Eredeti és modell
|
|
Eredeti és modell |
|
A régebbi kort ábrázoló terepasztalokon, modulokon igazából mindig jelen kellene lenni lovas kocsiknak. A 2. Vh. előtt a magyar utakon - talán Budapestet leszámítva - sokkal több lovas kocsi közlekedett, mint gépjármű. Még az 1950-es években és az 1960-as évek elején is a lovaskocsik a mindennapi élet részei voltak. Budapesten is megszokott látvány volt a ló és vontatmánya. Pesten, a külterületeken gyakrabban fordultak elő, mint Budán, a hegyvidéken. Akkor már a városi lovaskocsi gumikerekeken gördült, de faluhelyen még általános látvány volt a lovas szekér.
Ezért gondolkoztam már régóta azon, hogy egy vagy két lovaskocsit szerezzek be, amiket bemutatókon, találkozókon oda lehet rakni a fordítókorong mellé, vagy valamelyik modul útjára. Sajnos a lovaskocsira is érvényes az a megfigyelés, ami a magyar vasúti mozdonyok és kocsik modellezését megnehezíti: a magyar lovaskocsik ugyanolyan mértékben térnek el a könnyen megvásárolható, nyugati eredetiket leképező modellektől, mint a vasúti gördülállomány.
A gond már a felszerszámozott lóval kezdődik. Magyarországon a lovak a kocsikat szügyhámmal húzták, nem a tőlünk nyugatabbra szokásos nyakhámmal. A különféle modellgyártók lovaskocsijai természetesen az ottani nyakhámot mutatják, messziről látszik annak a leggyakoribb fajtája a "kumet". Ez egy fából készült, ovális, de felül csúcsos keret, amit a ló nyakába akasztottak. Szinte minden modell-ló ilyet hord. Szerencsére találtam egy lovaskocsi modellt, ami szügyhámmal rendelkezik. Ez a Wiking 089302-es számú modellje. Ez a két ló simán elmegy magyar környezetben is. Sajnos a kocsi nem ennyire szerencsés. Igaz, rácsos oldalú, hosszú kocsi modellje, ilyen elfordult nálunk is. Ami kevésbé tetszik benne, hogy gumikerekű, én inkább magyar, küllős kerekű szekeret szerettem volna.
Itt érkezünk el a szekér problémájához. Magyarországon a lovaskocsik és a szekerek lőcsölt oldalú szerkezetek voltak. Ez egy igazi magyar sajátosság, tőlünk keletre fordulnak elő hasonló kocsik, nyugatra gyakorlatilag nem. Ott a kocsi oldalát nem a tengelyre a kerekeken kívül támaszkodó lőcsök, hanem a kocsi aljára szerelt rakoncák tartják. Nálunk ez a gyakorlat az ország nyugati részén volt csak jellemző, Győr-Sopron- és Vas megyékben, azoknak is inkább a nyugati, Ausztriával határos peremén. Tehát aki magyar, lőcsölt szekér modelljét szeretné, annak magának kell készítenie egyet.
A modellhez az ötletet egy látogatás adta a szentendrei Skanzenben.
Ott képeket készítettem az ott található BCmot motorkocsihoz - mint tudjuk,
a Skanzenben két ilyen is látható üzemképes állapotban.
A múzeum területén két fészerben is találkoztam szekérrel,
mindkettőt alaposan körbefényképeztem.
A fényképek mellé még hosszasan tanulmányoztam a Magyar Néprajzi Lexikon idevonatkozó szócikkeit is, amelyekben részletesen le van írva a magyar szekerek, kocsik története, fajtái és szerkezete. Sajnos a méretekre igen kevés utalást találtam, az is többnyire csak a kocsi hosszára vonatkozott. Például a kerék átmérőjét sehol nem találtam meg. Ha ezt tudtam volna, még Szentendrén megmérem! Így viszont a fényképek alapján próbáltam rekonstruálni.
A tervezés egyik célja az volt, hogy a modell az igazi szekér szerkezetét mutassa, amennyire a méretek miatt lehetséges, hasonlítson egy magyar lovaskocsira. A magyar szekerek szerkezete érdekes módon meglehetősen egységes volt. Hasonló módon készültek a Dunántúltól Erdélyig. Itt látható egy kép, ami a modell alapján mutatja be a magyar szekerek fő alkatrészeit.
Az rögtön világos volt, hogy mégha a legkisebb részleteket,
vasalásokat, vereteket nem is jelenítem meg,
a modell igen filigrán alkatrészekből fog állni.
Ezért a maratási technológia mellett döntöttem.
A legtöbb alkatrészre nagyjából 0,6-0,8mm-es vastagság adódott, de a szélességi méretek is hasonlóra jöttek ki. Attól tartottam, hogy az alámaródás miatt a maratási folyamat nehezen lesz kézben tartható, mire az anyag teljesen átmaródik, más részeken a vékonyabb alkatrészek már el is tűnhetnek. Ezért úgy döntöttem, hogy az alkatrészeket vékonyabb, 0,3mm-es lemezből maratom ki két-két példányban és a dupla darabokat később összeforrasztom. Ezek alapján a maratófilm minden alkatrészből két darabot tartalmazott.
