A MÁV 327-es sorozatú gőzmozdony modell készítése

5. rész

A kazán és tartozékai

A 327-es modell hosszkazánja egy egységet alkot. Hozzá tartozik az állókazán első része az, ami kilóg a mozdonysátorból. Mivel a 327-es mozdonysátrának az első sarkai durván 45 fokos szögben le vannak csapva - ez több magyar gyorsvonati mozdonynak volt a jellegzetessége - nem lehetett a kazánt a 325-ösnél látható módon elölről síkban ráilleszteni a mozdonysátor homloklapjára. Ezért a kazán pár milliméterre belóg a mozdonysátor elején pontos kontúrra készült kivágásba.

A kazánt elöl egy M1,6-os csavar erősíti a főkeretre, hátul a mozdonysátor kivágása tartja a helyén.

A füstszekrény

A kazánból először a füstszekrénye készült el. A CNC géppel 0,8mm-es alpakka lemezbe körös körben bele lettek fúrva a füstszekrény ajtó reteszeinek a furatai. A körkörös furatminta közepén lévő furat fel lett fúrva 3mm átmérőre. Ezután a lemez lombfűrésszel körbe lett vágva majd egy 3mm-es tüskére szorítva méretre esztergálva. Egyidejűleg elkészült 3-3 gyűrű is a kazánbelső átmérőjének megfelelő méretben.

A füstszekrény palástja 0,2mm vastag rézlemezből készült. Először a CNC szegecsütő géppel a jól látható szegecsek mintája lett beütve. A füstszekrény alsó része ugyanúgy, mint az igazi mozdonyon, egy második rézlemezből készült, ugyancsak szegecsmintával. Ezek a lemezek hengeresre lettek behajlítva, majd pontos illesztéssel először a leesztergált homlokfalra, majd a füstszekrény hátsó részét képező gyűrűre lett ráforrasztva. A második lemez erre lett ráforrasztva. Végül alul ki lett fúrva és egy négyszögletese nyílást kapott. A kémény furata csak ezután készült el.

A füstszekrény része a jellegzetes ívű gözvezeték takaró. Mivel ezt a formát kézi reszeléssel igen nehéz lett volna kialakítani, ráadásul a két oldalnak teljesen egyformának kell lennie, hiszen szemből nézve a lekisebb eltérés is szembeötlene, ezért ezek a lemezek maratással készültek. A kimaratott formák egy sablonba lettek befogva és 0,2mm vastag rézlemezből egy kontúrra hajlított csík lett rájuk forrasztva. A kész takaró a füstszekrényre rá lett forrasztva. Eközben a sablon még tartotta, hiszen el kellett kerülni, hogy a ráforrasztás során a három összeforrasztott lemez szétessen.

A füstszekrény harmadik része a kazánnyereg. A homlokrész maratással készült, ez egyben a járólap első végét is tartja. Nagyon szembetűnő alkatrész, ha a mozdonyt szemből nézzük. A régebbi mozdony modelljén egy kivágás látható, a későbbi mozdonyokon ezt vagy befoltozták, vagy már eleve kivágás nélkül készítették. A maratás során az újabb kivitelhez a nyílás egyszerűen le lett fedve a marató filmen. A két oldalfal sem egyforma a két modellen. A régebbi mozdony modelljén egy négyszögletes lemez, aminek az első és hátsó élébe szegecssor-utánzat került. Az újabb kivitel modellezi azt a háromszög alakú rátétet, amit a mozdonyok a sorozatos főkeret-repedések miatt kaptak. Ez vastagabb alpakkából kezült, és a szegecsek utánzatai is hangsúlyosabbak.

