A Bn és Cn sorozatú személykocsi modellek készítése, 2. rész

A kocsiszekrény

A kocsiszekrény már lényegesen eltér a korábbi kocsikétól, hiszen itt nincs előtér, viszont van helyette egy igen bonyolult, nyílt peron. Ez azt jelenti, hogy maga a kocsiszekrény csak négy fő alkatrészből áll, a két oldalfalból és a két homlokfalból. Ezek a szokásos eljárással 0,4mm vastag alpakka lemezből lettek a felületükön megmaratva. Ez adja meg az oldalfalakon a szeg-sorokat, az ablakkereteket, a homlokfalakon pedig az ajtók kontúrjait. Mivel a lemez nem lett átmaratva, attól a szegek eltűntek volna, csak a felület megmaratva, a kontúrokat és a nyílásokat még lombfűrészel ki kellett vágni és méretre reszelni. Még a kocsiszekrény összeforrasztása előtt a lemezekre rá lettek forrasztva kívülről a szegecs-pántok, belülről az ablakkeretek.

A Bn és Cn kocsikon az ablakkeretek az ablaknyílásokban felül egyáltalán nem látszanak (már amikor az ablakok fel vannak húzva), oldalt éppen csak észrevehetően keskenyek, alul jobban szembetűnnek. Most az ablakkereteket nem egyenként készítettem el és forrasztottam be, hanem a fél kocsi hosszának megfelelően egy-egy maratás készült, ami 4-4 ablakkeretet tartalmazott, természetesen a kocsiszekrény ablak kivágásainak megfelelő kiosztással. Ez egy kényes konstrukció, hiszen a két maratás között elég 0,1mm eltérés, már nem lesz az összes ablakkeret pontosan az ablaknyílás közepén. Ezzel az eljárással - ha a méretek stimmelnek - sokkal könnyebb a pontos beforrasztás, az ablakkeretek semmiképpen nem lesznek ferdék.

A kocsiszekrényt az újonnan elkészült "téli kalodában" forrasztottam össze. Ez a szerszám nagyon megkönnyíti az ilyen "dobozok" összeforrasztását mert biztosítja, hogy a sarkok pontos magasságban, derékszögben legyenek.

Az utolsó nagy feladat a peron elkészítése volt. A rács két különálló maratásból készült. Az alsó, négyzetmintás rács az egyikben, a felső, mintás-oszlopos rész a másikban. Ez utóbbi filmjére került a végén íves, víszsintes kapaszkodó rúd és az átjáró ajtó mintája is. A finom, négyzetmintás rács 0,2mm-es réz lemezből lett kimaratva, a többit eredetileg 0,25mm-es alpakka lemezből akartam készíteni. A függőleges rács felső, áttört mintája azonban sehogy sem sikerült, az áttörések nem maródtak át. Így aztán azt is 0,2mm-es réz lemezből készítettem. A peron padlója is maratással készült. Így egyrészt egy "padló-minta" is rá került, másrészt az oszlopok kifúrásának a helyét is nagy pontossággal lehetett meghatározni.

A szereléshez egy sablon is készült, ami egyrészt biztosította, hogy az oszlopok a forrasztás közben függőlegesek maradjanak, Másrészt megadta a vízszintes karfáknak az egyforma, vízszintes pozíciót. A rácsok forrasztása előtt az oszlopokra még felkerültek az átjáró ajtók pántjainak a konzoljai.

A peron oszlopainak a tetejére egy pánt került felforrasztásra, ami szilárdabban tartja az oszlopokat. Ha a hosszú oszlopok csak szabadon állnának, a legkisebb rossz mozdulattól elhajolhatnának. Ez a pánt kívülről nem látszik, a tető vége eltakarja.

A peron készítésének az utolsó lépése a lépcső kapaszkodók rúdjainak a hajlítása és beforrasztása volt. A külső kapaszkodók alsó vége a középső lépcsőfok furatába fut be. Nem lehet őket ide beforrasztani, hiszen a lépcsők az alváz részei, a kapaszkodók pedig a kocsiszekrényhez tartozó peronhoz vannak erősítve. Így a lépcső furatán csak át vannak dugva. Ezért is fontos, hogy a felső végük viszont szilárdan legyen felforrasztva a kapaszkodó profilhoz. A kapaszkodók felső végére egy kis csőtartó került, az egész egybe lett forrasztva, így már elég erős a forrasztása.

Előre a Bn és Cn kocsi készítés 3. oldalára

Vissza a Bn és Cn sorozatú személykocsi kezdőoldalra

Vissza a Modell Oldalra

Vissza a Kezdő Oldalra