A mellgerenda egy 3,5mm-es U-keresztmetszetű rézprofilból készült. Méretre lett vágva, majd a végei merőlegesre reszelve. Ezután furatok készültek benne az ütközők részére, valamint a közepén ott, ahol az eredeti mozdonyon a vonóhorog van. Mind az ütközők, mind pedig a vonóhorog nyílása körül egy szegecselt alátét lemez található. Ez 0,2mm-es rézlemezből készült úgy, hogy először a szegecsutánzatok kerültek bele pontozóval, majd a közepük ki lett fúrva.
Az ütközők gyári példányok, nem rugóznak, ilyet nem nehéz esztergán készíteni sem, de éppen volt egy gyári darab a fiókomban.
A mellgerenda hátsó részére egy hátranyúló lemez van forrasztva. Ennek a furatán halad keresztül az az M2-es csavar, ami a hosszkazánt is a főkerethez erősíti.
A kémény esztergán készült, három darabból áll.
A felső része két fogással lett kiesztergálva.
Az első fogással az enyhén kúpos része készült el,
nagyon vigyázva arra, hogy a legkisebb átmérő
egy picivel sem lehet kisebb a tervezettnél.
A hengeres alsó rész a második fogással készült.
Nagyon fontos itt, hogy a hengeres rész a kúposba minden
lépcsős törés nélkül menjen át,
amit nem könnyű elérni. Több selejt is készült emiatt.
Az alsó rész meglehetősen bonyolult. Ehhez először
egy széles, kúpos darab készült egy olyan
rézrúdból, aminek az alja már előre egy
marógéppel a kazán alakjának megfelelően
hengeresen ki lett marva. A kúpos darab egy ideiglenes hengeres
tetejű tartóra lett felcsavarozva, hiszen ezt a bonyolult
formát sehogy sem lehet satuba befogni. A tartó lett emiatt
a satuba erősítve és a kúp négy oldala
gúla-szerűen le lett reszelve. Itt nagyon kellett arra
vigyázni, hogy a sík felületek mind azonos szögben
álljanak, és egymáshoz képest derékszöget
zárjanak be. Itt is természetesen először több
selejtes darab lett a bonyolult forma következménye. Az alsó
és felső darab között egy vékony esztergált
gyűrű található.
A felső kémény-rész menetes furatot kapott alulról. Ebbe lehet a füstszekrény belsejéből egy M2-es csavart behajtani, ami a kéményt a füztszekrény tetejére erősíti.
A két modellnek különböző dómjai vanak. Az elsőnek,
ami egy régi mozdonyt ábrázol, a dómja öt
darabból áll. Az alsó lábazat egy olyan
rézrúdból lett hengeresen kiesztergálva, aminek
az alja már előre egy marógéppel a kazán
alakjának megfelelően hengeresen ki lett marva. A
középső rész egy egyszerű rézhenger,
de kisebb átmérővel, mint a dóm alja. A tető
pedig egy rézkorongból van, aminek a felső pereme le
lett kerekítve. Mind az alsó és a középső,
mind pedig a középső és a felső darabok
között vékony rézkorongok találhatók,
amelyek az összefogó gyűrűket modellezik. Mindegyik
alkatrész közepén egy 2mm-es furat halad keresztül.
Ebbe lett beledugva felülről az az M2-es rézcsavar, ami
a dómot a kazán tetejére erősíti. Ennek
a tetejére kerül a biztonsági szelep vízszintes
emelőrúdja felforrasztva.
A második modell dómja sokkal egyszerűbb. Ez egy darabból áll, ami egy hengeresen kimart fenekű rézrúdból készült. A darab enyhén kúposra lett leesztergálva és a tetejénél az átmenet le lett gömbölyítve. Ezt is ugyanolyan rézcsavar erősíti a kazán tetejére, mint a régebbi mozdony dómját. Az új modellnek homokdómja is van, ami a réginél hiányzik, mert ott a homokot a futólapra szerelt homokládában tartották. A homokdóm hasonlóan készült, mint a gőzdóm, csak kisebbre.
A csészének a különleges formája sok
fejtörést okozott. Végülis a külső profil
úgy készült el, hogy esztergán lépcsős
közelítéssel lett a forma kialakítva. A csésze
töve 1,6mm-es átmérőre lett leesztergálva,
ennek a végére M1,6-os menet került. Ezután a még
lépcsős formájú csésze fordítva
került az eszterga tokmányába befogásra, és
a felső furata lett kialakítva. A művelet végén
a csésze be lett fogva egy kis fúró tokmányába,
és az esztergált lépcsők egy reszelővel
"kézi esztergálással" lettek simára és
gömbölyűre alakítva.
A csésze alatt látható talp egy ugyanolyan hengeresre kimart végű rézrúdból készült, mint a dómok, csak sokkal kisebb és egy lapos csonka kúpnak felel meg, ami szintén esztergán készült.
