A gáz szállító kocsi modell készítése 2.

A tartályok

Mint arról szó volt, a tartályokhoz csak tömör réz rudat lehetett beszerezni. Nyilvánvaló volt, hogy a 24 rúd komoly tömeget képvisel. Az nem jöhetett szóba, hogy végigfúrjam őket, azaz magam állítsak elő csövet belőlük. Ugyanis olyan hosszú furatra lett volna szükség, hogy fúrás közben szinte biztosan elmászott volna a fúró és kibukkant volna valahol a rúd oldalán. Fúrni viszont mindenképpen kellett, mert a 3D nyomtatott "sapkák" egy kis csappal rendelkeztek, amire a központos beragasztáshoz mindenképpen szükség volt. Úgy döntöttem, hogy a furatokat olyan mélyre készítem, amennyire csak ésszerűen lehetséges. A fúrás esztergával történt. A rudakat patronba kellett befogni, mert a tokmány a kifúrás során háromszögletűre préselte volna a palástjukat. Még így is jelentkezett olyan probléma, hogy ahol a fúró mélyebbre ment be, mint amennyire a patron szorította a rudat, ott a fúró nyomásától a rúd kissé kitágult és el is görbült. Ezek persze mentek a selejtbe.

A rudak hosszát a fúrás után esztergával nagyon pontosan méretre kellett alakítani. Ezután került bele a rudak végébe egy-egy ø0,6mm furat, ezekbe kerültek bele a töltő- és leeresztő szerelvényeket modellező nyeles korongok. Az nagyon fontos, hogy a furatok pozíciója mind a 24 tartályon pontos legyen, hiszen egymás mellett vannak, a legkisebb eltérés is jól látható. Ezért egy sablon készült, egy kis gyűrű furattal, ez szolgált fúrósablonként. Persze a tartály két végén a furatok az ellentétes oldalon vannak, hiszen a töltő szerelvény a tartály tetején, a leeresztő szerelvény pedig az alján foglal helyet.

A szerelvényeket modellező nyeles korongok sokpólusú csatlakozók csatlakozó tüskéiből készültek. Keresztben egy ø0,4mm-es furatot kaptak, ebbe lesznek a "csövek" beforrasztva. A szerelvények aztán be lettek forrasztva a csövek végébe.

A leeresztő szerelvényekbe belekerült a leeresztő cső is. Ezek végén található a csőcsatlakozó, ami az egymás alatt lévő kimeneteket közösíti. Ez egy ø0,8mm réz csövecske, rajta egy ø0,4mm kereszt furattal. Az nagyon fontos, hogy a furatok végül is a tartályok végétől egyforma távolságban legyenek, hiszen ez szabja meg a tartályok helyét. Ezért ezeknek a forrasztásához megint egy sablon készült, ami a függőleges furatot a cső végétől pontos távolságban tartja a forrasztás idejére.

A tartályokat tartó rácsok

Ahogy arról szó volt, az igazi kocsin gáztartály sorok között párnafák voltak, süllyeszésekkel, amelyek a tartályok helyzetét rögzítették. A modellen nem lett volna célszerű a párnafákat egyesével készíteni, mert a 24 tartály a 16 párnafával rögtön szétesett volna. Ezért olyan, rács-formájú szerelvényt kellett készíteni, amiben a párnafák középen egy oszloppal össze vannak erősítve.

Először 3D-nyomtatással próbáltam meg ezeket kialakítani. Sajnos ez nem járt eredménnyel. Két különböző gyártótól, két különböző anyagból készült rács és egyik sem volt használható: mindkettő csúnyán megvetemedett. Esély sem volt arra, hogy ezeket megfelelő formára lehessen hozni és úgy is maradjanak hosszabb ideig.

Ezért a rácsok maratással készültek el. Mivel a vastagságuk 1mm, nem volt célszerű egy darabból maratni őket, az alámaródást ilyen vastag anyagnál már igen nehéz kézben tartani. Így aztán két, 0,5mm vastag lemez kimaratásával készültek, ezek aztán össze lettek forrasztva. Ez ugyanaz a technika, mint ahogy a lovas szekér is készült.

