A MÁV 301-es sorozatú gőzmozdony modell készítése

5. rész

A hosszkazán és tartozékai

A 301-es hosszkazánja, ellentétben a 327-esétől, külön áll az állókazántól. Mivel itt az állókazán lefelé szélesedik, egy egységként lehet kezelni a mozdonysátorral. Így a hosszkazán csak a füstszekrénnyel van egybeépítve.

A hosszkazánt elöl egy M2-es süllyesztett csavar erősíti a főkeretre, ez egyben a hengerblokk egységet is odafogja. Hátul az állókazán eleje tartja a helyén.

A füstszekrény

A kazánból itt is először a füstszekrény készült el. A homlokfala ugyanúgy készült, mint a 327-eshez. A CNC géppel 0,8mm-es alpakka lemezbe körös körben bele lettek fúrva a füstszekrény ajtó reteszeinek a furatai. A körkörös furatminta közepén lévő furat fel lett fúrva 3mm átmérőre. Ezután a lemez lombfűrésszel körbe lett vágva majd egy 3mm-es tüskére szorítva méretre esztergálva. Egyidejűleg elkészült 2 gyűrű is a kazánbelső átmérőjének megfelelő méretben.

A füstszekrény palástja viszont maratással kapta meg a szegecs-sorokat. Ez eltér a 327-es szegecsfej-beütővel készült füstszekrényétől. Ennek az az oka, hogy a 301-es füstszekrényének a hátsó végén körös-körben dupla szegecs-sor található. Ilyet nem lehet a szegecsütő géppel készíteni, mert minden szegecs kiütése ellapítaná az éppen elkészült szomszédos fejet. A füstszekrény palást úgy, mint az igazi mozdonyon két részes, az alsó fele külön készült és össze lettek forrasztva. Ehhez persze igen vékony anyagból, 0,25mm vastag alpakkából kellett készíteni, hogy ne legyen feltűnő a pereme.

A palástlemez hengeresre lett behajlítva, majd pontos illesztéssel először a leesztergált homlokfalra, majd a füstszekrény hátsó részét képező gyűrűre lett ráforrasztva. A második lemez erre lett ráforrasztva. A kémény furata csak ezután készült el.

A kazánnyeregnek csak az első fala és az oldala van meg, hiszen a hátsó fal a belső tolattyúkkal a hengerblokk része. Egy sablonnal lett összeforrasztva, a fenéklemeze kivágást kapott, hogy könnyebben hozzá lehessen férni a füstszekrény belsejéhez. A gőzvezeték takaróelem formája egyszerűbb, mint a 327-esen, de az egyforma kivitel érdekében ismét maratással készült. A takaróelem egy távtartó sablon segítségével össze lett forrasztva a nyereg dobozával, majd együtt fel lettek forrasztva a füstszekrény aljára. Legvégül a füstszekrény palástja is ki lett a kazánnyereg alatt vágva, a könnyebb hozzáférés biztosítása mellett ez nyílás a későbbi hangszóró hangját is kivezeti. Ugyanebből a célból a füstszekrény alja sok apró furattal végig ki lett perforálva.

A kémény is ki lett esztergálva és beforrasztva a füstszekrény tetején lévő furatba. Ilyenkor, amikor a hosszkazán még nincs összeforrasztva a füstszekrénnyel, sokkal jobban hozzá lehet pákával férni a kémény aljához.

A kúpos füstszekrény-ajtó esztergálással keszült. Ellentétben a 327-esekkel, itt nyugodtan lehetett tömör anyagból készíteni, nem kellett kikönnyiteni, hiszen a súly nem szempont a 301-esnél.

A kazántest

A hosszkazán 0,3mm vastag alpakka lemezből lett hengeresre hajlítva. Előtte a furatok be lettek fúrva mind a kémény és a dómok számára, mind pedig a kazán oldalán lévő kapaszkodók, csőtartók és kimosó nyílások számára. Emellett a lemez felülete meg is lett egy kicsit maratva, ami később a festék tapadását segíti elő. A lemez egy 17mm átmérőjű rúdra lett ráhajlítva. Az alpakka rugalmassága miatt ez visszarúgott, pont kiadva a 21mm-es kazán átmérőt. A forraszatás előtt nagyon figyelmesen kellett beállítani, hogy elöl a füsztszekrény támasza, hátul pedig az állókazán talpa pontosan egy síkban, vízszintesen legyen.

