A fordítókorong építése, 7. rész, a festés

Az akna

Az akna az alaplap kivágásával együtt szürke alapozó festést kapott, egyszerű barkácsbolti spray-ből. A festése még az összszerelés előtt megtörtént. Utána a rövid talpfa csonkokat ecsettel feketére festettem. Ezután már nem lehet fújni, hiszen akkor a talpfákat is újra kell festeni.

A híd

Az igazi fordítókorongok hídjait különféle szürke árnyalatokban, vagy zöldben láthatjuk. Hogy ne legyen minden szürke, mint az akna, inkább a zöldet választottam. Ez az a zöld, amiből a személykocsik színe is ki lett keverve, persze jelentős mennyiségű fekete hozzáadásával. Itt a zöldet tisztán használtam, azt remélve, hogy valamilyen "hídzöld" szín lesz. Sajnos sötétebb lett a vártnál, de az árnyalat nem zavaró. A lefestés után maga a híd kemény papír lapokkal le lett maszkolva és a korlátok feketével lettek befújva. Ugyancsak fekete lett a kiszedhető, trapéz mintás járólap-sor.

A konzolokon lévő fa járda nem lett befestve, csak bepácolva diófa páccal. Ez hasonlít legjobban az igazi borításra.

A terep

A fordítókorong modul lapja egyszerű "terepet" kapott. Ehhez persze a híd ki lett szedve, az akna pedig be lett fedve, hogy a rászórt homok és ágyazat ne menjen bele. A modul alját nem szedtem szét, hiszen a festés felülről történik, azt nem károsíthatja.

Elsőnek az egész felület, a vágánymezők területét leszámítva kapott egy burkolatot 1,5mm vastag kemény hab lemezből. Így a vágánymezők valójában be lettek süllyesztve a környező terep szintjébe.

Fordító modul készen minipic A meglévő "talpfák" csak a sínek lerögzítésére szolgáltak, igen ritkásan lettek beépítve, ezért szintén hab anyagból további talpfa utánzatok lettek kivágva és a vágányok alá beragasztva. A ragasztás után mind a talpfák, mind pedig a vágánymezők ecsettel be lettek festve feketére. A fekete festék száradása után a többi hab anyagú felület ecsettel be lett festve homokszürkére. A még nedves festék tetejére homok lett rászitálva és ujjal mindenütt a festékbe benyomkodva. Amikor a festék megszáradt, a homok felülete be lett csöpögtetve víz és fehér faragasztó keverékével. A szilárdulás után a vágánymezők kőágyazatot kaptak. Ez a "hagyományos" technológiával készült. Beszórás és finom ecsettel való elegyengetés után először mosogatószeres vízzel be lett permetezve - az, hogy a már elkészült környezet is kapott ebből, nem sokat zavart. Ezután vízzel kevert fehér faragasztóval az ágyazat óvatosan be lett csöpögtetve. Száradás után ez egy merev struktúrát alkot, sem a homok, sem a kőágyazat nem hullik le, ha a lapot fejjel lefelé fordítjuk. Még akár dörzsölni is lehet ujjal.

Csak a kész felület láttán jutott eszembe, hogy valami nem stimmel: a homok burkolat nem érhet az akna széléig, hiszen az igazi fordítókorongoknál az akna pereme betonból volt, nem ért odáig a kavics. Ezért körös-körben kivágtam egy 15mm széles csíkot a homokkal beszórt hab lemezből és oda vastag kartonból szürkére festett, betont utánozó szegmensek kerültek felragasztásra. Végül a síneket és környéküket meg kellett tisztítani a rájuk tapadt ragasztótól, kavicsoktól.

Ezzel a fordítókorong modul elkészült.



Előre a befejező oldalra

Vissza a tesztpályák oldalára

Vissza a modell oldalra

Vissza a kezdő oldalra

Ez az oldal 2017 január 7.-én lett utoljára megváltoztatva.
© Erő János