Az első "lemezmunka" a tetővel volt. A tető három darab
0,5mm-es rézlemezből készült. A
középső, kissé megemelt rész kb. 5mm-es
átlapolással van felforrasztva a két szélső
elemre.
Első munkafázisként a tetőelemek méretre lettek vágva és reszelve, de a furatok nem kerültek bele, mert azoknak a helyzete és iránya a hajlítás során még változhat. A rézlemezek ezek után egy villanyrezsó lapjára téve ki lettek lágyítva. Először belső bordák is készültek a nagyobb merevség érdekében, de a gyakorlat azt mutatta, hogy ezekre nincs szükség, a hajlított tető enélkül is eléggé merev. A bordákat ahhoz kellett használni, hogy sablonként szolgáljanak a tető ívének a megadásánál.
A tetők hajlítása úgy történt, hogy
egy sima, eléggé lágy PVC padló darabra lettek
a lemezek helyezve. Hosszában egy acélrúd került
rájuk és a rúd tetejét
sűrűn kalapálva, közben a rudat mozgatva ki lehetett alakítani
a kellő formát. A sablonokat gyakran hozzá kellett
mérni a lemezhez, mert arra nagyon kellett vigyázni, hogy a
tető íve sohase legyen túlhajlítva.
Visszahajlítani ugyanis sokkal nehezebb, ha arra is kell vigyázni,
hogy a hajlítás egyenletes maradjon. Az egymásra
illeszkedő tetőrészek gázlángos
forrasztással lettek összeerősítve.
A tetőlemez alsó részére a két vége közelében egy-egy U-alakban meghajlított lemezdarab lett felforrasztva, amiknek a közepén egy-egy M2-es menettel ellátott furat van. Ezek segítségével lehet a tetőt a mozdonyszekrényhez csavarozni.
A tetőre szükséges furatok helyét először egy milliméterpapíron ki kellett alakítani, aztán tolómérővel és vonalzóval bejelölni, majd pontozás után kézből lehetett fúrni. A nagyobb tetőszerelvények csavarozva vannak a tetőre, M2-es csavarokkal, a kisebbek ragasztva lettek. Semmi nem lett forrasztva, mivel ez azt kockáztatta volna, hogy a tető három része a forrasztás melegéről megint szétesik.
Az igazi Kandó mozdonyon volt egy kis kémény, amin az indításkor a folyadékindító ellenállásban felforrt víz gőze távozni tudott. Ez a modellen egy 4mm-es rézcsőből készült, és a tetejére finom réz szűrőfonatból háló került, mint ahogy az igazi mozdonyon is volt.
A motorszellőző tetőfelépítény egy kis
dobozból és egy negyedgömb formájú
fedélből áll. A doboz két oldalán
szellőzőzsalu látható, ami a modellen
marógépen készült. A negyed-gömb egy
fúrógépbe befogott rézrudból lett
kialakítva. Először a forgó fúrógépben
a rúd kiálló vége reszelővel
gömbölyűre lett formázva. Itt nagyon kell vigyázni,
mert ez a művelet balesetveszélyes! A félgömböt
le lehetett fűrészelni a rúd végéről
majd újra félbe fűrészelni, ami kiadta a
negyedgömb formát. Ennek a levágott oldala simára,
alja pedig enyhén homorúra lett reszelve, hogy illeszkedjen
a tető vonalához. Aljába egy zsákfurat került,
amibe M2 menet lett vágva, felülről pedig egy másik
furat van a rajta található szellőzőcsőnek,
ami egy 3mm-es csődarabból lett kialakítva és
beragasztva.
A fázisváltó szellőzőventillátorának
a teteje kemény dió volt. A csillag alakú fedélnek
a belső lekerekített sarkai a CNC fúróval
készültek pontosan hatszög alakban egy vékony, 0,2mm
vastag rézlemezbe. A csillag ezután lett lemezollóval
kivágva, majd csiszolókoronggal pontosan méretre
alakítva. A külső gyűrű egy szintén
0,2mm vastag csíkból készült, ami körbe lett
hajlítva és a vége összeforrasztva. Ezután
a csillag a peremmel lett összeforrasztva. A csillag nyílásaiba
finom réz szűrőfonatból háló lett
beforrasztva, 6 háromszögletű darab, hogy a háló
fonásának aziránya sugaras legyen. A
forrasztásnál nagyon kellett arra vigyázni, hogy az
ón el ne tömje a háló szemeit. A legvégén
a középen kiálló ventillátormotor furcsa
formáját kellett modellezni. Ehhez egy 2mm-es rézrúd
lett befogva egy fúrógép tokmányába, és
a forma egy tűreszelővel lett "kézi
esztergálással" kialakítva. Levágás után
a darab az alsó végén menetet kapott és a csillag
középső furatán keresztül ez erősíti
az egész szellőzőventillátor házat a
tetőhöz.
A tetőn haladó nagyfeszültségű vezetékek
szigetelői műanyagból készült gyári
darabok, a Sommerfeldt cég gyártmányai. Ezek
közepében egy 0,5mm átmérőjű
rézrúd van keresztüldugva, amire 1,5mm-es csőből
fej készült. Egyszerűbb lett volna ezt gombostűből
kialakítani, de ezekbe a fejekbe felülről két vakfurat
került, ami a huzalokat tartja, és ezt nem lett volna
könnyű egy gombostűfejbe belefúrni. A
nagyfeszültségű vezetékek 0,5mm-es sárgaréz
huzalból készültek. Ezek először egy sablonon
a kívánt formára lettek hajlítva és csak
amikor a szigetelők már fixen be voltak ragasztva a tetőbe,
akkor lettek felülről a szigetelőfejek furataiba beragasztva.
A járópalló tartókonzolai 0,5mm széles, 0,2mm vastag rézcsíkokból lettek hajlítva és két darabból összeforrasztva. Ezek is ragasztással kerültek a tetőre. A járópalló csíkozott valódi falemezből készült, amilyet a hajómodellezők használnak a fedélzet palánkolására. Felragasztás előtt diófapáccal lett színezve.
Előre a mozdonyszekrény építésének az oldalára
Vissza a Kandó mozdony modell főoldalára
Vissza a Kezdő oldalra
Ez az oldal 2001 február 11.-én lett utóljára megváltoztatva.
© Erő János