A magyar gyorsvonati mozdonyokra annyira jellemző kúpos füstszekrény-ajtó esztergálással keszült. Nem lehet tömör anyagból, mert ahogy arról "Tervezési Megfontolásokban" szó volt, a modellnek kritikus a súlyeloszlása, mindenképpen "orrnehéz". Emiatt az orrkúp belül ki lett könnyítve. Az anyagba hátulról belekerült a 3mm átmérőjű tartócsap, majd egy 45 fokban kihegyezett esztergakéssel alá lett esztergálva. Leszúrás után a munkadarab meg lett fordítva a tokmányban és elölről le lett szintén 45 fokban kúposra esztergálva. A kúp a tartócsapnál fogva be lett ragasztva a füstszekrény homloklapjának középső, 3mm-es furatába.

A kazántest

A hosszkazán 0,3mm vastag alpakka lemezből lett hengeresre hajlítva. Előtte a furatok be lettek fúrva mind a kémény és a dómok számára, mind pedig a kazán oldalán lévő kapaszkodók, csőtartók és kimosó nyílások számára. A lemez egy 14mm átmérőjű rúdra lett ráhajlítva. Az alpakka rugalmassága miatt ez visszarúgott, pont kiadva a 19mm-es kazán átmérőt. A kazán hátsó vége, az állókazán rész alja persze nem lett behajlítva. A hengeres lemez elöl rá lett forrasztva a füstszekrény esztergált gyűrűjére, a hengeres rész hátsó végén szintén egy gyűrű lett beleforrasztva, A legvégén pedig egy alpakka lemez, ami kiadta az állókazán kontúrját. A forraszatás előtt nagyon figyelmesen kellett beállítani, hogy elöl a füsztszekrény támasza, hátul pedig az állókazán talpa pontosan egy síkban, vízszintesen legyen.

Az egyik legnehezebben elkészíthető alkatrész az állókazán homlokfala volt, ami a hosszkazán alatt látható. 0,3mm vastag alpakkából készült. Ez enyhén V-formájú és mindkét szélén ívben hátra van hajlítva. Úgy kell a hajlítást elvégezni, hogy a kész fal pontosan illeszkedjen az állókazán első éléhez, emellett felül, az állókázán illeszkedésénél le legyen látható rés. A készítés során számtalan kísérletre került sor, amelyek mind a selejt-dobozban végezték. (jól láthatók a kép előterében) A hibátlan formájú darab felforrasztása ehhez képest gyerekjáték volt. A hajlított élre még egy kimosó nyílást is kellett fúrni, hátulról egy takaró lemezzel, elöl pedig a szorító pántot kellett modellezni.

A kazán aljára rákerültek a maratással elkészített támok. Mivel a kazán lemeze alpakkából van, a támokat pákával is fel lehetett forrasztani. Persze nagyon kellett vigyázni arra, hogy a támok pontosan középen és egy vonalban legyenek, merőlegesen a kazánra és függőlegesen. A támok felül szárny-szerüen kiszélesednek, erre kerül majd a járólap.

Az így elkeszült kazánt már rá lehetett helyezni a főkeretre. Amikor a kerekek is be lettek rakva a helyükre, akkor látszott, hogy baj van a méretezéssel, mert a kerekek felül érintették a felfelé szélesedő állókazánt. Az igazi mozdony fényképeinek a tanulmányozása megmutatta, hogy azon is volt egy süllyesztés az állókazán burkolatán a kerekek számára. A modellen ez utólag csiszolókoronggal készült el, amitől persze a vékony, 0,3mm-es lemez átlyukadt. Emiatt erre a részre belülről egy másik, 0,6mm vastag alpakka lemez került ráforrasztásra.

Kémények és dómok

A két mozdony kéménye nem egyforma. A régebbi típus egyrészes kéményt kapott, az újabb két részest. A kémények átmérője is kissé eltér, az egyrészes egy pár tized milliméterrel keskenyebb.

