez a nyílás egyszerűen le lett fedve a marató filmen. A két oldalfal sem egyforma a két modellen. A régebbi mozdony modelljén egy négyszögletes lemez, aminek az első és hátsó élébe szegecssor-utánzat került. Az újabb kivitel modellezi azt a háromszög alakú rátétet, amit a mozdonyok a sorozatos főkeret-repedések miatt kaptak. Ez vastagabb alpakkából kezült, és a szegecsek utánzatai is hangsúlyosabbak.
A magyar gyorsvonati mozdonyokra annyira jellemző kúpos füstszekrény-ajtó esztergálással keszült. Nem lehet tömör anyagból, mert ahogy arról "Tervezési Megfontolásokban" szó volt, a modellnek kritikus a súlyeloszlása, mindenképpen "orrnehéz". Emiatt az orrkúp belül ki lett könnyítve. Az anyagba hátulról belekerült a 3mm átmérőjű tartócsap, majd egy 45 fokban kihegyezett esztergakéssel alá lett esztergálva. Leszúrás után a munkadarab meg lett fordítva a tokmányban és elölről le lett szintén 45 fokban kúposra esztergálva. A kúp a tartócsapnál fogva be lett ragasztva a füstszekrény homloklapjának középső, 3mm-es furatába.
Az egyik legnehezebben elkészíthető alkatrész az állókazán homlokfala volt, ami a hosszkazán alatt látható. 0,3mm vastag alpakkából készült. Ez enyhén V-formájú és mindkét szélén ívben hátra van hajlítva. Úgy kell a hajlítást elvégezni, hogy a kész fal pontosan illeszkedjen az állókazán első éléhez, emellett felül, az állókázán illeszkedésénél le legyen látható rés. A készítés során számtalan kísérletre került sor, amelyek mind a selejt-dobozban végezték. (jól láthatók a kép előterében) A hibátlan formájú darab felforrasztása ehhez képest gyerekjáték volt. A hajlított élre még egy kimosó nyílást is kellett fúrni, hátulról egy takaró lemezzel, elöl pedig a szorító pántot kellett modellezni.
A kazán aljára rákerültek a maratással elkészített
támok. Mivel a kazán lemeze alpakkából van,
a támokat pákával is fel lehetett forrasztani.
Persze nagyon kellett vigyázni arra, hogy
a támok pontosan középen és egy vonalban
legyenek, merőlegesen a kazánra és függőlegesen.
A támok felül szárny-szerüen kiszélesednek,
erre kerül majd a járólap.
Az így elkeszült kazánt már rá lehetett helyezni a főkeretre. Amikor a kerekek is be lettek rakva a helyükre, akkor látszott, hogy baj van a méretezéssel, mert a kerekek felül érintették a felfelé szélesedő állókazánt. Az igazi mozdony fényképeinek a tanulmányozása megmutatta, hogy azon is volt egy süllyesztés az állókazán burkolatán a kerekek számára. A modellen ez utólag csiszolókoronggal készült el, amitől persze a vékony, 0,3mm-es lemez átlyukadt. Emiatt erre a részre belülről egy másik, 0,6mm vastag alpakka lemez került ráforrasztásra.
Mindkét kémény esztergával készült, a kúposságot a keresztszán beállításával lehetett elérni. A kéményekbe bele lett esztergálva a vékony felső perem is. A két részes kémény a modellen is két részből készült, egy vékony peremmel illeszkednek, ami biztosítja, hogy pontosan koncentrikusak legyenek. A két rész közé egy maratott gyűrű került, ami az összeerősítő peremet modellezi. A kémények aljába egy cső került beforrasztásra, amelyen kívülről egy M2-es menet van. Egy megfelelő csavaranyával lehet felerősíteni a kéményeket a füstszekrény furatába. Emellett a végleges összeszerelés során be is lettek ragasztva. A kéményeken hátul-alul egy 0,4mm-es furat található, ide csatlakozik a légszivattyú kiömlő csövét modellező 0,4mm-es rézhuzal.
A dómok szintén két részesek, a hengeres rész belül üres. A homokdómhoz kissé kúposra lett esztergálva, a gőzdóm hengeres. A tetejükre a "sapka" szintén esztergával készült. A dómokat egy-egy M2-es csavar erősíti a hosszkazán tetejére.
