Az alváz a "szokásos" módon készült.
A padlólemez egy 0,4mm vastag alpakka lemezből lett kivágva,
az alsó felületére
karcolásos-maratásos módszerrel
a deszkázat mintája lett elhelyezve.
A padlólemezből ki lett vágva egy nyílás
a Krois rövidkapcsoló szerkezet elmozduló rúdjának a számára.
Maga a rövidkapcsoló kinematikájának a dobozát
egy felcsavarozható pánttal lehet a kocsiszekrényen belül felerősíteni.
Persze emiatt a kocsi végein nem lehet a fékrudazatot modellezni,
útjában lenne a kapcsolónak.
Ezután 3x1mm-es réz C-profilból elkészültek a főtartók. A főtartók kívülről is jól látható szegecseinek a helyét egy sablon segítségével kifúrtam, majd 0,4mm-es huzal darabkákat forrasztottam a lyukakba. Ezután fel lettek a rugótámok is forrasztva. A feszítőmű viszont egyelőre nem, mert attól tartottam, hogy a filigrán szerkezet megsérülhet a későbbi szerelés után.
A kész főtartókat rá lehetett forrasztani a padlólemezre. Ezt a Bn kocsinál ellenállás-forrasztással végeztem el. Ez a módszer csúnya nyomokat tud hagyni ott, ahol a grafit pálca felizzik a lemez felületén. Itt azonban ez nem zavart, mert a padlólemez felső felülete az összeszerelés után úgysem látszik. A Cn kocsi alvázát viszont a "hagyományos", forrasztópákás módszerrel erősítettem össze.
A belső, kis hossztartók is ugyanígy kerültek felforrasztásra, majd ezek tetejére a kereszttartók, kivéve a kerékpárok két oldalán találhatókat. Itt a forrasztásnál egy-egy kis papír darabka lett bedugva a kereszttartók és a hossztartók közé, mert kesőbb az "andráskereszt" alakú merevítő pántoknak kellett a hely. Végül a kocsiszekrényt tartó, maratással elkészített, külső konzolok lettek meghajlítva és a padlólemezre felforrasztva.
Most az ütközők öntvényeit véglegesen beforrasztottam az ütközőgerendákba, így nincs velük gond a továbbiakban.
A maratott csapágyvezetékek a kerékpárok két oldalán található kereszttartókkal külön össze lettek forrasztva egy-egy önálló egységként. Ezekból az egyik rögtön be is lett forrasztva az alvázba, a másik pedig a mozgó keréktartó lett. A kocsi igen hosszú tengelytávja megköveteli, hogy az egyik kerékpár oldalirányban billegni tudjon. Így volt ez már a hosszú Gh kocsinál is. Ahogy ott is, az egy egységnek összeépített két csapágyvezeték ("villa") és a kereszttartó a vonórúd körül tud billegni. Ez nem ideális elrendezés, mert a billegés tengelye túl magasan van, tehát a billegés során a kerékpár nem csak elfordul, hanem oldalirányban el is mozdul. Sajnos nem találok jobb megoldást. A billenő kerékpár csapágyvillája emiatt kicsit alacsonyabb, hogy helyet adjon az elbillenéshez.
A fékberendezés emeltyűi, tartói és maguk a fékpofák vegyi maratással készültek, a fékhenger és légtartály ki lett rézből esztergálva. A gáztartály palástja a szegecs-utánzatokkal ki lett szintén maratva és körbe hengergetve. A két végébe egy-egy domború, esztergált betét került beforrasztára. Ezek az alkatrészek mind kivehetők maradtak, hogy a festéskor a belső oldalukat is be lehessen fújni.
A kerekek Romford kerékből készültek. Mivel ezeknek a kerekek gyárilag angol kerékprofillal rendelkeznek, emellett teljes egészében fehérfém öntvényből készülnek, a kerékpánt el lett távolítva és a helyére NEM-RP25 profilú kerékpánt készült alpakkából.
A Bn modell Krois rövidkapcsoló mechanizmust kapott. Ezek a kocsi belsejébe kerültek, csak az elmozduló rúdjuknak készült egy kivágás a padlólemezbe. Egy pánt két csavarral erősíti őket a helyükre. A Cn kocsi kapcsolója viszont a korábbi kocsiknál használt megoldással készült, de meglehetősen hosszú vonórúddal. A Roco univerzális kapcsoló nem a saját villás rögzítőjével, hanem egy apró csavarral lett az alpakkából készült, meghajlított kapcsolórúdra erősítve. A rudat az ütközőgerenda alatt egy kengyel támasztja alá, mert sem a Krois tüske, sem pedig a Cn kocsi felerősítő csapja nem tartja függőlegesen eléggé szilárdan, márpedig a kapcsoló magassága fontos a biztos kapcsolódáshoz.
Kemény diónak bizonyult a feszítőmű elkészítése. A főtartó szerelvényei, amelyek az egészet rögzítik, maratással készültek. A feszítőrudak 0,4mm-es rézhuzalból vannak. Az egyszerű és megbízható rögzítés érdekében a külső végük be van hajlítva és beakasztva a rögzítő szerelvény furatába. Középen azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. Ott a függőleges támasztórúd a feszítőcsavart utánozó csövecskével be lett forrasztva a főtartó furatába. Az alsó végére először több részből összeforrasztott szerelvény került. Ez azonban a feszítőrudak beforrasztása során egyszerűen szétesett. Ezért új készült, 1x1mm-es réz U-profilból. Mivel ez egy darabból van, legalább nem tud szétesni. Viszont a feszítőrudak rögzítése kritikus. A beforrasztás nagyon kis felületen történt, a legkisebb érintésre is kitörik. Megpróbáltam ezeket egy apró, 0,8mm átmérőjű csövecsével rögzíteni, de a szerelvényben ennek nem maradt elég hely. Nagyon óvatosan kell a modellt megfogni, nehogy a feszítőrúd kitörjön középen a szerelvényből.
Előre a Bn és Cn kocsi készítés 2. oldalára
Vissza a Bn és Cn sorozatú személykocsi kezdőoldalra
Ez az oldal 2021 március 24.-én lett utoljára megváltoztatva.
© Erő János