A két belső rács aljára egy-egy konzol került, amiben M1,6-os menettel ellátott furat található. Ezek segítségével lehet a tartály szerelvényt az alvázhoz csavarozni.

A rácsok külső peremére egy-egy függőleges pánt került, ahogy az igazi kocsin is látható. Ez még külön merevíti a rácsokat. A pántok felső végén egy-egy, ø0,5mm átmérőjű furat található. Ezek a tető merevítőinek a végén található tüskéknek készültek, ezek tartják a tetőt a helyén.

Ezek után a tartályok össze lettek építve a rácsokkal. Nem volt célszerű ezt a szerelést a kész kocsi alvázára erősítve elvégezni, hiszen az már készre volt szerelve, a kapaszkodók és a filigrán fékrudazat nagy eséllyel megsérülhetett volna. Ezért egy újabb sablon készült, ami a kocsi alvázának a felületét másolta le. Benne volt az összes furat, ami az alvázban a tartály szerelvény csatlakoztatásához szükséges. Ahogy a képen látható, a sablon lemásolta a töltő szerelvényt is, ez kellett a csövezés beforrasztásához. Természetesen a szerelvény sablonjának nagyon pontosan ugyanolyan helyen és magasságban kellett lennie, mint az alvázon maga a szerelvény. A sablonról leszedve és az alvázra felrakva a csöveknek be kell csúszniuk a szerelvény furataiba.

A csövezés

Ahogy arról szó volt, a leeresztő csövek csonkjai már korábban felkerültek a tartályokra. A feltöltő csöveknél az okozott gondot, hogy a legfelső sor szerelvényei nem a tartály tetején, hanem a gömbölyű fedél végén.

Nem lehetett ezt a fedelet beragasztani és a csövezést esután beforrasztani, mert a forrasztás hőjétől a 3D nyomtatott, műanyag sapka elolvadt volna. Ezért ide is egy kis sablon készült, egy kis dugó, NyÁK alapanyagból, ami a fedél méreteit adta meg a forrasztáshoz. Amikor az összes forrasztás elkészült, akkor lehetett a gömbölyű fedeleket beragasztani.

Az S-alakban kígyózó, feltöltő csöveket is még a fedelek beragasztása előtt kellett meghajlítani és beforrasztani. A hajlítás kúpos fogóval történt és hosszú, fáradságos munkafolyamat volt. Először a belső két oszlop készült el, aztán a második, legvégül a külső. Másképp nem lehetett volna odaférni a forrasztó pákával a tartály végéhez. Csak amikor a teljes csövezés készen volt, akkor lehetet a 3D nyomtatott, műanyag sapkákat epoxi ragasztóval beerősíteni.

A tető

A tető 0,4mm vastag alpakka lemezből készült. A lemez hossza pontosan méretre lett reszelve, de a szélességére 5-5mm rá lett hagyva. Erre azért volt szükség, mert a hajlításhoz a tetőlemez végét a satuval meg kell fogni, tehát 5mm nem fog behajlani, hanem sík marad. A tető egy réz csőre lett ráhajlítva. Több kísérletre volt szükség, mert az alpakka lemez erősen visszarugózik, nem marad ugyanazon a körsugáron, amire rá lett hajlítva. Csak több, egyre kisebb átmérőjű csőre való ráhajlítás után adta ki a szükséges ívet. Az ívre hajlított tető két oldalán a ráhagyás le lett fűrészelve és a tető széltében is méretre lett reszelve.

A tetőhöz 4 merevítő borda is készült, 1mm vastag alpakka lemezből. A felső ívük megfelel a tető ívének, alul egyenesek és olyan távolságban vannak, hogy leszorítsák a legfelső sor tartályait. A külső végükbe egy-egy, 0,5mm átmérőjű tüske került beforrasztásra. Ezek fogják a tetőt a tartály rácsaihoz erősíteni. A merevítők pontosan a rácsok pozíciójának megfelően lettek a tető belsejére felforrasztva.

Előre a Modell készítés 3. oldalára

Vissza a Modell oldalra

Vissza a Kezdő oldalra