Mindkét kémény esztergával készült, a kúposságot a keresztszán beállításával lehetett elérni. A kéményekbe bele lett esztergálva a vékony felső perem is. A két részes kémény a modellen is két részből készült, egy vékony peremmel illeszkednek, ami biztosítja, hogy pontosan koncentrikusak legyenek. A két rész közé egy maratott gyűrű került, ami az összeerősítő peremet modellezi. A kémények aljába egy cső került beforrasztásra, amelyen kívülről egy M2-es menet van. Egy megfelelő csavaranyával lehet felerősíteni a kéményeket a füstszekrény furatába. Emellett a végleges összeszerelés során be is lettek ragasztva. A kéményeken hátul-alul egy 0,4mm-es furat található, ide csatlakozik a légszivattyú kiömlő csövét modellező 0,4mm-es rézhuzal.

A dómok szintén két részesek, a hengeres rész belül üres. A homokdómhoz kissé kúposra lett esztergálva, a gőzdóm hengeres. A tetejükre a "sapka" szintén esztergával készült. A dómokat egy-egy M2-es csavar erősíti a hosszkazán tetejére.

A dómok talpa nem kör formájú, hiszen a hengeres hosszkazán tetejére vannak ráhajlítva. Emiatt maratással kezültek 0,2mm vastag rézlemezből, kissé elliptikus formában. Egy alumínium csavarral ideiglenesen rá lettek fogva a dómok kikerekített aljára és az egész fel lett melegítve gázlánggal. Ezután bőséges folyasztószer adagolással ón lett ráhordva, ami a dóm teste és a talpa között homorúan ívesen kitöltötte az átmenetet. Nagyon fontos ennél a műveletnél, hogy amikor az ón megszilárdul, meg ne mozduljon a dóm, mert elronthatja az átmenetet.

Westinghouse légsűrítő

A két mozdony légsűrítője nem egyforma, mert a régebbi modell egy fokozatú kivitelt kap, aminek a kompresszor hengere még nem rendelkezik hűtőbordákkal, míg a későbbi modell két fokozatú, hűtőbordás. Mindkét kivitelt a Weinert cégtől szereztem be. Az egy fokozatú réz-öntvény, a két fokozatú olcsóbb fehérfém. Ennél nagyon kell vigyázni, mert melegebb forrasztópáka el is olvaszthatja.

Mivel gyári alkatrészeket lehetett találni, feladat csak a felerősítő elem elkészítee volt. Ez a modellen is bonthatóra készült, mert a festéshez a legsűrítőt le kell venni, hiszen a belső, kazán felőli oldalát másképp nem lehet befújni festékkel.

A felerősítés egy dupla réteges H-formájú elem készült. Két 0,3mm vastag alpakka lemez lett egymásra forrasztva. Négy 0,4mm-es lyuk került beléjük a négy sarkára, majd a H-forma ki lett reszelve, együtt a két lemez. Ezután szét lettek forrasztva. Az egyik lemezre rákerült a tartó, amivel a kazán oldalára lett felforrasztva. A másik lemezre a Weinert öntvény lett a saját pöckénél fogva felforrasztva. Mivel a kis furatok a sarkán pontos fedésben vannak, hiszen együtt készültek, a légsűrítőt négy átdugott huzaldarabka segítségével lehet a kazán oldalára erősíteni.

A légsűrítő csőredszere ezután készült el, 0,4mm-es alpakka huzalból. Ezek az eredeti minta szerint fel lettek forrasztva a kazán oldalára.

Víztisztító

A MÁV-nál az 1950-es évekig minden újabb gyártású gőzmozdony fel volt szerelve Pecz-Rejtő féle víztisztítóval. Ez egy nagyobbacska tartály a kazán tetején, igen jellegzetes alkatrész. Egyik végén a tisztító nyílások vannak, a tetején egy keresztben átmenő idom, aminek a két oldalára a tápfejek vannak szerelve. Az egész előtt két sín látható, amire a fedéllel együtt a belsejét húzták ki tisztítás céljából.

