A 325-ös modell építése

7. rész - A szerkocsi

A 325-ösok szerkocsija ugyanaz a típus volt, mint a 326-osoké, pontosabban ugyanannak a szerkocsinak a légfékes kivitele, míg a 326-osok csak kézifékkel voltak felszerelve. Ebből kézenfekvő lett volna a szerkocsit ugyanúgy elkészíteni, mint a 326-osét. A 326-os modellnek azonban szerkocsi-hajtása van, tehát a szerkocsi szerkezetének ehhez kell igazodnia. Erre nincs szükség a 325-ösnél, itt a szerkocsit egyszerűbbre lehet megtervezni.

Így aztán a 325-ös szerkocsija, hasonlóan a 326-oséhoz két rejtett külső keretre épül, de ezek nem szétszedhetőek, hanem két felső vízszintes tartólemezzel véglegesen össze vannak forrasztva. Emiatt a kerekek csapágyfuratát alul nyitottra kellett készíteni, hiszen a kerékpárokat csak így lehet kivenni. A rejtett tartókeretet kívülről egy-egy fedőlemez takarja, ez mutatja az igazi szerkocsi keretének a formáját, az összes kivágással, szegeccsel és lépcsővel. A fedőlemezekre lettek a csapágyház fedelek is felforrasztva. Ezeken belül egy-egy benyúló tüske akadályozza meg a kerékpárok kiesését. A fedőlemezeket elöl és hátul egy-egy rejtett csavar fogja a tartókerethez. A rugókötegek viszont a belső rejtett keretre lettek felerősítve, hiszen ezek a fedőlemez mögött látszanak.

A szerkocsi első és középső kerékpárjainak a csapágyfurata ovális, megengedi a kerekek függőleges irányú mozgását. Ezeknek a tengelyeknek a közepére a mozdonyéhoz hasonló, de egyszerűbb kivitelű himbás kompenzáció került.

A vízszintes tartólemezek kivágásokat kaptak a Symoba gyártmányú rövid kapcsoló kulissza tüskéje számára és a bajúsz áramszdők számára, valamint furatokat az összeerősítő csavaroknak. Sajnos csak az első modell összeszerelése után derült ki, hogy a kivágások nem a megfelelő helyre kerültek: a kulissza kivágását hátrébb kellett helyezni, mert a kapcsoló túlságosan rövid lett. A csavarok furatait részben át kellett helyezni, mert a csavarfej érinthette a kereket. Az áramszedő kivágásai pedig nem tették lehetővé a klasszikus "bajúsz" elrendezést, hanem be kellett az áramszedő huzalokat hajlítani. Emiatt a második modell már másképp kivágott tartólemezt kapott. A szerkocsi főkeretének a lemezei két nagyon pontosan leesztergált alumínium távtartó rúd segítségével lettek gázlánggal összeforrasztva.

A szerkocsi "felépítménye" vékony, 0,2mm-es és 0,3mm-es rézlemezből készült. A szerkocsik hagyományosan jól látható módon nagyszámú szegecset tartalmaznak, és ezek szinte mind megjelennek a modellen is. Az oldallemezek közepén végigmenő szegecs-sorok a CNC-gépre felszerelt szegecsbeütő készülékkel készültek. A vékony szegecselt szalagok pedig vegyi maratással lettek legyártva. A szegecs-sorokkal ellátott oldallemezeket először lánggal össze kellett forrasztani. Ekkor rájuk került a szerkocsi elején látható két láda és a ferde padlat is és a szerkocsi belsejében látható vízbetöltő nyílások fedele, majd a végén az oldalfalak és a hátfal tetejére egy 0,5mm-es rézhuzal lett felforrasztva. A szekrény hátoldalára rákerült a szerszámos láda, alája egy vastagabb tartólemez, amiben a láda belsejében a tartócsavarok menetes furata helyezkedik el. A kocsi első részére rákerült a kapaszkodórúd és alulról a lépcső. Amikor az egész felépítmény készen volt, akkor kerültek ráforrasztásra a maratott szegecs-csíkok. A kész kocsiba lett beragasztva a szénkupacot utánozó ólomsúly. Ez később belülről ki lett kismértékben könnyítve, mert az ólomöntvény túlságosan nehéznek bizonyult - a mozdony alig bírta elvonszolni.

A kocsit - ellentétben a 326-os szerkocsijával - egy vonórúd köti össze a mozdonnyal. Ez csavarral erősíthető a vonótüskére. A kocsi belsejébe egy NyÁK-lemez került. Erre lettek ráforrasztva a bajúsz-áramszedő huzaljai és később a tetejére a DCC dekóder is. A kocsi elejére alulról egy kis bak lett felcsavarozva, ez tartja az áramcsatlakozó 6 pólusú dugaszoló aljzatát. A Symoba rövid kapcsoló kulisszáját egy csavarozott pánt tartja a kocsi belsejében. A kulisszába egy Roco univerzális kapcsoló került.

A következő oldal: Festés és bejáratás

Vissza a 325-ös modell főoldalára