A rudak hosszát a fúrás után esztergával nagyon pontosan méretre kellett alakítani. Ezután került bele a rudak végébe egy-egy ø0,6mm furat, ezekbe kerültek bele a töltő- és leeresztő szerelvényeket modellező nyeles korongok. Az nagyon fontos, hogy a furatok pozíciója mind a 24 tartályon pontos legyen, hiszen egymás mellett vannak, a legkisebb eltérés is jól látható. Ezért egy sablon készült, egy kis gyűrű furattal, ez szolgált fúrósablonként. Persze a tartály két végén a furatok az ellentétes oldalon vannak, hiszen a töltő szerelvény a tartály tetején, a leeresztő szerelvény pedig az alján foglal helyet.
A szerelvényeket modellező nyeles korongok sokpólusú csatlakozók
csatlakozó tüskéiből készültek.
Keresztben egy ø0,4mm-es furatot kaptak,
ebbe lesznek a "csövek" beforrasztva.
A szerelvények aztán be lettek forrasztva a csövek végébe.
A leeresztő szerelvényekbe belekerült a leeresztő cső is. Ezek végén található a csőcsatlakozó, ami az egymás alatt lévő kimeneteket közösíti. Ez egy ø0,8mm réz csövecske, rajta egy ø0,4mm kereszt furattal. Az nagyon fontos, hogy a furatok végül is a tartályok végétől egyforma távolságban legyenek, hiszen ez szabja meg a tartályok helyét. Ezért ezeknek a forrasztásához megint egy sablon készült, ami a függőleges furatot a cső végétől pontos távolságban tartja a forrasztás idejére.
Először 3D-nyomtatással próbáltam meg ezeket kialakítani. Sajnos ez nem járt eredménnyel. Két különböző gyártótól, két különböző anyagból készült rács és egyik sem volt használható: mindkettő csúnyán megvetemedett. Esély sem volt arra, hogy ezeket megfelelő formára lehessen hozni és úgy is maradjanak hosszabb ideig.
Ezért a rácsok maratással készültek el.
Mivel a vastagságuk 1mm,
nem volt célszerű egy darabból maratni őket,
az alámaródást ilyen vastag anyagnál már igen nehéz kézben tartani.
Így aztán két, 0,5mm vastag lemez kimaratásával készültek,
ezek aztán össze lettek forrasztva.
Ez ugyanaz a technika, mint ahogy
a lovas szekér
is készült.
A két belső rács aljára egy-egy konzol került, amiben M1,6-os menettel ellátott furat található. Ezek segítségével lehet a tartály szerelvényt az alvázhoz csavarozni.
A rácsok külső peremére egy-egy függőleges pánt került, ahogy az igazi kocsin is látható. Ez még külön merevíti a rácsokat. A pántok felső végén egy-egy, ø0,5mm átmérőjű furat található. Ezek a tető merevítőinek a végén található tüskéknek készültek, ezek tartják a tetőt a helyén.
Ezek után a tartályok össze lettek építve a rácsokkal.
Nem volt célszerű ezt a szerelést a kész kocsi alvázára erősítve elvégezni,
hiszen az már készre volt szerelve,
a kapaszkodók és a filigrán fékrudazat nagy eséllyel megsérülhetett volna.
Ezért egy újabb sablon készült,
ami a kocsi alvázának a felületét másolta le.
Benne volt az összes furat,
ami az alvázban a tartály szerelvény csatlakoztatásához szükséges.
Ahogy a képen látható,
a sablon lemásolta a töltő szerelvényt is,
ez kellett a csövezés beforrasztásához.
Természetesen a szerelvény sablonjának nagyon pontosan
ugyanolyan helyen és magasságban kellett lennie,
mint az alvázon maga a szerelvény.
A sablonról leszedve és az alvázra felrakva
a csöveknek be kell csúszniuk a szerelvény furataiba.
Az S-alakban kígyózó,
feltöltő csöveket is még a fedelek beragasztása előtt kellett
meghajlítani és beforrasztani.
A hajlítás kúpos fogóval történt és hosszú, fáradságos munkafolyamat volt.
Először a belső két oszlop készült el,
aztán a második, legvégül a külső.
Másképp nem lehetett volna odaférni a forrasztó pákával a tartály végéhez.
Csak amikor a teljes csövezés készen volt,
akkor lehetet a 3D nyomtatott, műanyag sapkákat epoxi ragasztóval beerősíteni.
A tetőhöz 4 merevítő borda is készült, 1mm vastag alpakka lemezből. A felső ívük megfelel a tető ívének, alul egyenesek és olyan távolságban vannak, hogy leszorítsák a legfelső sor tartályait. A külső végükbe egy-egy, 0,5mm átmérőjű tüske került beforrasztásra. Ezek fogják a tetőt a tartály rácsaihoz erősíteni. A merevítők pontosan a rácsok pozíciójának megfelően lettek a tető belsejére felforrasztva.
Ez az oldal 2024 április 24.-én lett utoljára megváltoztatva.
© Erő János