A konzolokon lévő fa járda nem lett befestve, csak bepácolva diófa páccal. Ez hasonlít legjobban az igazi borításra.
Elsőnek az egész felület, a vágánymezők területét leszámítva kapott egy burkolatot 1,5mm vastag kemény hab lemezből. Így a vágánymezők valójában be lettek süllyesztve a környező terep szintjébe.
A meglévő "talpfák" csak a sínek lerögzítésére szolgáltak, igen ritkásan lettek beépítve, ezért szintén hab anyagból további talpfa utánzatok lettek kivágva és a vágányok alá beragasztva. A ragasztás után mind a talpfák, mind pedig a vágánymezők ecsettel be lettek festve feketére. A fekete festék száradása után a többi hab anyagú felület ecsettel be lett festve homokszürkére. A még nedves festék tetejére homok lett rászitálva és ujjal mindenütt a festékbe benyomkodva. Amikor a festék megszáradt, a homok felülete be lett csöpögtetve víz és fehér faragasztó keverékével. A szilárdulás után a vágánymezők kőágyazatot kaptak. Ez a "hagyományos" technológiával készült. Beszórás és finom ecsettel való elegyengetés után először mosogatószeres vízzel be lett permetezve - az, hogy a már elkészült környezet is kapott ebből, nem sokat zavart. Ezután vízzel kevert fehér faragasztóval az ágyazat óvatosan be lett csöpögtetve. Száradás után ez egy merev struktúrát alkot, sem a homok, sem a kőágyazat nem hullik le, ha a lapot fejjel lefelé fordítjuk. Még akár dörzsölni is lehet ujjal.
Csak a kész felület láttán jutott eszembe, hogy valami nem stimmel: a homok burkolat nem érhet az akna széléig, hiszen az igazi fordítókorongoknál az akna pereme betonból volt, nem ért odáig a kavics. Ezért körös-körben kivágtam egy 15mm széles csíkot a homokkal beszórt hab lemezből és oda vastag kartonból szürkére festett, betont utánozó szegmensek kerültek felragasztásra. Végül a síneket és környéküket meg kellett tisztítani a rájuk tapadt ragasztótól, kavicsoktól.
Ezzel a fordítókorong modul elkészült.
Ez az oldal 2017 január 7.-én lett utoljára megváltoztatva.
© Erő János