Az igazi 326-osok, és tulajdonképpen gyakorlatilag az összes MÁV mozdony, ami a múlt század harmadik harmadában készült, egy igen érdekes tulajdonsággal rendelkezik. A kötelező két független biztonsági szelep egymástól távol helyezkedik el rajtuk, az egyik a szokásos helyén, a gőzdóm tetején, a másik viszont az állókazán tetején, a mozdonysátor belsejében egy kéményszerű csőben. Nem ismerem ennek az okát. Az, hogy legalább egy biztonsági szelepnek a személyzet által menet közben nem elérhető helyen kellett lennie, szigorú előírás volt. Ezt annak érdekében hozták, hogy a mozdony személyzete ne fokozhassa a kazánnyomást veszélyes értékre a biztonsági szelep lekötésével vagy kiékelésével. Az azonban nem világos, hogy a másik biztonsági szelep miért van az állókazán tetején. Talán az volt a cél, hogy veszély esetén a fűtő kézzel is kinyithassa a szelepet. A 326-osokhoz nagyon hasonló GySEV 17-es mozdonyon ez nem így volt, ott jól látható módon mindkét biztonsági szelep egymás mellett található a gőzdómon.
A modellen mindkét biztonsági szelep hasonlóan készült. A vízszintes emeltyűkar 0,5mm-es rézlemezből lett kivágva és szép egyenletesen vastagodó formára reszelve. A vége kalapáccsal el lett lapítva és ide keresztben egy 0,5mm-es furat lett befúrva. A függőleges rész egy 1mm külső átmérőjű csőből áll, ami egy 0,5mm-es átmérőjű hosszabb rézhuzalra lett felhúzva, felforrasztva. A függőleges rész aljára egy 1,2mm átmérőjű rézhuzalból készült, keresztben átfúrt szem került, aminek az aljára M1,2-es menet lett vágva. Ezt lehet becsavarozni a hosszkazán tetején, ill. az állókazán oldalán kifúrt és M1,2 menettel ellátott furatba.
A dómon lévő biztonsági szelep rá lett forrasztva a dómot a kazán tetejére erősítő csavar fejére. Az állókazán biztonsági szelepéhez pedig egy 4mm külső átmérőjű rézcsőből kémény készült, ami beleilleszkedik az állókazán tetején lévő furatba és átmegy a tetőn található másik 4mm-es furaton. Ennek oldalába egy függőleges kivágás készült, amibe a biztonsági szelep vízszintes karja került beforrasztásra.
A hosszkazán felső harmadában hosszában végigmenő kapaszkodó rudaknak, valójában csöveknekaz igazi mozdonyon kettős feladatuk van. A kapaszkodás mellett a belsejükben állítórudak mennek végig, amik a mozdony elején lévő kezelőszerveket mozgatják. A jobb oldalon lévő kapaszkodó a kémény fúvókájának az állítórúdját vezeti meg. A baloldalon lévő kapaszkdó csöve pedig a kondenzációs csapokat tudta a hengerek alján kinyitni.
A modellen a kapaszkodórudak 0,5mm-es átmérőjű rézhuzalból vannak. A rúdtartók 1mm-es átmérőjű rézrúdból készültek. Először a 0,5mm-es keresztfurat készült el, majd a tartók formája fúrógép tokmányába fogással, reszelővel, "kézi esztergálással" lett kialakítva. A rudak mozdonysátron belül elhelyezkedő vége külön áll, nincs összekötve a hosszkazán mentén felerősített darabbal. A fogózkodó rudak csak a mozdony teljes összeépítése után lettek beragasztva a hosszkazánon található furatokba.
A második mozdonyon a jobb oldalon egy harmadik állítórúd is található a kapaszkodórúd felett. Ez a homokdóm oldalához vezet, és a homokszórást tette lehetővé.
Ezeken a régi gépeken még nem volt túl sok cső látható. A tápvízellátás csövei jól megfigyelhetők. Ezek a modellen 0,8mm-es átmérőjű rézrúdból vannak. Az ejektor készítése már a mozdonysátor padlóját leíró fejezetben olvasható. A kazán tápszelep is hasonló módon készült. A darabjai először ki lette alakítva apró rézrudakból és -csövekből, aztán egy NyÁK lemezbe lombfűrésszel és reszelővel olyan alakú kivágás készült, mint a szelep formája. Ebbe lettek bedugdosva az alkatrészek, majd az egész össze lett forrasztva. Természetesen ezt az alkatrészt nem lehet többé forrasztással az kazánhoz erősíteni, sem a tápcsövet nem lehet beforrasztani, hiszen attól az egész forrasztott szerkezet a darabjaira esne szét. A kazán két oldalán található tápszelep természetesen nem egyforma, hanem tükörképe egymásnak.
A második mozdony fel van szerelve egy Westinghouse légsűrítővel. Ez egy Weinert öntvény, ami egy tartóbak segítségével került a füstszekrény oldalára felerősítésre. Az ehhez vezető lég- és gőzcsövek 0,5, és 0,4mm-es rézhuzalokból készültek. A légtartályok 4mm-es átmérőjűek, és sok baj volt velük. Hegesztett légtartályokat nem nehéz modellezni 4mm-es átmérőjű rézrúdból. A 326-oson azonban a tartályok még szegecselt kivitelben készültek. Ezt először lemezből próbáltam meghajlítani, de nem lettek elég szépek. Emiatt a második változat rézcsőből készült, egy gömbölyű végű dugóval a belsejében.
Ez is a csövezés része. Az S-formájú csövek 0,8mm-es rézhuzalból lettek meghajlítva. A középső bakot a mozdonysátor padlóját tartó csavar erősíti fel. A hátsó csővégek közé azonban egy miniatűr villamos csatlakozó került, ami a mozdonyon található áramszedők áramát viszi át a szerkocsira. Ez oldalról alig látszik.
Vissza a 326-os modell főoldalra
Vissza a Modellépítési kezdő oldalra
Ez az oldal 2001 június 4.-én lett utóljára megváltoztatva.
© Erő János