A 326-os modell építése

9.rész

Maratás

A modellhez mindenképpen kellett egy-két maratott alkatrészt is készíteni, amiket mechanikai módszerekkel túl bonyolult vagy esetleg lehetetlen lett volna elkészíteni. Ezek a következők voltak: az ablakkeretek, szegecs-sorok és a számtáblák. Miután az első kísérlet a féktartó rudak és a féktuskók élőállítására sikertelennek bizonyult, ezek az alkatrészek is vegyi maratással készültek.

A számtáblákat és a gyári táblákat egy svájci barátom készítette el nekem "hagyományos" fotomaratási eljárással. A többi maratott alkatrészt magam állítottam elő egy maratókádban, amit egyenesen erre a célra építettem. Az első modellnél nem volt idő arra, hogy kikísérletezzem a helyes eljárást fotomaratáshoz, így ezek az alkatrészek kontakt maszkolással készültek. Azt is lehet mondani, ezek maratott, de nem fotomaratott alkatrészek.

A kontakt eljárás egy speciális fóliát használ, amit Amerikában lehet kapni Pnp-Blue néven. A kívánt formát lézernyomtatóval kell erre a fóliára felnyomtatni. A fóliát egyszerű vasalóval lehet aztán a gondosan megtisztított rézfelületre felvasalni. A vasaló hőmérséklete azonban kritikus ennél a lépésnél, számtalan elrontott maszk volt az ára annak, hogy ezt megtanuljam. A fólia kezelési utasítása ugyanis azt ajánlja, hogy a vasalót gőzölő állásba tegyük, tehát majdnem a legforróbb hőmérsékletre. Így azonban a fólia megzsugorodott és igen rosszul tapadt. Csak hosszas kísérletezéssel sikerült rájönni, hogy az ideális hőmérséklet ennél jóval alacsonyabb. Az eljárás másik tulajdonsága, hogy a felvasalt mintán a kék fedőfólia minden oldalon egy kicsit túllóg a nyomtatáson, azaz a szegecsfejek szükségképpen nagyobbak lesznek a tervezettnél. Ezen lehet valamelyest segíteni, ha a felvasalás és a fedőfólia eltávolítása után a felületet egy réz kefével ledörzsöltük, így a túllógás mértéke lecsökkent. De sohasem lett az eredeti mintának megfelelő. Emiatt a sűrű szegecs-sorokban a szegecsfejek összeérnek, egy hullámos vonalat alkotnak különálló karikák helyett.

A maratáshoz a rézlemez négy sarkába apró lyukak lettek fúrva. A felsőköbe szigetelt drótok kerültek átfűzve, ezek tartották a lemezt a maratás folyamán. Az alsókba pedig rövid drótocskák, amelyek távtartóként szolgáltak. Ezek akadályozták meg, hogy a lemez valamelyik oldalfalra feltapadjon, és így megakadályozza a maratófolyadék folytonos áramlását.

A második modell maratása egy kicsit különbözött az elsőtől. Itt a maratási maszk már "valódi" fotoeljárással készült. A rézlemezre alapos tisztítás után airbrush szórópisztollyal ("légecset") egy vékony fotoreziszt lakkréteget hordtam fel. Ezzel a módszerrel a lakkréteg sokkal vékonyabb, egyenletesebb és buborék-mentesebb lett, mint a spray-flakonból való szórásnál. A maszk-filmek lézernyomtatóval készültek írásvetítő fóliára, és a jobb fedés érdekében mindenütt dupla réteget alkalmaztam, nagyon pontosan egymásra ragasztva. A fotokeretbe rakott, fóliába beragasztott lakkozott lemezt egy UV fényforrás alá helyeztem kb. 12 percre. Utána nagyon gyenge lúgos előhívóval lehetett a megvilágított részeket eltávolítani. A fotoeljárással készült "szegecspántokon" a szegecsfejek már jól elkülönülten állnak, nem lógnak egymásba.

A második modell építésének az idejére a maratókád fedele is kissé át lett alakítva. A tetőre egy függőleges műanyag lemez lett beragasztva, aminek a végére műanyag csavarokkal fel lehet fogni a rézlemezt. Ez az alkatrész a marás alatt álló lemezt középen tartja, így nincs szükség a sarokfuratokra és a távtartó drótokra.

A maratókádnak nincs saját fűtése, így a folyadékot először fel kellett melegíteni. A maratási folyamat során a kád alján lévő perforált csőből állandóan levegő áramlott ki, amit egy kis kompresszor szolgáltatott. A folyamatosan felszálló levegőbuborékok a marató folyadékot állandó mozgásban tartották, ami nagyon fontos az egyenletes maratás érdekében. A maratás kb. 5 percig tartott a 0,2mm-es rézlemez esetében, ennyi idő alatt maródott keresztül a lemez. A 0,3mm-es lemez majdnem 10 percet igényelt, míg a féktuskókhoz használt 0,5mm-es alpakka lemez maratásához kis híján fél órára volt szükség. Ennél a lemeznél komoly alámaródást is meg lehetett figyelni, de ez a féktuskók esetében nem volt feltűnő. Kezdetben tartottam attól, hogy a hosszú maratási folyamat alatt a folyadék ki fog hűlni, de ez szerencsére nem következett be.

A maratás után a lemezeket kis időre lúgos oldatba tettem, hogy a vegyi folyamat megálljon, majd acetonnal le lehetett mosni a maszkot adó nyomtató tonert és vele együtt a kék fóliát is.

Tizedik oldal: A szerkocsi

Vissza a 326-os modell főoldalra

Vissza a Modellépítési kezdő oldalra

Ez az oldal 2002 szeptember 8.-án lett utóljára megváltoztatva.
© Erő János