Maga a tartály rézből lett kiesztergálva, a vége reszelővel elliptikusra lett formálva. Belül ki lett fúrva, mert túl nehéz lett volna a tömör réz a kazán tetején. A fedele külön lett esztergálva, egy peremmel van ellátva, ami beilleszkedik a tartály furatába. A tartály aljára két furat került, amibe a kazánba vezető vastag cső és a támasztó idom került. A teteje keresztben egy kerek tűreszelővel be lett mélyen reszelve, a mélyedésbe egy cső lett beleforrasztva. A víztisztító egy csavarral van a kazán tetejére erősítve, mert a festés idejére le kell venni. Enélkül nem lehetne a kazán és a tartály között a résbe szépen belefújni a festéket.

Járólapok

A 327-esen, mint a legtöbb magyar gőzmozdonyon, viszonylag magasra helyezett járólapokat találunk. A modellre ezek legutóljára készültek el, hiszen igazodniuk kell a kazán egyéb szerelvényeihez. A lapok 0,3mm vastag alpakka szalagból készültek. A külső peremükön, mint az igazi mozdonyon is, egy lefelé álló hosszanti csík látható. Ez úgy készült, hogy a kiszabott járólap peremére egy 0,5x0,2mm-es vékony réz lapos profil lett felforrasztva. A járólapok belső oldalán a kazán csövezésének ki lett reszelve-csiszolva az összes bemélyedés. A jobb oldalon a Friedmann olajozó számára készült hasonló kivágás.

A járólapok a kazántámok kiszélesedő részére lettek felforrasztva. A bal oldali járólap két darabból van, hiszen a légsűrítőnél megszakad a járólap. Mivel hátul, az állókazánnál már nincsen tám, oda a kazán oldalába egy-egy kis rúd lett beforrasztva, ez tartja a járólapot. A járólap hátsó vége ferdén van levágva, ez illeszkedik a mozdonysátor ferde lapjához. Ez a levágás csak később, a mozdonysátor elkészítése és felerősítése után történt meg, mert csak ekkor lehetett pontosan illeszteni.

A járólapok aljára a segédlégtartályok lettek felszerelve. Ezek palástja alpakka lemezből lett kimaratva, hogy a végükön található szegecs-sor is látható legyen. A két esztergált domború fedél egy rúdra lett ráforrasztva, a palást egy vékony rúdon kerekre hengergetve, majd össze lett forrasztva. A tartály két átmenő rézhuzal segítségével úgy került felforrasztásra a járólapra, hogy a palást illesztése belül-fölül legyen, tehát a járólap eltakarja.

A kormányvonórúd

A kazán jobb oldalán megy végig a kormányvonórúd. Az első vége villás, abba kerül bele a kormány emeltyű. A kormányvonórudat a régi mozdonyon egy, az újabbon két támasz fogja a kazántesthez. Ezekből természetesen kicsúsztatható. A kormányvonórúd nem lett befestve, az alpakka jól modellezi az igazi mozdonyon látható acélrudat.

A támaszok egy 0,8mm vastag alpakka lapból készültek. A végükbe be lett reszelve a kivágás a kormányrúd részére. Erre egy fedő szalag került, amin két 0,3mm-es furat található. A felforrasztás után a furat a támaszba is befúrásra került. A furatokba pedig egy-egy 0,3mm átmérőjü réz huzel lett beforrasztva, ami a csavart modellezi.

A kormányvonórúd első végén lévő villába mozgatható módon egy csappal be lett szerelve a kormány emeltyű. Ennek alsó vége a kormánytengelyre kerül. A furat itt alul ki lett nyitva, így az emeltyüt utólag is rá lehet húzni a kormánytengelyre. Ez azért fontos, mert a kormányemeltyü a kormányrúddal együtt a kazán tartozéka, a kormánytengely viszont a bőgőre van felforrasztva, ami a hengerblokk-egység része. A modell szétszedéséhez fontos, hogy a kormányemeltyüt a kormánytengelyről könnyen le lehessen szedni.

Előre a 327-es modell készítés 6. oldalára

Vissza a 327-es modell főoldalhoz