A fordítókorong építése, 1. rész, az alaplap

Mint arról szó volt, az alaplap egy jó minőségű, 12mm vastag rétegelt lemez. Ez méretre lett szabva, majd az első sarkain a 30-30°fokos letörés lett levágva és szalagcsiszolóval egyenesre csiszolva A következő feladat a kerek lyuk kivágása volt.

Kerestem barkácsboltokban lyukvágót, de a legnagyobb átmérőjű is messze sokkal kisebb volt, mint amire szükségem volt, 230mm. Így magamnak kellett készíteni egyet.

A lyukvágó

A lyukvágóhoz mintát egyszer régen, valamilyen katalógusban láttam. Ez egy hosszú rúd végén lévő vágófejből állt, amit egy fúrógép tokmányába lehet helyezni. Természetesen csak oszlopos fúrógép jöhet számításba, egy ilyen kílógó, kiegyensúlyozatlan szerszámot semmiképpen sem lehet kézi fúrógépben megtartani.

A lyukvágó középső eleme egy hatszögletű acélrúdból készült. A rúd egyik vége 10mm átmérőre, a másik 6mm átmérőre lett ferdén, 45 fokban leesztergálva. A vastagabb vége kerül a fúrógép tokmányába, a vékonyabbik lesz a vezetőtüske a fúrásnál. A darab végül keresztbe lett fúrva, a furat dörzsárral pontosan 10mm-es átmérőre beállítva. Ez fontos, hogy a keresztrúd semmiképpen se lötyögjön benne. Középen ferdén két M3-as menetes furatot kapott, ide kerül az a két csavar, amelyek majd a keresztrudat rögzítik. Ez a rögzítés ugyancsak nagyon fontos, hiszen ha a keresztrúd fúrás közben elmozdul, tönkreteszi az egész munkát!

A keresztrúd egy 10mm átmérőjű acélrúd. A hosszát az szabta meg, a korong kivágásához szükséges 230mm átmérőt ki lehessen vágni vele. Vagyis 115mm plusz a középső elem és a vágófej vastagságának a fele. Rá is hagytam egy keveset, a biztonság kedvéért.

A vágófej egy 6mm-es, hengeres eszterga-késből lett kiköszörűlve. Az aljára ferde vágóél került olyan hosszban, hogy a 12mm-es alaplemezt át tudja vágni. Óvatos használat mellett is igencsak melegedett, látszik a képen a színén. A vágófej a keresztrúd furatába kerül,szintén két csavar erősíti be.

A fúró

Maga a fúró egy olcsó kínai oszlopos fúró. Sajnos hamar kiderült, hogy a kinyúlása nem elegendő a 230mm átmérő kifúrásához! Ne feledkezzünk meg arról, hogy a kinyúlásnak nem csak az átmérő felénél, jelen esetben 115mm-nél kell nagyobbnak lennie, de ehhez hozzájön a furat peremének a távolsága az alaplap peremének a távolságától, itt plusz 32mm. Sok fejtörés után az a megoldás született, hogy a fúró "le lett ültetve" egy állványra, ez alatt van elég hely a lyukvágó elfordulásához. Persze ezt az állványt szorítókkal alaposan le kellett fogni az asztallapra!

Maga a fúrás nem egyszerű feladat. A kiegyensúlyozatlan lyukvágó miatt a fúrógép a leggondosabb felerősítés mellett is valamennyire kóvályog. Ez nem nagyon hat a fúrás minőségére, hiszen a lyukvágót a 6mm-es vezetőfurat a munkadarabhoz képest nem engedi elmozdulni.

Azt is megértettem, miért nem árulnak ilyen lyukvágókat barkácsboltban: Ez a lyukvágó nagyon balesetveszélyes szerszám!!! A vágófej a fúrógép legkisebb sebessége mellett is félelmetesen kering körös-körben, ha a kezünk az útjába kerül, veszélyes vágott sebet okozhat!

A fordítókorong alaplapján a kerek lyukat két oldalról vágtam ki. Felülről pont 230mm átmérőre, alulról viszont 6mm mélységben 3mm-rel távolabbra helyezett kivágó fejjel. Így a furat lépcsős lett, alulról bele lehet helyezni a "fazekat".

A vágányzat

A vágányzat rajzát nem volt egyszerű mérethelyesen rárajzolni az alaplapra. A nagy ívsugarak miatt körző nem jöhetett számításba. Kiszerkeszteni pontról pontra túl nagy feladatnak ígérkezett. Végülis az a megoldás született, hogy a vágánylírát több példányban 1:1-ben kinyomtattam a szokásosnál vastagabb papírra, majd ezekből készültek rajzoló sablonok, ollóval pontosan a vonalak mentén kivágva. A nyomtatók persze nem nagyon pontosak, de az 1-2mm-es eltérés nem okozott problémát, az illesztéseknél az eltérések "ki lettek egyengetve".

A vontatási telepeken - a fordítókorong is ilyen környezetet modellez - a vágányokat nem szokták töltésre rakni. Emiatt a NyÁK lemezből kivágott talpfákat közvetlenül az alaplapra ragasztottam. Nem került fel sűrű talpfarács, hiszen úgysem látszik, csak a sínek pontos vezetéséhez feltétlen szükséges talpfák kerültek az alaplapra. Epoxival lettek felragasztva.

Az íves sínek a sínhajlítóval ívesre lettek hajlítva, méretre vágva és felforrasztva. Az egyenesek az ívek végéhez lettek beállítva. A sínek, a talpuk gondos lecsiszolása után le lettek forrasztva a talpfákra.

Előre a 3. oldalra

Vissza a tesztpályák oldalára

Vissza a modell oldalra

Vissza a kezdő oldalra