A V40 "Kandó" mozdony modell építése

5. rész

A mozdonyszekrény

A mozdonyszekrény rézlemezből készült darabokból lett összeforrasztva, sehol nincs hajlítva. A darabok maguk először 0,5mm-es rézlemezből lombfűrésszel ki lettek vágva és méretre reszelve. Erre lettek bejelölve az ablakok, szellőzőrácsok és ajtók kivágásai. Először a nyílások sarkaira készült egy-egy 1,5mm-es furat. Az egyikbe be lett fűzve a lombfűrész-szál és a lemezzel együtt lett beerősítve a lombfűrész keretbe. A sarkokon lévő többi furat arra szolgált, hogy ott tudott a fűrész könnyen fordulni. A fűrészeléskor nem törekedtem pontos munkára, csak arra kellett vigyázni, hogy a fűrész-szál át ne haladjon a karcolt vonalon. A nyílások a végleges méretüket reszeléssel kapták meg. Ez finom munka volt, és gyakran kellett tolómérővel ellenőrizni a pontos méreteket.

Az oldalfalak lemezein kívül a frontlapokat összekötő távtartókat is el kellett készíteni. Az alsókon két-két kivágás van a lámpák számára, amik pont a belső padlólemez síkjába esnek. A felső távtartók közepén egy-egy furat van, amin keresztül a tetőt lehet a mozdonyszekrényhez csavarozni.

A forrasztás a három darabból álló oldalpanelek összeforrasztásával kezdődött, amik a középső darab végénél 3-3mm-es átlapolással készültek. A forrasztás miniatűr lánggal történt, a lapok előtte egy kerámia padlólapon pontosan be lettek állítva. Ezután az egyik majd a másik front 3-3 lemeze lett egyszerre az oldallapokhoz forrasztva. Hogy az oldallapok a forrasztás során szét ne essenek, csipeszekkel nedves vattát kellett erősíteni a mér meglévő forraszott kötések tetejére. A frontoldalakat megerősítő két-két távtartó a frontoldal forrasztásával egyidejűleg került bele a szerkezetbe. Ezeket alumínium távtartókra kellett rakni, hogy a helyzetük a forrasztás folyamán ne változon, mindig merőleges maradjon. Ez a forrasztás is lánggal történt, nagyon kevés ón felhasználásával. A képen is jól látszik, hogy az ón csak a résekbe hatolt be, a külső felületeken alig látható.

A kész szekrénykeret két fordított U-alakú távtartót kapott a a középső részén. Erre azért volt szükség, mert enélkül a 0,5mm-es lemezből készült oldalfalak a modell felemelésekor összenyomódtak volna. Ezek is lánggal lettek beforrasztva az ablaknyílások között lévő falra gondosan ügyelve arra, hogy a meglévő forrasztások szét ne essenek.

A homlokoldali lámpák gyűrű alakú kerete rézcsőből lett leesztergálva és utólag lett e homlokfal furatába beforrasztva. Az ajtók akkor lettek beszerelve, amikor a mozdonyszekrény már készen volt. Az ajtók nyithatóak, ehhez a "pántjukat" alul és fölül ragasztással kellett az oldalfalra erősíteni vigyázva arra, hogy az ajtótengely oda ne ragadjon.

Az oldalfal szellőzőablakai a kis CNC-géppel készültek. A fúrógép az alapra nem merőlegesen, hanem 30 fokban megdöntve lett felszerelve és a tokmányba egy fordított kúpos apró marófej lett befogva. A gép arra lett beprogramozva, hogy 1mm-es osztással párhuzamos egyeneseket húzzon a rézlemez felületébe. Az előtolás úgy lett megválasztva, hogy a viszonylag hosszú és vékony szárú marószerszám el ne törjön. Egyszerre akkora lemez készült, ami 3 szellőzőablakra volt elég. Így is a nagyszámú horony meg a kis előtolás miatt a 8 szellőzőablak elkészítése több órát vett igénybe. Egyébként ugyanezzel a technológiával, csak kisebb osztásközzel készült a tetőn látható motorszellőző zsaluzata is. A szellőzőzsaluk epoxi ragasztással lettek az oldalfal nyílásaiba beerősítve.

A lépcsők az oldalukon enyhén felhajlított és kifúrt fokokból és a függőleges 0,5mm-es rudakból állnak. A fokok egyenként lettek pákával a rúdhoz forrasztva. A forrasztáshoz ideiglenes távtartót kellett alkalmazni, de még így is előfordult, hogy a fokok nem lettek egészen párhuzamosak. Ezt az egyik oldal felmelegítésével és óvatos beállításával lehetett helyrehozni. Az ajtók két oldalán látható kapaszkodó rudak 0,4mm átmérőjű rézhuzalból készültek. Ezeket a festéshez el kellett távolítani, és színtelen lakkal való bevonásuk után a festett mozdonyra vissza lettek szerelve.

A homlokfalak napellenzői 0,2mm-es rézlemezből lettek ollóval kivágva és finoman összeforrasztva. A kész darabokat epoxival lehetett a homlokfalra ragasztani, nagyon vigyázva arra, hogy tökéletesen szimmetrikusan helyezkedjenek el.

Az utolsó lépés az ablakkeretek készítése volt. Több sikertelen kísérletet is tettem, hogy ezeket 0,5mm széles 0,2mm vastag csíkokból összebarkácsoljam, de ezek rendre megbuktak. Az elkészült keretek nem voltak egyformák, a sarkok nem voltak egészen merőlegesek, ami egy modellen nagyon látszik. Végül egy amerikai barátom, Randy-Gordon Gilmore segített a segítségemre. Ő a vegyi maratási technológiák szakértője és miután elküldtem neki az ablakkeretek rajzait, ő maratta ki nekem a szükséges formákat. Nemcsak az ablakokat, hanem az első két oldalablak között látható függőleges szegecs-csíkot és a homlokfal alján látható szegecselt szoknyalemezt is elkészítette. Ezeket aztán több napos munkával lehetett az oldalfalakra és a homlokfal aljára epoxival felragasztani. A keretek alá egy csík lett helyezve, hogy az ablaksor biztosan egy vonalban legyen elhelyezve. Itt minden eltérés nagyon feltűnő lenne! Az ablakok "üvegezése" csak a festés után történt erős műanyag fóliával. Ezek is epoxival lettek beragasztva, mert közismert, hogy a pillanatragasztószáradás közben beködösíti az ablakfelületet.

Előre a tartozékok, szerelvények készítésének az oldalára

Vissza a Kandó mozdony modell főoldalára