A V40 "Kandó" mozdony modell építése

1. rész

A tetőáramszedők

Talán szokatlanul hangzik, de a modell építése a tetőáramszedők elkészítésével kezdődött. Ekkor már látszott, hogy a főkeret és a meghajtás megépítéséhez egy pontos koordináta fúrógépre lesz szükség, és neki is fogtam a CNC fúró-marógép tervezéséhez. Hogy a modell érdekében is tegyek valamit, hozzákezdtem az áramszedőkhöz. Ezekhez nem kellett semmi különleges szerszám, csak fúró, satu és forrasztópáka.

Mint már említettük, a Kandó mozdony tetőáramszedői nagyon érdekes formájúak voltak. Ez a típus más országokban nem volt ismert, Németországban más tipusokat használtak, a különféle modellgyártók, pl. Sommerfeldt sem kínálnak semmilyen hasonlót. A Kandó áramszedők viszonylag széles felépítésűek voltak és a felső részük még ezen kívül is kifelé hajlott. Ez jól látszik a fényképeken is.

Először lerajzoltam az áramszedő egyes részeit milliméter papírra. Az áramszedők négy különböző részből állnak. Az alaptartó, az alsó billenő rész, a felső rész és az áramszedő saru. Az alsó és felső billenőből két-két darab készült, amik szimmetrikusan vannak felszerelve. Az egyes részekhez először a végeken lévő keresztfuratokat kellett elkészíteni. Ehhez a 0,8mm-es kemény rézrúd vége lángban ki lett lágyítva, majd egy fogóval el lett lapítva. A kilágyítás szükséges volt, mert enélkül a lapításkor az anyag kitöredezett. A lapított rúd szélesebb is lett, így bele lehetett fúrni egy-egy keresztfuratot. Ezután a rudak meg lettek hajlítva pontos méretre. Ehhez a milliméter papír rajzot lehetett használni, mint mintát.

Az alaptartó ekkor még két-két U-alakban meghajlított rúdból állt, amik ideiglenesen össze voltak forrasztva, hogy kellően merev tartást adjanak. Ez így is maradt egészen addig, amíg a kész áramszedők fel nem kerültek véglegesen a tetőre. Az U alakú tartók tetejére két hosszanti rúd lett felforrasztva. Ezeknek a belső oldalára két apró lemezdarabka került, amelyekbe 1mm-es furatok lettek fúrva. Ezeken megy át az alsó billenő rész tengelye. A hosszanti rudak között csakúgy, mint az igazi mozdonyon, nincs keresztirányú összeköttetés. Ezért a merevségét a szerelés idejére ideiglenesen az U-tartók alja biztosította, később pedig az egész szerkezet szilárdan be lett ragasztva a tetőre.

Az alsó billenő szerkezet a ferde billenő rudakból, és egy összetett alsó keresztrúdból áll, ami a forgótengely feladatát látja el. A keresztrúd három részből lett összeállítva, hogy kétoldalról be lehessen rakni az alapszerkezet hosszanti rúdjára szerelt lemezek furatába. Ennek érdekében középen egy cső található, amibe az összeszerelés után két oldalról a tengely be lett forrasztva. Eközben nagyon kellett arra vigyázni, hogy a forrasztás melegétől a furatos lemezek le ne essenek a hosszanti tartóról. A billenő rudak végeibe a fent leírt módszerrel egy-egy keresztlyuk került. A billenő szerkezetnek a tartozéka még egy apró furatos lemez a tövében, ami az áramszedő rugó és a kiegyenlítő szerkezet számára egy-egy 0,5mm-es furatot tartalmaz.

A felső billenő szerkezet hasonlóan készült. Itt azonban a billenő rudakban magukban is van egy enyhe hajlítás, aminek a pozíciója nagyon fontos, hiszen ha a két oldalt lévő rudak nem teljesen azonos alakra vannak hajlítva, az nagyon feltűnően látható. Itt a keresztrúd nem látja el a tengely feladatát, mint az alsó billenőnél, hanem a szerkezet közepén megy keresztbe. Ennek a forrasztásnak a pontossága is nagyon fontos, mert ha ez a rúd ferdére sikerül, az agyoncsapja az áramszedő kinézetét. A tetején a két szemben lévő felső billenő szerkezet egy-egy furattal rendelkezik, amelyek közösen tartják az áramszedő saru tartójának a billenőtengelyét.

Az áramszedő saru szerkezetének a szerelése kemény diónak bizonyult. Az íves keresztrúd tetejére került fel a bronz saru. A nehézséget a keresztrúd aljára szerelt apró megtört rudacska jelentette, amelyek a saruszerkezet tengelyeként szolgálnak, annak billenését biztosítják. Ezeket először át kellett fűzni a felső billenőrudak végén lévő furatba, majd a saruszerkezetre kellett őket alulról forrasztani. A forrasztás közben arra kellett vigyázni, hogy sem a bronz saru ne essen le a melegtől a sarutartó rúdról, sem pedig a billenő rudak ne kerüljenek felforrasztásra a tengelyhez, hiszen ez az áramszedő mozgását lehetetlenné tette volna.

A kész áramszedőket akkor lehetett a tetőre erősíteni, amikor az már teljesen készen volt. Ehhez az U-alakú tartók alja le lett vágva, a megmaradó tüskékre rá lett húzva a műanyag tetőszigetelő és az egész be lett ragasztva epoxival a tetőn kiképzett furatokba. Ez azt is jelenti, hogy a tetőáramszedő nincs elektromosan elszigetelve a tetőtől. Felsővezetékes üzem esetére a tető és a mozdonyszekrény falai közé egy szigetelő csíkot kell ragasztani, a tető felerősítő csavarja alá pedig szigetelő alátétet kell helyezni.

Előre a főkeret építésének az oldalára

Vissza a Kandó mozdony modell főoldalára