A modellhez mindenképpen kellett egy-két maratott alkatrészt is készíteni, amiket mechanikai módszerekkel túl bonyolult vagy esetleg lehetetlen lett volna elkészíteni. Ezek a következők voltak: az ablakkeretek, szegecs-sorok és a számtáblák. Miután az első kísérlet a féktartó rudak és a féktuskók élőállítására sikertelennek bizonyult, ezek az alkatrészek is vegyi maratással készültek.
A számtáblákat és a gyári táblákat egy svájci barátom készítette el nekem "hagyományos" fotomaratási eljárással. A többi maratott alkatrészt magam állítottam elő egy maratókádban, amit egyenesen erre a célra építettem. Az első modellnél nem volt idő arra, hogy kikísérletezzem a helyes eljárást fotomaratáshoz, így ezek az alkatrészek kontakt maszkolással készültek. Azt is lehet mondani, ezek maratott, de nem fotomaratott alkatrészek.
A kontakt eljárás egy speciális fóliát használ,
amit Amerikában lehet kapni Pnp-Blue néven. A kívánt formát
lézernyomtatóval kell erre a fóliára felnyomtatni.
A fóliát egyszerű vasalóval lehet aztán
a gondosan megtisztított rézfelületre felvasalni. A
vasaló hőmérséklete azonban kritikus ennél a lépésnél,
számtalan elrontott maszk
volt az ára annak, hogy ezt megtanuljam. A
fólia kezelési utasítása ugyanis azt ajánlja, hogy
a vasalót gőzölő állásba tegyük,
tehát majdnem a legforróbb hőmérsékletre.
Így azonban a fólia megzsugorodott és igen rosszul tapadt.
Csak hosszas kísérletezéssel sikerült
rájönni, hogy az ideális hőmérséklet
ennél jóval alacsonyabb. Az eljárás másik
tulajdonsága, hogy a felvasalt mintán a kék
fedőfólia minden oldalon egy kicsit túllóg a
nyomtatáson, azaz a szegecsfejek szükségképpen
nagyobbak lesznek a tervezettnél. Ezen lehet valamelyest segíteni,
ha a felvasalás és a fedőfólia
eltávolítása után a felületet egy réz
kefével ledörzsöltük, így a
túllógás mértéke lecsökkent. De sohasem
lett az eredeti mintának megfelelő. Emiatt a sűrű
szegecs-sorokban a szegecsfejek összeérnek, egy hullámos
vonalat alkotnak különálló karikák helyett.
A maratáshoz a rézlemez négy sarkába apró lyukak lettek fúrva. A felsőköbe szigetelt drótok kerültek átfűzve, ezek tartották a lemezt a maratás folyamán. Az alsókba pedig rövid drótocskák, amelyek távtartóként szolgáltak. Ezek akadályozták meg, hogy a lemez valamelyik oldalfalra feltapadjon, és így megakadályozza a maratófolyadék folytonos áramlását.
A második modell maratása egy kicsit
különbözött az elsőtől. Itt a maratási
maszk már "valódi" fotoeljárással
készült. A rézlemezre alapos tisztítás
után airbrush szórópisztollyal ("légecset") egy
vékony fotoreziszt lakkréteget hordtam fel. Ezzel a
módszerrel a lakkréteg
sokkal vékonyabb, egyenletesebb és buborék-mentesebb lett,
mint a spray-flakonból való szórásnál.
A maszk-filmek lézernyomtatóval készültek
írásvetítő fóliára, és a
jobb fedés érdekében mindenütt dupla réteget
alkalmaztam, nagyon pontosan egymásra ragasztva. A
fotokeretbe
rakott, fóliába beragasztott lakkozott lemezt egy UV fényforrás
alá helyeztem kb. 12 percre. Utána nagyon gyenge lúgos
előhívóval lehetett a megvilágított
részeket eltávolítani. A fotoeljárással
készült "szegecspántokon" a szegecsfejek már jól
elkülönülten állnak, nem lógnak egymásba.
A második modell építésének az idejére a maratókád fedele is kissé át lett alakítva. A tetőre egy függőleges műanyag lemez lett beragasztva, aminek a végére műanyag csavarokkal fel lehet fogni a rézlemezt. Ez az alkatrész a marás alatt álló lemezt középen tartja, így nincs szükség a sarokfuratokra és a távtartó drótokra.
A maratókádnak nincs saját fűtése, így a folyadékot először fel kellett melegíteni.
A maratási folyamat során a kád alján lévő perforált csőből állandóan levegő áramlott ki,
amit egy kis kompresszor szolgáltatott.
A folyamatosan felszálló levegőbuborékok a marató folyadékot állandó mozgásban tartották,
ami nagyon fontos az egyenletes maratás érdekében.
A maratás kb. 5 percig tartott a 0,2mm-es rézlemez
esetében, ennyi idő alatt maródott keresztül a lemez.
A 0,3mm-es lemez majdnem 10 percet igényelt, míg a
féktuskókhoz használt 0,5mm-es alpakka lemez
maratásához kis híján fél órára volt szükség.
Ennél a lemeznél komoly alámaródást is meg lehetett figyelni,
de ez a féktuskók esetében nem volt feltűnő.
Kezdetben tartottam attól, hogy a hosszú maratási folyamat alatt
a folyadék ki fog hűlni, de ez szerencsére nem következett be.
A maratás után a lemezeket kis időre lúgos oldatba tettem, hogy a vegyi folyamat megálljon, majd acetonnal le lehetett mosni a maszkot adó nyomtató tonert és vele együtt a kék fóliát is.
Vissza a 326-os modell főoldalra
Vissza a Modellépítési kezdő oldalra
Ez az oldal 2002 szeptember 8.-án lett utóljára megváltoztatva.
© Erő János