A 325-ös modell építése

8. rész - Festés és bejáratás

Illesztések, javítások

A modellt - csakúgy, mint minden eddigi modellt - már az egyes részegységek elkészülte után össze kellett szerelni. Ez biztosítja azt, hogy a legnagyobb problémák, hibás tervezés vagy illesztési összeférhetetlenségek még idejében kiderülhetnek és még korrigálni lehet őket, mielőtt a változtatás további, már elkészült alkatrészek átépítésével járna, vagy éppen újrakészítését igényelné.

Az ilyen próbák során három nagyobb léptékű változtatásra került sor. Az első a hajtómű beszerelése során került napvilágra. Eredetileg a hajtóművet a keretlemezek közé felülről kellett volna berakni. Ehhez a hajtómű L-alakú formája miatt egy buktató becsúsztatásra lett volna szükség, hogy a hajtómű a főkeret két vízszintes távtartója között bekerüljön a helyére. A próbák során derült csak ki, hogy ez a folyamat nem végrehajtható. Ugyanis az L-alak nem fért el a vízszintes távtartók között. Így aztán meg kellett a konstrukciót valtoztatni, és a hajtóművet alulról behelyezni a főkeretbe. Ehhez a hajtómű hátsó távtartója is lejjebb került. Az eljárás legnagyobb hiányossága, hogy a hajtómű oldalán látható 4-4 csavarnak, amelyek a csigatengely csapágyait tartják, a feje nem fér át a főkeret két oldala között. Emiatt a csigakereket a csapágyazásával együtt csak akkor lehet berakni a hajtóműbe, amikor az már be van a helyére szerelve.

A másik problémás hely is a hajtóműnél lépett fel. Az állókazán hátsó élébe egy takarólemez került, ami belülről eltakarja a kimosónyílásokat. Ez sajnos összeér a hajtómű oldallemezeinek a hátsó élével annyira, hogy nem is lehetett az állókazánt a végleges helyére felilleszteni. Az egyetlen megoldás az volt, hogy a hajtómű oldallemezeinek a hátsó éle utólag ferdére le lett reszelve (kék keret). Ehhez persze a hajtóművet szét kellett szedni, hogy a rézreszelék ne jusson be a fogaskerekek közé.

A harmadik korrekcióra a szerkocsi összeillesztésénél került sor, ahogy az az előző fejezetben is le lett írva.

Próbajáratás

Amikor a modell már olyan állapotba került, hogy a motort, a hajtóművet és a kerekeket be lehetett építeni a főkeretbe, sor került az első futópróbára. A motor kivezetéseire rugalmas huzalok lettek ráforrasztva és az egyik kerékpárra ideiglenes áramszedés került. Ezzel a modell már a saját erejéből tudott ide-oda gurulni. Az első kerékforgatásokat - és ez vonatkozik az ezt követő futópróbákra is - persze nem a drága Faulhaber motorral kell elkezdeni. Bármilyen akadály merül fel, a motor túlterhelődik és a szemünk láttára ég le a méregdrága motor. Az ilyen kísérleteket emiatt mindig egy olcsó, ócska játékmotorral kezdem el.

A következő lépés akkor következett, amikor a hengerblokk és a vezérmű is rendelkezésre állt. A modellből a csigakereket kivéve addig kell a hajtóművet, a keresztfejet, a kerekeket és a vezérművet igazgatni, amíg a kézzel való gurítás során semmi akadozást, szorulást nem érzünk. Csak ezután szabad a csigát és a motort beépíteni és a modellt így is futtatni. Mindemellett még arra is kell vigyázni, hogy ne olajozzuk, zsírozzuk meg az egymáson súrlódó alkatrészeket túlságosan, mert a zsír, olaj szétkenődhet és ezt később, a festés előtt tökéletesen el kell még távolítani.

Az utolsó próbajáratás a mzdony teljes összeszerelése után, közvetlenül a festés előtt történt. Ekkor a modellt szinte tökéletesre kell igazítani, mind a kinézetét, mind pedig a futását illetően, mert később, a befestett mozdonyt már sokkal nehezebben lehet javítani, akkor már minden beavatkozás a festés sérülésével járhat!

Az utolsó összeszerelés nyomán napvilágra került egy kellemetlen jelenség. A mozdony sátra és kazánja között a csavarok meghúzása után a képen is jól látható, kb. 0,5mm-es rés maradt. Nem segített ezen sem a mozdonysátor padlójának az utólagos igazítása, sem pedig a hosszkazán hátrébb szorítása. Végül az oldotta meg a problémát, hogy a hosszkazán végébe 0,5mm-es rézhuzalból egy kis kampó (piros keret) került beforrasztásra, ami a mozdonysátor homlokfalába vágott résbe illeszkedik bele. Az összeszerelés során ez a kampó húzza össze a mozdonysátrat és a kazánt.