A dómok talpa nem kör formájú, hiszen a hengeres hosszkazán tetejére vannak ráhajlítva. Emiatt maratással kezültek 0,2mm vastag rézlemezből, kissé elliptikus formában. Egy alumínium csavarral ideiglenesen rá lettek fogva a dómok kikerekített aljára és az egész fel lett melegítve gázlánggal. Ezután bőséges folyasztószer adagolással ón lett ráhordva, ami a dóm teste és a talpa között homorúan ívesen kitöltötte az átmenetet. Nagyon fontos ennél a műveletnél, hogy amikor az ón megszilárdul, meg ne mozduljon a dóm, mert elronthatja az átmenetet.
Mivel gyári alkatrészeket lehetett találni,
feladat csak a felerősítő elem elkészítee volt.
Ez a modellen is bonthatóra készült, mert
a festéshez a legsűrítőt le kell venni,
hiszen a belső, kazán felőli oldalát másképp
nem lehet befújni festékkel.
A felerősítés egy dupla réteges H-formájú elem készült. Két 0,3mm vastag alpakka lemez lett egymásra forrasztva. Négy 0,4mm-es lyuk került beléjük a négy sarkára, majd a H-forma ki lett reszelve, együtt a két lemez. Ezután szét lettek forrasztva. Az egyik lemezre rákerült a tartó, amivel a kazán oldalára lett felforrasztva. A másik lemezre a Weinert öntvény lett a saját pöckénél fogva felforrasztva. Mivel a kis furatok a sarkán pontos fedésben vannak, hiszen együtt készültek, a légsűrítőt négy átdugott huzaldarabka segítségével lehet a kazán oldalára erősíteni.
A légsűrítő csőredszere ezután készült el, 0,4mm-es alpakka huzalból. Ezek az eredeti minta szerint fel lettek forrasztva a kazán oldalára.
Maga a tartály rézből lett kiesztergálva, a vége reszelővel elliptikusra lett formálva. Belül ki lett fúrva, mert túl nehéz lett volna a tömör réz a kazán tetején. A fedele külön lett esztergálva, egy peremmel van ellátva, ami beilleszkedik a tartály furatába. A tartály aljára két furat került, amibe a kazánba vezető vastag cső és a támasztó idom került. A teteje keresztben egy kerek tűreszelővel be lett mélyen reszelve, a mélyedésbe egy cső lett beleforrasztva. A víztisztító egy csavarral van a kazán tetejére erősítve, mert a festés idejére le kell venni. Enélkül nem lehetne a kazán és a tartály között a résbe szépen belefújni a festéket.
A járólapok a kazántámok kiszélesedő részére lettek felforrasztva. A bal oldali járólap két darabból van, hiszen a légsűrítőnél megszakad a járólap. Mivel hátul, az állókazánnál már nincsen tám, oda a kazán oldalába egy-egy kis rúd lett beforrasztva, ez tartja a járólapot. A járólap hátsó vége ferdén van levágva, ez illeszkedik a mozdonysátor ferde lapjához. Ez a levágás csak később, a mozdonysátor elkészítése és felerősítése után történt meg, mert csak ekkor lehetett pontosan illeszteni.
A járólapok aljára a segédlégtartályok lettek felszerelve.
Ezek palástja alpakka lemezből lett kimaratva, hogy a
végükön található szegecs-sor is látható legyen.
A két esztergált domború fedél egy rúdra lett ráforrasztva,
a palást egy vékony rúdon kerekre hengergetve,
majd össze lett forrasztva. A tartály két átmenő
rézhuzal segítségével úgy került felforrasztásra
a járólapra, hogy a palást illesztése belül-fölül
legyen, tehát a járólap eltakarja.
A támaszok egy 0,8mm vastag alpakka lapból készültek. A végükbe be lett reszelve a kivágás a kormányrúd részére. Erre egy fedő szalag került, amin két 0,3mm-es furat található. A felforrasztás után a furat a támaszba is befúrásra került. A furatokba pedig egy-egy 0,3mm átmérőjü réz huzel lett beforrasztva, ami a csavart modellezi.
A kormányvonórúd első végén lévő villába mozgatható módon egy csappal be lett szerelve a kormány emeltyű. Ennek alsó vége a kormánytengelyre kerül. A furat itt alul ki lett nyitva, így az emeltyüt utólag is rá lehet húzni a kormánytengelyre. Ez azért fontos, mert a kormányemeltyü a kormányrúddal együtt a kazán tartozéka, a kormánytengely viszont a bőgőre van felforrasztva, ami a hengerblokk-egység része. A modell szétszedéséhez fontos, hogy a kormányemeltyüt a kormánytengelyről könnyen le lehessen szedni.
Vissza a 327-es modell főoldalhoz
Vissza a Modellépítési főoldalra
Ez az oldal 2011 augusztus 27-én lett utóljára megváltoztatva
© Erő János