Az Rl sorozatú gáztartály-kocsi modell készítése
3. rész, Alváz, szerelvények
Az alváz készítése ez esetben eltért a megszokottól.
Ennek a kocsinak ugyanis nincs "padlója", tehát
az alváz hossztartóit, az ütközőgerendákat
és a kerék csapágyvilláit nem lehet az alaplemezre
felforrasztani. Ehelyett az alváz a "levegőben" készült.
Persze nem valóban a levegőben, hanem egy alaplapra
lettek a rugókötegekkel ellátott hossztartók, és
a kifúrt ütközőgerendák csipeszekkel, szorítókkal leerősítve,
és alapos méregetés, a derékszögek többszöri ellenőrzése
után összeforrasztva. A már előkészített csapágyvillák
is azonnal be lettek forrasztva és a két hossztartó
között lévő kereszttartók is egyúttal bekerültek a helyükre.
Második lépésként a vékony hossz-profilok készültek el.
Ezzel az alváz "járóképes" lett.
A tartály párnafák
Az igazi kocsin a gáztartályok nem közvetlenül az alvázon nyugszanak,
hanem három keresztirányú párnafán.
Ezek modellezése sok gondot okozott.
A fák mérete H0-ás kicsinyítésben 1,5x2,5mm.
Ilyen profilom nem volt,
de ezt 1,5mm vastag rézlemezből ki lehet vágni.
A párnafák azonban ki is vannak a gáztartályok alatt mélyítve,
ez a mélyedés tartotta a tartályokat oldalirányban.
Ez azt is jelenti, hogy az íves kivágásokat nagy
pontossággal kell elkészíteni, mert ezek határozzák
meg a tartályok helyzetét a kocsin. Minden hiba
ahhoz vezethet, hogy a tartályok nem fekszenek párhuzamosan,
ami még gyakorlatlan szemeknek is azonnal feltűnik.
Mivel abban biztos voltam, hogy egy 1,5mm vastag rézlemezbe
nem vagyok képes a homorú mélyedéseket ilyen pontossággal
kézzel bereszelni, más megoldásokon gondolkoztam.
Egyik kézenfekvő eljárásnak kínálkozott,
hogy egy 1,5mm vastag lemezbe az adott távolságra befúrok
14,5mm átmérőjű lyukakat, amilyen a tartályok átmérője,
aztán kivágom a rudak profilját.
Sajnos az ezirányú kísérlet kudarcot vallott.
A furatok nem voltak elég pontosak -
talán marógéppel jobban sikerült volna.
(a nagy átmérő miatt a kis CNC fúrógép nem jöhetett szóba).
Ezért aztán úgy döntöttem, hogy a formát vegyi maratással állítom elő.
Persze az 1,5mm vastag anyagot nem lehet átmaratni,
emiatt két 0,3mm-es anyagból készítettem el a két oldalát
és egy 1mm-es profilt forrasztottam közéjük.
6 ilyen párnafa készült, hiszen az alsó tartályok alatt
és fölött is 3-3 ilyen elem található.
Ez 12 maratott alkatrészt jelentett.
A kimaratás után a két oldalt alkotó lemez
közé felül és alul egy-egy 1,0x0,5mm-es
réz szalag lett beforrasztva, ezek a bemélyedések
helyén a beforrasztás után ki lettek csiszolva.
A kész "párnafába" bekerültek a függőleges
0,5mm-es furatok a rögzítő elemek számára.
A három alsó idom ellenállás forrasztással lett
felforrasztva az alváz hossztartóira.
Ezek is erősítik az amúgy túlságosan filigrán alvázat.
A függőleges tartály támaszok
A tartályokat hosszirányban egy-egy függőleges támasztórúd tartja.
Ennek tetején egy öntöttvas talp támasztja
meg a felső tartály végét,
a közepén egy keresztlap fogja meg a két alsó tartályt.
A két rúd ferde vonóvasakkal van az alvázhoz erősítve.
A rudakat réz C-profilokból könnyű volt elkészíteni.
Az alsó kereszt tartó szintén egyszerű,
egy sima, négyszögletes alpakka lap.
Nehezebb feladat volt a vonóvas tartólapja, ami
a rajz szerint az igazi kocsin egy bordás öntvény.
Ezt két darabból maratással sikerült modellezni,
a maratott alkatrészeket hajtogatni is kellett.
A függőleges rudakat nem elég az alvázhoz forrasztani,
mert ez gyenge kötés lenne, hamar letörne.
Ezért ezeket egy-egy, a furatokba beforrasztott
réz rudacskával kellett fixálni.
A vonóvasak 0,5mm átmérőjű réz huzalból készültek,
a végükre egy-egy kis csövecske lett felforrasztva.
A platform
A platform padlója egy korábbi kocsi modell
készítéséből visszamaradt bordázott alpakka
lemezből lett méretre vágva és az alvázra felforrasztva.
Még felforrasztás előtt 0,4mm-es lyukak
kerültek rá a gázelvezető csövek számára ott,
ahol a tartályok végéről ezek a csövek lejönnek.
A korlát tetejét először maratással készítettem el,
de a profil túl vékony, a furatok viszont túl nagyok lettek.
Ezért ez is 1.0x0.3mm-es szalagból készült.
A végei kúpos fogóval lettek ívesen visszahajlítva.
A takarólemez alpakkából lett kivágva
és a szélére egy-egy maratott, szegecseket
utánzó pánt került felforrasztásra.
A függőleges tartórudak 0,4mm-es alpakka huzalból
vannak, az alsó végükön egy-egy maratott
szegecsalap-modellen keresztül lettek
az ütköző gerendába beforrasztva.
A tartály leerősítő pántok
A gáztartályok pántokkal vannak leerősítve.
Az alsók a felső párnafákon keresztül,
a felső tartály pedig 3 átmenő pánttal.
Az alsó rudakat 0,4mm-es rézhuzalból könnyen
lehetett modellezni.
A felső végükre egy-egy csövecske került,
ami a leszorító csavarokat modellezi.
Ezt csak esztergálni lehetett,
mert 0,8mm a külső átmérője -
ilyen réz csövet nemigen lehet kapni.
Az alsó végük alul kiáll a párnafából,
ide egy kis réz korong lett felforrasztva.
Ez a korong le lett forrasztva a festéshez,
csak így lehetett a tartályokat leszedni az alvázról.
A felső pánt már nehezebb feladat volt.
Ezeknek a pántoknak a két alsó vége
0,4mm-es réz rúdból van, felül viszont
egy 0,5mm széles és mindössze 0,2mm vastag réz szalag.
A rudakra még egy-egy kis,
1,0x1,5mm-es négyszögletes idom került.
Ez az idom a rajzokon jól látszik,
feltehetőleg a pánt feszítője.
Ezt a pántot nem lehet alulról
korongokkal a párnafához fogni,
mert pont ott van alul a két alsó gáztartály.
Ezért be lettek forrasztva a párnafába, egy kissé lazán,
hogy a felső tartályt ki lehessen húzni belőlük.
Előre az Rl-kocsi építés 4. oldalára
Vissza az Rl-kocsi projekt főoldalára
Vissza a Kezdő Oldalra
Ez az oldal 2010 december 7.-én lett utóljára megváltoztatva.
© Erő János