A V40 "Kandó" mozdony modell építése

2. rész

A főkeret

Mint az már említésre került a tervezés leírásánál, a modell főkerete háromszor készült el. Az első változatban csak két kerékpár kapott fogaskerekes meghajtást, és a tervek szerint a másik két kerékpárt a rudazat hajtotta volna meg. Az elkészült főkeretbe egy kis motor került beépítésre és sínre téve ki lett próbálva, hogyan fut. Sajnos nem futott jól, a kerekek akadoztak. Ma már talán megpróbálnám megkeresni a hiba okát és kijavítani a hajtást, de akkor, ennél az első saját építésű modellnél leginkább arra gondoltam, hogy a baj a konstrukcióval van, ez az elrendezés nem működik. Ezt támasztotta alá, hogy nem nagyon láttam rudazattal hajtott modellt addig, csak később tettem szert amerikai gőzmozdony modellekre, amelyeknél a rudazathajtás a szokásos elrendezés.

Az első ötlet az volt, hogy a meglévő keretoldalakat egészítem ki az újabb fogaskerekekhez szükséges furatokkal, de ez az út nem bizonyult járhatónak. Nem volt lehetséges a keretoldalakat olyan pontossággal felfogni a CNC fúrógép asztalára, hogy az újabb és a meglévő furatok egymáshoz való helyzete pontos legyen. Az egyetlen kiút az volt, hogy teljesen új keretoldalak készültek, amelyekbe az összes furat egy felfogással került bele. A régebbi főkeret távtartóit azonban újra fel lehetett használni.

A második főkeret ugyanazokkal a méretekkel készült, mint az első, csak több furattal az újabb fogaskerekek számára. A fogaskerekek csapágyazása azonban megváltozott. Az első változatban a fogaskerekek szabadon forogtak a 2mm átmérőjű tengelyeken, az új keretben a fogaskerekek csőtengelyekre lettek felragasztva, amelyek 1,2mm átmérőjű rögzített acéltengelyeken forognak. Emiatt a tengelyfuratok 2mm helyett 1,2mm-es fúróval készültek. A másik különbség az volt, hogy míg az első kereten a keréktengelyek számára zárt furat készült, azaz egy kerékpár kerekekeit csak akkor lehetett felhúzni a tengelyre, amikor az már a főkeretbe be volt szerelve, az új főkereten a tengelyfuratok alulról ki lettek nyitva, tehát a kerékpárokat szerelve lehetett a keretbe berakni. Annak érdekében, hogy a kerékpárok ki ne essenek, egy alsó fedéllemez került a főkeret aljára, ami egyben porvédőként is szolgál.

Az új keretre is fel lett egy kis motor erősítve és próbafutásokra is sor került. Sajnos a szerkezet nem futott igazán szépen. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy a fogaskerekek egymástól való távolsága túl szorosra lett tervezve. Ez a távolság az érintőkörök sugarának az összege volt, ami nagyon korrekt méret. Sajnos, amikor a keréktengelyen lévő fogaskerekek furata fel lett tágítva a gyári 2mm-ről a Piko tengelyek által megkövetelt 2,5mm-re, a fogaskerekekben apró excentricitás lépett fel. Emiatt ezek a fogaskerekek akadoztak, minden körbefordulásnál ugyanabban a pozícióban. Hosszú ideig reménykedtem, hogy az áttétel majd a használat és a próbafutások során össze fog kopni és az akadozás megszűnik, de ez a remény nem vált valóra. Így aztán évekkel később egy újabb főkeret készült.

A harmadik főkeret több változtatást is magával hozott, amik le vannak részletesen írva a tervezési fejezetben. A könnyebséget a készítésben az jelentette, hogy a keretoldalak anyagának a vastagsága itt csak 1mm-es volt, szemben a korábbi 1,5mm-rel. A keretoldalak változásain kívül a fogaskerekek csőtengelye is egy-egy 0,5mm-es gyűrűt kapott a két végén, mivel az új főkeret lapjai között a belső távolság 1mm-rel nőtt, gyűrűk nélkül a fogaskerekek lötyögtek volna a nagyobb helyen. Új alkatrész volt a csigatengely két csapágya, amelyek az egyik keretoldalhoz lettek csavarozva M1,6-os csavarokkal.

A második szerkezetben volt még egy rejtett hiba. A motorhajtórúd mereven hozzá volt forrasztva a Kandó háromszöghöz, ami viszont rá volt forrasztva a 3. és 4. kerékpárt összekötő csatlórúdhoz. Mivel a negyedik kerékpár az ívekben oldalirányban 1-1mm-t el tud mozdulni, a csatlórúddal mereven összekötött ferde motorhajtórúd természetesen a másik irányban akart ugyanennyit oldalra elmozdulni. Ez azonban nem volt lehetséges, mert a vége a forgattyúcsaphoz volt erősítve. Az első gondolatom az volt, hogy a forgattyúcsapot ennyivel hosszabbra készítem, és akkor a hajtórúd el tud csúszni rajta. Ez azonban nem lett volna szép megoldás. Helyette inkébb szétforrasztottam a Kandó háromszöget és a hajtórudat nem beforrasztva, hanem csapszeggel raktam fel. Ez alkalmat adott arra is, hogy új, filigránabb Kandó-háromszög készüljön.

A harmadik főkeret már nem szétszedhető, hanem forrasztott konstrukció lett. Így nincsen szükség arra, hogy a távtartók csavarozhatóak legyenek, amik a korábbi konstrukcióknál 5x5mm-es rézrúdból voltak, közepükön M2-es menetes furattal. Az új távtartók 1mm-es lemezből készültek. A végük füles kialakítású, ami nagyobb forrasztási felületet ad és erősebb kötést eredményez. A motor alatt elhelyezkedő távtartók oldalt konzolosan kilógnak, ami lehetővé teszi a motor egyszerűbb felerősítését. Csak a főkeret két végen lévő távtartók maradtak 5x5mm-es rúd anyagúak, mert itt a szekrény és az ütköző mellgerenda felerősítése érdekében vastagabb anyagra volt szükség.

Természetesen a forrasztott keretszerkezet nagy hátránya, hogy a keret belsejében lévő fogaskerekekhez nehezebb hozzáférni, körülményes őket szerelni. Ezt el kell fogadni. A fogaskerék tengelyeket csak úgy lehet berakni, hogy kívülről átdugjuk a keret furatán és egyben a már behelyezett csőtengely furatán is a túlsó keretoldal furatába. Hogy ki ne essen, a tengelyt ragasztóval meg kell fogni úgy, hogy a fogaskereket a csőtengellyel hozzá ne ragasszuk. Kivenni ezek után persze csak úgy lehet, ha kitörjük a ragasztót.

Előre a rudazat építésének az oldalára

Vissza a Kandó mozdony modell főoldalára