A 325-ösok szerkocsija ugyanaz a típus volt, mint a 326-osoké, pontosabban ugyanannak a szerkocsinak a légfékes kivitele, míg a 326-osok csak kézifékkel voltak felszerelve. Ebből kézenfekvő lett volna a szerkocsit ugyanúgy elkészíteni, mint a 326-osét. A 326-os modellnek azonban szerkocsi-hajtása van, tehát a szerkocsi szerkezetének ehhez kell igazodnia. Erre nincs szükség a 325-ösnél, itt a szerkocsit egyszerűbbre lehet megtervezni.
Így aztán a 325-ös szerkocsija, hasonlóan a
326-oséhoz két rejtett külső keretre épül,
de ezek nem szétszedhetőek, hanem két felső
vízszintes tartólemezzel véglegesen össze vannak
forrasztva. Emiatt a kerekek csapágyfuratát alul nyitottra
kellett készíteni, hiszen a kerékpárokat csak
így lehet kivenni.
A rejtett tartókeretet kívülről egy-egy fedőlemez
takarja, ez mutatja az igazi szerkocsi keretének a formáját,
az összes kivágással, szegeccsel és
lépcsővel. A fedőlemezekre lettek a csapágyház
fedelek is felforrasztva. Ezeken belül egy-egy benyúló
tüske akadályozza meg a kerékpárok
kiesését. A fedőlemezeket elöl és hátul
egy-egy rejtett csavar fogja a tartókerethez. A rugókötegek
viszont a belső rejtett keretre lettek felerősítve, hiszen
ezek a fedőlemez mögött látszanak.
A szerkocsi első és középső kerékpárjainak a csapágyfurata ovális, megengedi a kerekek függőleges irányú mozgását. Ezeknek a tengelyeknek a közepére a mozdonyéhoz hasonló, de egyszerűbb kivitelű himbás kompenzáció került.
A vízszintes tartólemezek kivágásokat kaptak
a Symoba gyártmányú rövid kapcsoló kulissza
tüskéje számára és a bajúsz
áramszdők számára, valamint furatokat az
összeerősítő csavaroknak. Sajnos csak az első
modell összeszerelése után derült ki, hogy a
kivágások nem a megfelelő helyre kerültek: a kulissza
kivágását hátrébb kellett helyezni, mert
a kapcsoló túlságosan rövid lett. A csavarok furatait
részben át kellett helyezni, mert a csavarfej érinthette
a kereket. Az áramszedő kivágásai pedig nem
tették lehetővé a klasszikus "bajúsz"
elrendezést, hanem be kellett az áramszedő huzalokat
hajlítani. Emiatt a második modell már másképp
kivágott tartólemezt kapott.
A szerkocsi főkeretének a lemezei két
nagyon pontosan leesztergált alumínium távtartó
rúd segítségével lettek gázlánggal
összeforrasztva.
A szerkocsi "felépítménye" vékony, 0,2mm-es és 0,3mm-es rézlemezből készült. A szerkocsik hagyományosan jól látható módon nagyszámú szegecset tartalmaznak, és ezek szinte mind megjelennek a modellen is. Az oldallemezek közepén végigmenő szegecs-sorok a CNC-gépre felszerelt szegecsbeütő készülékkel készültek. A vékony szegecselt szalagok pedig vegyi maratással lettek legyártva. A szegecs-sorokkal ellátott oldallemezeket először lánggal össze kellett forrasztani. Ekkor rájuk került a szerkocsi elején látható két láda és a ferde padlat is és a szerkocsi belsejében látható vízbetöltő nyílások fedele, majd a végén az oldalfalak és a hátfal tetejére egy 0,5mm-es rézhuzal lett felforrasztva. A szekrény hátoldalára rákerült a szerszámos láda, alája egy vastagabb tartólemez, amiben a láda belsejében a tartócsavarok menetes furata helyezkedik el. A kocsi első részére rákerült a kapaszkodórúd és alulról a lépcső. Amikor az egész felépítmény készen volt, akkor kerültek ráforrasztásra a maratott szegecs-csíkok. A kész kocsiba lett beragasztva a szénkupacot utánozó ólomsúly. Ez később belülről ki lett kismértékben könnyítve, mert az ólomöntvény túlságosan nehéznek bizonyult - a mozdony alig bírta elvonszolni.
A kocsit - ellentétben a 326-os szerkocsijával - egy vonórúd köti össze a mozdonnyal. Ez csavarral erősíthető a vonótüskére. A kocsi belsejébe egy NyÁK-lemez került. Erre lettek ráforrasztva a bajúsz-áramszedő huzaljai és később a tetejére a DCC dekóder is. A kocsi elejére alulról egy kis bak lett felcsavarozva, ez tartja az áramcsatlakozó 6 pólusú dugaszoló aljzatát. A Symoba rövid kapcsoló kulisszáját egy csavarozott pánt tartja a kocsi belsejében. A kulisszába egy Roco univerzális kapcsoló került.
Vissza a 325-ös modell főoldalára
Vissza a Kezdőoldalra
Ez az oldal 2006 október 4-én lett utóljára megváltoztatva.
© Erö János