A járólapok

A járólapok a 301-es modellhez rombusz-mintás lemezből készültek, ilyenből voltak az eredeti mozdonyon is. Ilyen rézből készült, maratott lapot lehet kapni több gyártónál, aranyárban. Inkább magam készítettem el alpakkából, ezt forrasztani is könnyebb, mint a rezet. Több kísérleti minta készült, az elsőn egyértelműen túl nagy volt a rombusz minta, a második már jobb lett, de még mindig túl nagynak találtam - végülis nem dobtam ki a kimaratott lemezeket, hanem a fordítókorong járólapjai készültek belőle, ott kevésbé feltűnő.

A mozdony elején az járólap a 301-es modellen nem a főkeret része, mint a korábbi modelleken, hanem a kazánnyereg aljára lett erősítve. A 301-esen ugyanis a lámpák nem a mellgerenda fölé vannak szerelve, hanem a fölötte elhelyezkedő járólapra. Mivel azt már eldöntöttem, hogy ennél a modellnél a világítás huzalozása nem a főkeret belsejében fog előre menni, hanem a hosszkazánban, logikus a járólap és a lámpák felerősítése a kazánra, így nincs szükség csatlakozóra.

A kazán támasztólemezei a 301-esen a főkeretben vannak. Az oldalsó járólapokat viszont nem lehetett rájuk forrasztani, mert akkor a hengerblokk egységet nem lehetett volna berakni a helyére. Emiatt azok a hosszkazán oldalára kerültek. A mechanikai szilárdság érdekében a kazán oldalára kis furatokba 0,5mm-es rudacskák lettek beforrasztva, ezek tartják a járólapot. A járólapra alulról rákerültek a légtartályok. Ezeknek a mérete megegyezik a 327-es hasonló tártályaival, így ugyanabból a maratásból készültek.

A dómok

A dómok két részesek, a hengeres rész belül üres. A homokdómhoz kissé kúposra lett esztergálva, a gőzdóm hengeres. A tetejükre a "sapka" szintén esztergával készült. A dómokat egy-egy M2-es csavar erősíti a hosszkazán tetejére, de a homokdóm be is lett forrasztva, hiszen egyrészt a homokcsövek miatt amúgy sem lehetne könnyen levenni, másrészt az előtte lévő gőzdóm és a mögötte lévő víztisztító leszerelése után a homokdómot körös-körben be lehet festeni.

A dómok talpa nem kör formájú, hanem ellipszis, hiszen a hengeres hosszkazán tetejére vannak ráhajlítva. Emiatt maratással kezültek 0,2mm vastag rézlemezből. Egy alumínium csavarral ideiglenesen rá lettek fogva a dómok kikerekített aljára és az egész fel lett melegítve gázlánggal. Ezután bőséges folyasztószer adagolással ón lett ráhordva, ami a dóm teste és a talpa között homorúan ívesen kitöltötte az átmenetet. Nagyon fontos ennél a műveletnél, hogy amikor az ón megszilárdul, meg ne mozduljon a dóm, mert elronthatja az átmenetet.

Víztisztító

A 301-es víztisztítója abban különbözik a többi mozdonyétól, hogy alul kis "szoknya" veszi körbe.

Ezt először lemezből készítettem el. Az első és hátsó lapját 0,8mm-es alpakkából, amibe a kivágás előtt belefúrtam a tartály átmérőjének megfelelő 8,0mm-es kerek lyukat. Az oldala pedig vékony, 0,4mm-es csíkból készült. Sajnos annyira gyenge lett, hogy már az illesztésnél elgörbült. Egyengetés helyett egy újabb készült, immár egy vastag alpakka lemezből.

Maga a tartály rézből lett kiesztergálva, a vége reszelővel elliptikusra lett formálva. Belül ki lett fúrva, mert bár a 301-esnél a súlya nem számít, de a "szoknyát" nem lehetne tömör rézrudhoz hozzáforrasztani. A szoknya miatt a letámasztás és a kazánba vezető cső nem látszik, középen egy M2-es csavar, a két végén egy-egy 0,5mm-es pozícionáló tüske tartja a helyén.

Westinghouse légsűrítő

A 301-esnek két fokozatú Westinghouse légsűrítője volt, ugyanaz, mint a második 327-esnek. Ugyanaz a Weinert öntvény került erre a modellre is. A felerősítés H-alakú eleme is hasonlóan készült. Itt is csak a festés után került végleges felerősítésre, hogy a belső oldalakat - a légsűrítő hátát és alatta a kazánt - is be lehessen festeni.