Festés

A festéshez a modell szét lett szedve. A szétszedés mértékét az szabja meg, hogy a légecsettel mindenhova be kell tudni egyenletesen fújni a festéket. Viszont minél jobban szétszedjük a modellt, annál nagyobb annak a veszélye, hogy a hosszadalmas összeszerelés során a festés megsérül. Emiatt a mozdony fő alkatrészeit szétcsavaroztam, az amúgyis csak ideiglenesen felrakott alkatrészeket, mint a légpumpa, kormányorsó vagy szabályozórúd eltávolítottam, de a vezérművet nem szedtem szét. Az egyben maradó fődarabokon a festésre nem kerülő alkatrészek le lettek maszkolva. A vezérműre ragasztószalagból burkolat került, ugyanígy lettek letakarva az áramszedés alkatrészei és a rugókat tartó NyÁK-lemezke is. A kiálló apróbb alkatrészek, mint pl. a biztonsági szelepek és az állókazán csapjai, kezelőszerveiHumbrol maszkolófolyadékkel lettek beborítva.

A befestendő darabok először homokfúvatással lettek kezelve. Ehhez persze nem ipari homokot és homokfúvó pisztolyt, hanem a Badger cég modellezők számára gyártott készülékét és a hozzá való igen finom szemcsés kvarchomokot használtam. A homokfúvatás felérdesíti a réz felüetét, erre jobban tapad a festék. A homokfúvatás után az alkatrészek le lettek mosva. Szakítottam a korábbi eljárással, most nem spiritusszal mostam le a felületet, hanem langyos vízbe rakott mosogatószerrel. Ez ugyanúgy zsírtalanítja a felületet, mint az alkohol, de mivel bőségesebben áll rendelkezésre, az alkatrészeket valósággal fürdetni lehet, ami teljesen eltávolítja a piszkot és forrasztózsír maradékot is. Persze arra vigyázni kell, hogy vas és acél alkatrész ne kerüljön mosásra, vagy ha ez elkerülhetetlen, azonnal meg kell szárítani - pl. hajszárítóval - különben berozsdásodik. A mosás során és utána már csak gumikesztyűben nyúltam a modellhez.

Eredeti szándékom szerint a modellt le is kívántam alapozni. Sajnos a modellezők számára csak két cég gyárt fém-alapozót (ami alapvetően más, mint a műanyag felületre szánt alapozók), Tamiya és Gunze. A Tamiya alapozó azonban csak spray kivitelben áll rendelkezésre, és ennek a használatától viszolyogtam, a Gunzéhoz pedig nem sikerült hozzájutni. Így a modell nem lett lealapozva,

A festéhez Tamiya selyemfényű akrilfestéket használtam. A fekete festéket a légecseteléshez erősen kell higítani, a magam részéről a Tamiya higító és desztillált víz 1:1 arányú keverékét használom erre a célra. Ezenkívül került bele egy csepp fehér festék is, ami a fekete mozdony felületét egy igen csekély mértékben deríti. A festés Paashe-H külső keverésű légecsettel történt. 3-4 igen vékony réteg került a modellre. A Tamiya festék igen jól fed, leheletvékony rétege is tökéletes színezést ad. Sajnos ugyanakkor igen érzékeny, a festett felületet bármilyen élesebb tárgy legfinomabb érintése, de akárcsak a körömmel való hozzáérés is megsérti.

Összeszerelés

A festést a modell összeszerelése követte. Jóllehet, eddigre már nagy gyakorlatom volt a szerelésben, a festett modell sokkal óvatosabb munkát követel meg és amúgyis gumikesztyűben történt. Az összszerelés után bevizsgálás és bejáratás következett. Ez több ráfordítást igényelt, mint számítottam. A kerékpárokat ugyanis szét kellett szedni a festéshez és emiatt a "negyedelést" és egyáb beállítást újra végre kellett hajtani, hogy a mozdony futása egyenletes legyen. De a legnagyobb gondot az jelentette, hogy az összeszerelés után rövidzárlat jelentkezett a huzalozásban. Nyilván a szereléskor valamilyen éles perem megsértette a huzal szigetelését. Mivel a huzal cseréje egy tejljes szétszerelést igényelt volna, csak meg lett igazítva. Az összeszerelést követő bejáratás során újabb probléma jelentkezett. A motor tengelyét a csigatengellyel összekötő szilikongumi-cső elszakadt. Emiatt mégiscsak szét kellett szedni a modellt, legalább addig a mértékig, hogy a motorhoz hozzá lehessen férni. Ez a mozdonysátor és a kazán levételét jelentette, a hajtómű, a futómű és a vezérmű a hengerblokkal maradhatott. A motor hosszabb távtartókkal lett visszaszerelve, ami az új szilikoncső számára kisebb igénybevételt jelent. Az összeszerelés után sajnos újabb rövidzárlatokkal kellett megkűzdeni. Bármilyen egyszerű problémának is látszik, nem nagyon lehet kellően hajlékony, mégis jól szigetelt vékony vezetékhez jutni.

A teljes összeszerelést számos további futópróba és hosszabb bejáratás követte. A modell jól fut, de a vonóereje kissé korlátozott, pedig mind a füstszekrénybe, mind pedig az állókazán tetejébe ólomsúlyok lettek beragasztva. Az első modell egy kisebb nyilvánosság számára 2006 júliusában a veresegyházi modellkiállításon mutatkozott be, majd a MAVOE őszi kiállításán és versenyén vesz részt.

Vissza a 325-ös modell főoldalára