Végül is 4 különböző maratási film készült.
Egy a kocsi aljának a rúdjaihoz, egy a kocsi oldalához,
egy a két saroglyához és egy a kerekekhez.
Az első és hátsó kerekek nem egyformák,
a hátsó nagyobb az elsőnél, ezáltal a kocsi platója előre enyhén lejt.
Ez szokásos tulajdonsága volt a magyar szekereknek.
Az összeforrasztás megkönnyítésére több, apró lyukacska is rákerült az alkatrészekre, ezekbe egy-egy tüskét illesztve könnyebb lesz a forrasztás idejére rögzíteni az elemeket.
A Wiking modellből kiszedtem a két lovat. Ezek vastag, 2mm átmérőjű rudacskákra vannak rászorítva, a szekér rúdjának a végére ugyanilyen rudat kellett forrasztani, hogy a lovak ott maradjanak a szekér előtt. Sajnos a lovak rőt vörös színén nem lehet segíteni. Ha át kellene festeni őket, akkor rájuk kellene festeni a sörényt és a lószerszámot is, ami borzasztó mennyiségű, aprólékos munkával járna.
A maratás és az alkatrészek kivágása után a két-két azonos alkatrész össze lett forrasztva.
Ehhez vagy szorítóval vagy kis tüskékkel egymáshoz lettek rögzítve,
majd a szélükön felmelegítve és a forrasztóón a forró alkatrészek közé lett olvasztva.
Ez a módszer a kerekeknél nem működött,
mert az összes küllőt össze kell forrasztani,
de a pákával nehezen lehet egyenként hozzájuk férni.
Ezért a kerekeket lánggal kellett összeforrasztani,
nagyon óvatosan, hiszen igen filigrán alkatrészekről van szó,
amelyek az erős lángban egyszerűen elolvadhatnak.
Az alámaratás lesorjázására csak a párosával összeforrasztott alkatrészeknél került sor,
így egységes oldaluk lett, észre sem lehet venni,
hogy két rétegből állnak.
A szekér összeállítása viszonylag könnyű feladat volt. Egyedül a lőcsök felső felerősítése jelentett nehézséget, oda vékony, 0,3mm-es réz huzalból készült, apró hurkok kerültek. A kerékagyak rézből lettek kiesztergálva és a maratott kerekek közepébe beforrasztva.
Voltak festés nélkül, nyers fa kivitelben is,
de festett szekerek is éppen úgy előfordultak az utakon.
Nyilván régen senkinek nem jutott az eszébe,
hogy a munkaeszközét rikító színre fesse be,
így a piros vagy sárga ki volt zárva.
Mivel a régi vasút színei főképp zöld és fekete volt,
valami eltérő színt akartam megjelentetni.
Így esett a választás a kékre.
A kocsi alkatrészeire szétszedve be lett először fújva Weinert alapozóval, majd Gunze Mr. Color, kék színű, oldószeres akril festékkel. A kerekek a tengelyüknél fogva be lettek erősítve egy kis fúrógép tokmányába, majd megpörgetve egy finom ecsettel a futófelületük feketére lett befestve. Feketére lettek befestve a saroglyákat tartó kis huzalok is.
Festés után össze lehetett szerelni a szekéret.
Az alvázat és az alaplemezt összefogó kis tüske ekkor,
festés után lett beforrasztva.
A forrasztás helyén persze a melegtől megfeketedett a kék festék,
ez egy ecsettel ki lett javítva.
Ebből több is volt.
Ez előny, mert így a szekér elé befogott két ló
nem teljesen egyforma.
A 3D-nyomtatott lovakat először le kellett vágni a tartórudakról.
Ez kellemetlen feladat, mert egyrészt a lovak lábai nagyon vékonyak,
könnyen letörnek.
Másrészt a ló hasa alatt nehezen lehet hozzáférni a vékony tartórudakhoz.
Levágás után a megmaradt sorját egy finom tűreszelővel el kellett tüntetni.
Ezután jött a festés - a 3D-nyomtatott lovak szürkék voltak. Gunze barna festékből kevertem ki a pej lovak színét, semmiképpen nem olyan vöröses árnyalatot, mint a Wiking lovak színe. Összesen négy lovat festettem ki, kettőt sötétebbre, kettőt világosabb barnával.
Az utolsó lépés a lószerszám felrakása volt.
Míg a Wiking lovak fel voltak szerszámozva,
a 3D-nyomtatott változat nem.
A lószerszámot a leírásoknak és fényképeknek megfelelően
vékonyra vágott, fekete, ragasztós maszkoló szalagból készítettem.
Először a szalagok rá lettek ragasztva a lóra,
de ez még pillanatragasztóval meg is lett erősítve,
hiszen a maszkoló szalag igen gyengén tapad csak a felületre.
A lovakba is bele kellett fúrni a szekér rúdra erősítő lyukakat. Ezekre feltűzve a lovakat kész lett az új lovakkal rendelkező szekér.
Ez az oldal 2024 február 21.-én lett utoljára megváltoztatva.
© Erő János