A kormányvonórúd

A kazán jobb oldalán megy végig a kormányvonórúd. Az első vége villás, abba kerül bele a kormány emeltyű. A 301-es vonórúdja hasonló a második 327-eséhez, csak hosszabb. Két helyen van megtámasztva, így két kidudorodást találhatunk rajta. A modellhez alpakka lemezből készült és az első végén villás. Ebbe kerül a kormány emeltyű karja, aminek az alsó vége nyitott, így az összeszerelés során rá lehet húzni a hengerblokkhoz tartozó kormánytengelyre.

A kormányvonórúd hátsó vége az igazi mozdonyon is meg van toldva, egy villás hosszabbítás megy be a mozdonysátorba a kormányorsóhoz. Ezt is modellezni kellett, de ez egy összeszerelési problémát vetett fel. Ha ugyanis a kormányvonórúd mindkét vége kiszélesedik, nem lehet sem elölről, sem hátolról befűzni kazán oldalán lévő zárt vezetékekbe. Ha viszont építés közben beszerelve összeforrasztásra kerül, nem lehet kivenni a festéshez. Ez pedig fontos, hiszen a kormányvonórúd nem kerül befestésre, ellenben a kazán alatta igen. Így a kormányvonórúd hátsó vége a modellen is szétszedhető lett. Egy kics csap fogja össze, amit ki lehet venni a kihúzáshoz.

A turbogenerátor

Mivel a modell a Fialovits Béla által "újraépített" 301,001-est ábrázolja, a villanyvilágítás alkatrészeit is el kell készíteni. Ez a mozdony az elsők között volt a MÁV-nál, ami villanyvilágítással volt felszerelve.

A képek tanulmányozása egyértelművé tette, hogy a mozdonyon a turbogenerátor egy német, AEG gyártmányú alkatrész volt, amilyet a német vasút akkoriban nagy számban alkalmazott. A generátor modelljét meg lehet venni, a Weinert cég készíti réz öntvény formájában. Sajnos az öntvény nem teljesen felel meg a magyar kivitelnek - ami pedig a németeknél is igen elterjedt volt. Emiatt az öntvény végét óvatosan le kellett fűrészelni és egy esztergált, "púpos" koronggal helyettesíteni.

A Weinert csomagban található egy tám is, amivel a turbogenerátor a kazánra volt erősítve. Sajnos a tám dölésszöge nem egyezett meg a 301,001-eshez szükségessel, ezért azt is házilag kellett elkészíteni. A szerelvény két tüske merevítésével lett ráforrasztva a kazán oldalára. A villanyvezetékek 0,15mm-es drótból lettek a mozdonysátorra és a kazánra forrasztva.

A lámpák

A lámpák nem teljesen ugyanolyanok, mint a többi modellen, hiszen 301,001-en az igazikban villanykörte volt. A fényképek tanúbizonysága szerint a lámpatest és a mögötte lévő üveg-tartó ugyanolyan volt, mint a többi gőzmozdonyon, viszont a lámpán nem volt sem kürtő (hiszen nincsenek égéstermékek), sem a kis trapéz-alakú "sapka" - ami valószínűleg a kürtő merevítésére szolgált. A régi, sok darabból összeforrasztott modell-lámpákkal sok gond volt. Legkönnyebben a nyakuknál törnek el és igazából javítani sem lehet őket, mert a ragasztás nem tartós, forrasztani pedig a bennük átmenő szigetelt vezeték miatt összeszerelt állapotban nem lehet. Ezért készítettem egy mintát, ami alapján réz öntvény készült a lámpából. Ez persze a régi, sapkás-kürtős kivitelhez készült, így le kellett reszelni róluk a tetejüket. A lámpatestek be lettek forrasztva a járólapba és alulról össze lettek huzalozva. A vezetékek a kazán belsejében mennek hátra, ott a motor mellett van egy apró csatlakozás, ami a szétszedhetőséget biztosítja.

A hangszóró

Mivel a 301-es füstszekrényében nagyobb a hely, mint a 327-esnél volt, ide egy nagyobb hangszóró került. Egy ovális hangszóró kapott egy alumíniumból készült zárt fazekat, amihez még egy oldalsó kamra is ki lett képezve. Így a térfogata jóval nagyobb a korábbi hangszóróknál, emellett a nagy felületű, ovális hangszóró hatásfoka is jobb a kisebb, kereknél. Ahogy erről szó volt, a füstszekrény alsó, szinte láthatatlan oldala fúróval ki lett perforálva, ez is hangosabbá teszi a modellt.

Előre a 301-es modell készítés 6. oldalára

Vissza a 301-es modell főoldalhoz