A fenéklapot 3mm-es alumínium lemezből készítettem,
amit műhely hulladékokból szedtem ki.
Először megpróbáltam a lyukvágóval kivágni a kerek formát,
de erre a szerszám nem volt alkalmas.
Így a forma durván ki lett vágva dekopír fűrésszel,
majd fel lett fogva az eszterga síktárcsájára
és körbe lett esztergálva.
Ehhez a központi lyuk mellett két további lyukat kellett fúrni a lapba,
az ezeken átmenő csavarok fogták fel a lemezt a síktárcsára.
Ezek a furatok aztán ott is maradtak, az igazi fordítókorongok aknájának
az alján is voltak lyukak az esővíz levezetésére.
Az akna palástja vékony rézlemez csíkból készült.
Ezekbe már előre be lettek fúrva
a híd pozicionálására szolgáló LED-ek szerelvényeinek a helyei,
nagyjából a vágányoknak megfelelő kiosztásban.
A furatok később oválisra lettek reszelve,
hogy a LED-eket pontosan be lehessen állítani a vágány végével egy vonalba.
A fenéklap palástjára körös-körben menetes furatok kerültek,
a palást az ezekbe berakott csavarokkal lett felerősítve az alaplapra.
A palást darabjai emellett kis pántokkal össze is lettek szegecselve,
majd még meg is forrasztva, ez biztosítja a megfelelő szilárdságot.
Ezért az 6 szegmensből készült. Ezek egyesével ki lettek vágva,
majd fel lettek erősítve gyűrű formában egy kerek falapra -
valójában arra a lapra, ami az alaplapból lett kivágva.
Ez a lap került felfogásra az eszterga síktárcsájára és
rajta lettek a szegmensek kívül-belül megesztergálva.
Így lett az akna összeszerelve.
Először a sínszál a sínhajlítóval körkörösen meg lett hajlítva.
Utána a lyukvágó szerszámhoz készült egy olyan fej,
amit a kés helyére lehet beerősíteni és a végén egy akkora horony van,
mint a Tillig sín fejének a szélessége.
A körsín ennek a segítségével lett felforrasztva a talpfákra.
A szerszám állította be a pontos távolságot a fenéklemez központi furatához képest
és egyben le is szorította a sínt a forrasztás közben.
Ezzel az akna elkészült, be lehetett szerelni az alaplap kör alakú kivágásába. Annyira pontos lett, hogy enyhén szorul benne. Viszont az összeszerelés során derült ki, hogy a kivágás lépcsője nem mindenütt egyformán mély, kb. 1mm eltérés adódott a legmélyebb és legkevésbé mély része között. Ez az alaplapban egy éles vésővel meg lett igazítva, de sajnos egy kis eltérés még így is megmaradt. Ezt a végső jusztírozásnál egy lemezdarabbal kellett kiegyenlíteni.
A csőtengely csöve dörzsárral lett pont 6mm belső átmérőre hozva, a cső be lett lánggal forrasztva a tartó szerelvénybe. Két kisebb furat a huzalok számára lett belefúrva.
A paláston minden csatlakozó sínvégződés alatt van egy kis infravörös fényforrás.
Ezek a LED-ek egy-egy esztergált tokba kerültek.
Ez egy cső aminek egyik végén egy 0,8mm-es furat található.
A LED csak ezen át bocsát ki infravörös fényt,
ez biztosítja a híd pontos pozícionálását.
A másik vége nyitott, ide lett beragasztva a 3mm átmérőjű infravörös LED.
A tok fel lett forrasztva egy kis alpakka lemez-alapra,
amelyen két M1,2-es menetes furat található.
A paláston a mind a LED-ek, mind pedig a csavarok furatai oválisra lettek reszelve,
a LED-eket pár millimeteres kitéréssel oldalirányban el lehet állítani,
amíg pontosan a sínekkel szemben áll meg a híd.
