Talán szokatlanul hangzik, de a modell építése a tetőáramszedők elkészítésével kezdődött. Ekkor már látszott, hogy a főkeret és a meghajtás megépítéséhez egy pontos koordináta fúrógépre lesz szükség, és neki is fogtam a CNC fúró-marógép tervezéséhez. Hogy a modell érdekében is tegyek valamit, hozzákezdtem az áramszedőkhöz. Ezekhez nem kellett semmi különleges szerszám, csak fúró, satu és forrasztópáka.
Mint már említettük, a Kandó mozdony
tetőáramszedői nagyon érdekes formájúak
voltak. Ez a típus más országokban nem volt ismert,
Németországban más tipusokat használtak,
a különféle modellgyártók,
pl. Sommerfeldt sem kínálnak semmilyen hasonlót.
A Kandó áramszedők viszonylag széles
felépítésűek voltak és a felső
részük még ezen kívül is kifelé hajlott.
Ez jól látszik a fényképeken is.
Először lerajzoltam az áramszedő egyes részeit
milliméter papírra. Az áramszedők négy
különböző részből állnak. Az
alaptartó, az alsó billenő rész, a felső
rész és az áramszedő saru. Az alsó és
felső billenőből két-két darab
készült, amik szimmetrikusan vannak felszerelve. Az egyes
részekhez először a végeken
lévő keresztfuratokat kellett elkészíteni.
Ehhez a 0,8mm-es kemény rézrúd vége lángban ki lett lágyítva,
majd egy fogóval el lett lapítva. A kilágyítás
szükséges volt, mert enélkül a lapításkor
az anyag kitöredezett. A lapított rúd szélesebb
is lett, így bele lehetett fúrni egy-egy keresztfuratot.
Ezután a rudak meg lettek hajlítva pontos méretre. Ehhez
a milliméter papír rajzot lehetett használni, mint
mintát.
Az alaptartó ekkor még két-két U-alakban meghajlított rúdból állt, amik ideiglenesen össze voltak forrasztva, hogy kellően merev tartást adjanak. Ez így is maradt egészen addig, amíg a kész áramszedők fel nem kerültek véglegesen a tetőre. Az U alakú tartók tetejére két hosszanti rúd lett felforrasztva. Ezeknek a belső oldalára két apró lemezdarabka került, amelyekbe 1mm-es furatok lettek fúrva. Ezeken megy át az alsó billenő rész tengelye. A hosszanti rudak között csakúgy, mint az igazi mozdonyon, nincs keresztirányú összeköttetés. Ezért a merevségét a szerelés idejére ideiglenesen az U-tartók alja biztosította, később pedig az egész szerkezet szilárdan be lett ragasztva a tetőre.
Az alsó billenő szerkezet a ferde billenő rudakból, és egy összetett alsó keresztrúdból áll, ami a forgótengely feladatát látja el. A keresztrúd három részből lett összeállítva, hogy kétoldalról be lehessen rakni az alapszerkezet hosszanti rúdjára szerelt lemezek furatába. Ennek érdekében középen egy cső található, amibe az összeszerelés után két oldalról a tengely be lett forrasztva. Eközben nagyon kellett arra vigyázni, hogy a forrasztás melegétől a furatos lemezek le ne essenek a hosszanti tartóról. A billenő rudak végeibe a fent leírt módszerrel egy-egy keresztlyuk került. A billenő szerkezetnek a tartozéka még egy apró furatos lemez a tövében, ami az áramszedő rugó és a kiegyenlítő szerkezet számára egy-egy 0,5mm-es furatot tartalmaz.
A felső billenő szerkezet hasonlóan készült. Itt azonban a billenő rudakban magukban is van egy enyhe hajlítás, aminek a pozíciója nagyon fontos, hiszen ha a két oldalt lévő rudak nem teljesen azonos alakra vannak hajlítva, az nagyon feltűnően látható. Itt a keresztrúd nem látja el a tengely feladatát, mint az alsó billenőnél, hanem a szerkezet közepén megy keresztbe. Ennek a forrasztásnak a pontossága is nagyon fontos, mert ha ez a rúd ferdére sikerül, az agyoncsapja az áramszedő kinézetét. A tetején a két szemben lévő felső billenő szerkezet egy-egy furattal rendelkezik, amelyek közösen tartják az áramszedő saru tartójának a billenőtengelyét.
Az áramszedő saru szerkezetének a szerelése kemény diónak bizonyult.
Az íves keresztrúd tetejére került fel a bronz
saru. A nehézséget a keresztrúd aljára szerelt
apró megtört rudacska jelentette, amelyek a saruszerkezet
tengelyeként szolgálnak, annak billenését
biztosítják. Ezeket először át kellett
fűzni a felső billenőrudak végén lévő
furatba, majd a saruszerkezetre kellett őket alulról forrasztani.
A forrasztás közben arra kellett vigyázni, hogy sem a
bronz saru ne essen le a melegtől a sarutartó rúdról,
sem pedig a billenő rudak ne kerüljenek felforrasztásra
a tengelyhez, hiszen ez az áramszedő mozgását
lehetetlenné tette volna.
A kész áramszedőket akkor lehetett a tetőre erősíteni, amikor az már teljesen készen volt. Ehhez az U-alakú tartók alja le lett vágva, a megmaradó tüskékre rá lett húzva a műanyag tetőszigetelő és az egész be lett ragasztva epoxival a tetőn kiképzett furatokba. Ez azt is jelenti, hogy a tetőáramszedő nincs elektromosan elszigetelve a tetőtől. Felsővezetékes üzem esetére a tető és a mozdonyszekrény falai közé egy szigetelő csíkot kell ragasztani, a tető felerősítő csavarja alá pedig szigetelő alátétet kell helyezni.
Előre a főkeret építésének az oldalára
Vissza a Kandó mozdony modell főoldalára
Vissza a Kezdő oldalra
Ez az oldal 2001 február 4.-én lett utóljára megváltoztatva.
© Erő János