Az Rl sorozatú gáztartály-kocsi modell készítése
3. rész, Alváz, szerelvények
Az alváz készítése ez esetben eltért a megszokottól.
Ennek a kocsinak ugyanis nincs "padlója", tehát
az alváz hossztartóit, az ütközőgerendákat
és a kerék csapágyvilláit nem lehet az alaplemezre
felforrasztani. Ehelyett az alváz a "levegőben"készült.
Persze nem valóban a levegőben, hanem egy alaplapra
lettek a rugókötegekkel ellátott hossztartók, és
a kifúrt ütközőgerendák csipeszekkel, szorítókkal leerősítve,
és alapos méregetés, a derékszögek többszöri ellenőrzése
után összeforrasztva. A már előkészített csapágyvillák
is azonnal be lettek forrasztva és a két hossztartó
között lévő kereszttartók is egyúttal bekerültek
a helyükre. Második lépésként a vékony hossz-profilok
készültek el. Ezzel az alváz "járóképes" lett.
A tartály párnafák
Az igazi kocsin a gáztartályok nem közvetlenül az alvázon
nyugszanak, hanem három keresztirányú párnafán.
Ezek modellezése sok gondot okozott. A fák mérete
H0-ás kicsinyítésben 1,5x2,5mm. Ilyen profilom nem volt,
de ezt 1,5mm vastag rézlemezből ki lehet vágni.
A párnafák azonban ki is vannak a gáztartályok alatt mélyítve,
ez a mélyedés tartotta a tartályokat oldalirányban.
Ez azt is jelenti, hogy az íves kivágásokat nagy
pontossággal kell elkészíteni, mert ezek határozzák
meg a tartályok helyzetét a kocsin. Minden hiba
ahhoz vezethet, hogy a tartályok nem fekszenek párhuzamosan,
ami még gyakorlatlan szemeknek is azonnal feltűnik.
Mivel abban biztos voltam, hogy egy 1,5mm vastag rézlemezbe
képtelenség a homorú mélyedéseket ilyen pontossággal
kézzel bereszelni, más megoldásokon gondolkoztam.
Egyik kézenfekvő eljárásnak kínálkozott, hogy egy
1,5mm vastag lemezbe az adott távolságra befúrok
14,5mm átmérőjű lyukakat, amilyen a tartályok átmérője is,
aztán kivágom a rudak profilját. Sajnos az ezirányú
kísérlet kudarcot vallott. A furatok nem voltak
elég pontosak - talán marógéppel sikerült volna.
(a nagy átmérő miatt a kis CNCfúrógép nem jöhetett számba).
Ezért aztán úgy döntöttem, hogy a formát vegyi maratással
állítom elő. Persze 1,5mm vastag anyagot nem lehet átmaratni,
emiatt két 0,3mm-es anyagból készítettem el a két oldalát
és egy 1mm-es profilt forrasztottam közéjük.
6ilyen párnafa készült, hiszen az alsó tartályok alatt
és fölött is 3-3ilyen elem található. Ez 12maratott
alkatrészt jelentett.
A kimaratás után a két oldalt alkotó lemez
közé felül és alul egy-egy 1,0x0,5mm-es
réz szalag lett beforrasztva, ezek a bemélyedések
helyén a beforrasztás után ki lettek csiszolva.
A kész "párnafába" bekerültek a függőleges
0,5mm-es furatok a rögzítő elemek számára.
A három alsó idom ellenállás forrasztással lett
felforrasztva az alváz hossztartóira.
Ezek is eősítik az amúgy túlságosan filigrán
alvázat.
A függőleges tartály támaszok
A tartályokat hosszirányban egy-egy függőleges
támasztórúd tartja. Ennek tetején egy lap támasztja
meg a felső tartály végét, a közepén egy keresztlap
fogja meg a két alsó tartályt. A két rúd
ferde vonóvasakkal van az alvázhoz erősítve.
A rudakat réz C-profilokból könnyű volt elkészíteni.
Az alsó kereszt tartó szintén egyszerű,
egy sima, négyszögletes alpakka lap.
Nehezebb feladat volt a vonóvas tartólapja, ami
a rajz szerint az igazi kocsin egy bordás öntvény.
Ezt két darabból maratással sikerült modellezni,
a maratott alkatrészeket hajtogatni is kellett.
A függőleges rudakat nem elég az alvázhoz forrasztani,
mert ez gyenge kötés lenne, hamar letörne.
Ezért ezeket egy-egy, furatokba beforrasztott
réz rudacskával lehetett fixálni. A vonóvasak
0,5mm átmérőjű réz huzalból készültek,
a végükre egy-egy kis csövecske lett felforrasztva.
A platform
A platform padlója egy korábbi kocsi modell
készítéséből visszamaradt bordázott alpakka
lemezből lett méretre vágva és az alvázra felforrasztva.
Még felforrasztás előtt 0,4mm-es lyukak
kerültek rá a gázelvezető csövek számára ott,
ahol a tartályok végéről ezek a csövek lejönnek.
A korlát tetejét először maratással készítettem el,
de a profil túl vélkony, a furatok viszont túl nagyok lettek.
Ezért ez is 1.0x0.3mm-es szalagból készült.
A végei kúpos fogóval lettek visszahajlítva.
A takarólemez alpakkából lett kivágva
és a szélére egy-egy maratott, szegecseket
utánzó pánt került felforrasztásra.
A függőleges tartórudak 0,4mm-es alpakka huzalból
vannak, az alsó végükön egy-egy maratott
szegecsalap-modellen keresztül lettek
az ütköző gerendába beforrasztva.
A tartály leerősítő pántok
A gáztartályok pántokkal vannak leerősítve.
Az alsók a felső párnafákon keresztül,
a felső tartály pedig 3átmenő pánttal.
Az alsó rudakat 0,4mm-es rézhuzalból könnyen
lehetett modellezni. A felső végükre
egy-egy csövecske került, ezt csak
esztergálni lehetett, mert 0,8mm
a külső átmérője - ilyen réz csövet
nemigen lehet kapni. Az alsó végük
alul kiáll a párnafából, ide egy kis
réz korong lett felforrasztva.
Ez a korong le lett forrasztva a
festéshez, így lehetett
a tartályokat leszedni az alvázról.
A felső pánt már nehezebb feladat volt.
A két alsó végük ezeknek a pántoknak
0,4mm-es réz rúdból van, felül viszont
egy 0,5mm széles és mindössze 0,2mm vastag
réz szalag. A rudakra még egy-egy kis,
1,0x1,5mm-es négyszögletes idom került.
Ez az idom a rajzokon jól látszik,
feltehetőleg a pánt feszítője.
Ezt a pántot nem lehet alulról
korongokkal a párnafához fogni,
mert pont ott van alul a két alsó
gáztartály. Ezért be lettek forrasztva
a párnafába, egy kissé lazán,
hogy a felső tartályt ki lehessen
húzni belőlük.
Előre az Rl-kocsi építés 4. oldalára
Vissza az Rl-kocsi projekt főoldalára
Vissza a Kezdő Oldalra
Ez az oldal 2010 december 7.-én lett utóljára megváltoztatva.
© Erő János