Emellett gondoskodni kell arról is, hogyha a híd 180 fokban megfordul, a sínek pólusait meg kell cserélni. Ezt meg lehet tenni úgy is, hogy egy digitális hurokmodult iktatunk be, ami zárlatot érzékelve villámgyorsan pólust vált. De egyszerűbb egy olyan megoldás, ami a forgás során megfordítja a pólust. Erre lehetőséget ad az, hogy a fordítókorong körül nincs mindenütt síncsatlakozás, amikor éppen keresztben van a korong, át lehet kommutálni a sín pólusait. A másik előny, hogy mivel öt érintkező gyűrű helyett csak három gyűrűre és két fél-gyűrűre van szükség, kisebb a hely igénye. A két fél gyűrű között ki kell hagyni egy kis elszigetelt szakaszt is, hogy kommutáláskor az áramszedő ne zárhassa rövidre a két pólust.
Két megoldás jöhetett szóba. Az áramszedőket fel lehetett volna egymás mellé rakni a tengely alsó végébe, a tengelyt pedig cső formában kiképezni. Ekkor az áramvezető huzalok a tengely belsejében vitték volna fel az áramot a hídba. Két szempont szólt a megoldás ellen. Egyrészt ettől alul megnőtt volna a tengely hossza, komoly tartószerkezet is kellett volna a fenéklapra az áramszedők elhelyezésére. Másrészt a tengely belsejében vezetett huzalok csatlakozása miatt nehéz lett volna a híd leválasztása a tengelyről. Így a sík kommutátor megoldást választottam.
Megjegyzem lett volna egy harmadik megoldás is, ha a híd nem tudott volna teljesen körbeforogni. Ekkor nem kell érintkező, csak egy köteg flexibilis litze huzal, ami a hiddal együtt elfordulna. Persze ez azt jelentené, hogy a híd nem foroghatna körös-körbe, hiszen akkor feltekerné a drótokat. Így az 1. és a 14. állás között a hídnak mindig 3/4 fordulatot kellene körbemenni, nem 1/4-et. Emiatt ezt elvetettem és inkább elmolyoltam az érintkezőkkel.
Minden igazi fordítókorong aknájának a közepén láthatunk egy betonból készült masszív csonkakúpot,
ami a királycsapot tartja.
Ezt a modellhez rézből esztergáltam ki.
Ennek a tetejére került a sík érintkező.
Az első változatot NyÁK-ból készítettem.
A három gyűrű és a két fél gyűrű vegyi maratással készült rá.
A gyűrűk egymástól való távolsága 1-1mm.
A huzal csatlakozások számára a NyÁK ki lett fúrva
és alulról lettek a drótok átvezetve, felül beforrasztva.
Sajnos a lyukak számára a keskeny gyűrűknek csak a közepén maradt hely,
ahol az áramszedő csuszkák is haladnak.
Ezért beforrasztás után a NyÁK le lett simára csiszolva.
Nem voltam megelégedve ezzel a megoldással.
Egyrészt attól tartottam, hogy a NyÁK lemez mindössze 35 mikrométer vastag réfóliája előbb-utóbb elkopik.
Másrészt a huzalok csak ehhez a vékony réz fóliához vannak hozzáforrasztva,
ez könnyen elenged. Amikor el is engedett elhatároztam, hogy más megoldást keresek.
Ehhez alpakkából kiesztergáltam a négy gyűrűt.
Ezeket kis papírdarabkákból készült távtartókkal koncentrikusan összeragasztottam.
A külső gyűrűt lombfűrésszel bevágtam, hogy két, egymástól elszigetelt fél gyűrű legyen.
Síkra csiszolás után az egészet epoxival egy réz nelküli NyÁK lapra ragasztottam.
A huzalok be lettek forrasztva a furatokba és az egész fel lett ragasztva a csonkakúp tetejére.
Ez az oldal 2015 december 10.-én lett utoljára megváltoztatva.
© Erő János