A konzolokon lévő fa járda nem lett befestve, csak bepácolva diófa páccal. Ez hasonlít legjobban az igazi borításra.
Elsőnek az egész felület, a vágánymezők területét leszámítva kapott egy burkolatot 1,5mm vastag kemény hab lemezből. Így a vágánymezők valójában be lettek süllyesztve a környező terep szintjébe.
A meglévő "talpfák" csak a sínek lerögzítésére szolgáltak,
igen ritkásan lettek beépítve,
ezért szintén hab anyagból további talpfa utánzatok lettek kivágva
és a vágányok alá beragasztva.
A ragasztás után mind a talpfák, mind pedig a vágánymezők
ecsettel be lettek festve feketére.
A fekete festék száradása után a többi hab anyagú felület ecsettel be lett festve homokszürkére.
A még nedves festék tetejére homok lett rászitálva és ujjal mindenütt a festékbe benyomkodva.
Amikor a festék megszáradt, a homok felülete be lett csöpögtetve
víz és fehér faragasztó keverékével.
A szilárdulás után a vágánymezők kőágyazatot kaptak.
Ez a "hagyományos" technológiával készült.
Beszórás és finom ecsettel való elegyengetés után először mosogatószeres vízzel be lett permetezve
- az, hogy a már elkészült környezet is kapott ebből, nem sokat zavart.
Ezután vízzel kevert fehér faragasztóval az ágyazat óvatosan be lett csöpögtetve.
Száradás után ez egy merev struktúrát alkot, sem a homok, sem a kőágyazat nem hullik le,
ha a lapot fejjel lefelé fordítjuk. Még akár dörzsölni is lehet ujjal.
Csak a kész felület láttán jutott eszembe, hogy valami nem stimmel: a homok burkolat nem érhet az akna széléig, hiszen az igazi fordítókorongoknál az akna pereme betonból volt, nem ért odáig a kavics. Ezért körös-körben kivágtam egy 15mm széles csíkot a homokkal beszórt hab lemezből és oda vastag kartonból szürkére festett, betont utánozó szegmensek kerültek felragasztásra. Végül a síneket és környéküket meg kellett tisztítani a rájuk tapadt ragasztótól, kavicsoktól.
Ezzel a fordítókorong modul elkészült.
Ez az oldal 2017 január 7.-én lett utoljára megváltoztatva.
© Erő János