A fordítókorong építése, 4. rész, a híd

A hídszerkezet

A híd két hossztartója 0,4mm-es alpakka lemezből lett kivágva. A feladat nem volt triviális, pedig már sok modellt készítettem alpakkából. A híd ugyanis a maga 230mm-ével jóval hosszabb, mint bármelyik modell. Sem a fűrész, sem a satu nem volt elég nagy a megmunkáláshoz. Több részletben kellett kivágni és méretre reszelni. A hossztartók tetejére egy fektetett réz C-profil, az aljára lapos profil került felforrasztásra.

A függőleges és vízszintes kereszttartók 1mm-es alpakka lemezből készültek. A szerkezet ideiglenes távtartókkal össze lett csavarozva, majd lánggal összeforrasztva.

A híd tetejére, a C-profilok vályújába egy-egy NyÁK-lemez csík került beragasztásra. Ennek a tetejére lett felforrasztva a Tillig sínprofil.

A tengely

A híd tengelye egy 6mm átmérőjű acél rúd. A hídra egy alumíniumból készült tengelytartó szerelvény fogja fel. A híd ennek a tetejére van két M2-es csavarral felerősítve. A furatok nagyobbak, hogy a tengelyt be lehessen igazítani pontosan a híd közepére.

A konzolok

A híd két oldalán egy-egy sor konzol található, amelyek a külső fa járólapot tartják.

Az L-alakú rész 0,6mm-es alpakka lemezből lett kivágva és méretre reszelve, a ferde támasz réz lapos profilból lett leszabva. Összeforrasztás előtt kis réz csapokkal lettek összefogva, amik a forrasztás szilárdságát fokozzák. A híd két végén egyik oldalon egy-egy szélesebb platform van. Az egyik a kézi mozgatás forgattyú állványának, a másikon később kis bódé állt, de ezt nem akartam modellezni, mert a korábbi fényképeken ritkán látható. A szélesebb platformnak természetesen nagyobb konzolokat kellett készíteni.

A konzolok rá lettek forrasztva a híd oldalára. Ehhez alumínium lemezből készült egy sablon, ez biztosította, hogy a konzolok pontosan függőlegesen és egyenletes távolságban kerüljenek a helyükre. Később a konzolok külső vége is össze lett kötve egy-egy távtartóval. Ez tartja a külső járólapot is.

A mágnes

A híd egyik végén egy kis tüske van, ami a forgás után, amikor a híd megérkezik a kíválasztott sínhez, beugrik egy kis hüvelybe, így biztosítja a sínvégek pontos illeszkedését és egyben nem engedi elfordulni a hidat.

Ezt egy behúzó mágnessel terveztem. Logikus, hogy a mágnes a forgás alatt legyen áram alatt, hiszen ez az állapot a fordítókorong életében sokkal rövidebb ideig tart, mint az állás. Így megálláskor egy rugó tolja be a tüskét a hüvelybe, forgás közben a mágnes a rugó ellenében tartja a tüskét behúzott állapotban.

Eredetileg úgy gondoltam, hogy a mágnes vasára közvetlenül erősítem fel a tüskét. Ekkor azonban a tüske meglehetősen mélyre került volna. A hüvelyt nyilván jusztírozni kell ahhoz, hogy pontos pozícióba kerüljön, ez bonyolult lett volna az akna mélyén lévő hüvelyekkel. Ezért az igazi vasúthoz hasonlóan a hüvelyek a felszínre, a sínek közé középre kerültek, a tüske a híd tetejére, a mágnes egy konzollal húzza be.

Volt egy kis elektromágnesem a fiókban, valami régi CD olvasó alkatrésze lehetett. Ezt raktam be először a hídba. Sajnos a megoldás nem működött. Az apró mágnes nem tudta a tüskét a rugó ellenében hátrahúzni. Ha pedig a gyengébb rugót raktam be, az nem tudta volna a tüskét behúzni a hüvelybe. Ezért magam készítettem egy nagyobb elektromágnest. Vékony, rézfólia nélküli NyÁK anyagból akkora tekercstestet készítettem, ami éppen belefért a híd testébe. Ezt 0,2mm-es rézhuzallal tekercseltem meg. Az egész egy vas keretet kapott és be lett csavarozva a hídba.

A próbák során még egy probléma jött elő. A mágnesnak legalább 8-9V feszültség kell, hogy biztonsággal behúzza a rugó ellenében a tüskét. Viszont így akkora áram folyik át rajta, hogy komolyan melegszik. A tüske tartására már elegendő 5-6V, lényegesen kisebb melegedést okozva. Így a vezérlő processzor programja tartalmaz egy blokkot, ami induláskor 0,3 másodpercig 9V-ot ad a mágnesra, majd lecsökkenti a feszültséget 6V-ra.

Még egy apróság: a képen is látható, hogy a tekerccsel párhuzamosan, záró irányban be lett rakva egy dióda. Ez nagyon fontos, mert enélkül a tekercs kikapcsoláskor egy óriási feszültség tüskét indukál vissza - oszcilloszkóppal 80V-ot mértem! Ez a tüske az érzékelő áramköröket, de még a processzort is meg tudta bolondítani.

Lehet, hogy a tüske mozgatása egy miniatűr szervóval egyszerűbb lett volna, az bizonyosan kevesebb áramot fogyaszt - viszont a vezérlése bonyolultabb.

A pozíció érzékelő

Ahogy az akna palástjánál arról szó volt, minden csatlakozó sínvégződés alatt van egy kis infravörös LED. A forgás közben mindig az a LED világít, ahova a hídnak meg kell érkeznie. A híd végére egy konzolra fototranzisztor került, a LED-ekhez hasonlóan egy esztergált réz tokba, amin 0,8mm-es furat található. Sajnos ilyen méretben nem találtam olyan fototranzisztort, ami infravörös szűrővel is el lenne látva. Emiatt ez a megoldás érzékeny a külső fényre, ha rosszul tükrőződik a paláston.

Az elektromos kapcsolat

Az aknában lévő sík érintkezőgyűrűvel öt réz tüske áramszedő tartja a kapcsolatot. Ezek egy vastagabb, réz nélküli NyÁK lap furataiban vannak, felülről egy huzal rugó nyomja le őket a gyűrűkre. Az egész a tengelytartó szerelvényre van csavarozva alulról. A kivezető huzalok és a híd huzaljai között csatlakozók vannak, így a tengelytartó szerelvényt a csatlakozok bontása után könnyen le lehet szedni a hídról.

A járólapok

A külső konzolokon lévő járólapok az igazi fordítókorongokon fapallókból vannak. A modellen is fából készültek, egy amerikai cég árul vékony falapokat, amelyek 1,4mm-es távolságban hornyolva vannak. Ez ideális a feladathoz. A fát kivágás után bepácoltam sötétbarnára.

Középen a sínek között rombusz mintás lemez van. A modellen ez maratással készült, több darabból lett összeforrasztva mint ahogy az igazi járólapok is több lemezből készülnek. Középen egy kicsit kimagasodik, ez takarja el a híd felerősítésére szolgáló csavarok fejét. A mágnes felőli végén pedig a pozícionáló tüske szerelvénye egy fedelet kapott.

Előre az 5. oldalra

Vissza a tesztpályák oldalára

Vissza a modell oldalra

Vissza a kezdő oldalra