BCmot motorkocsi modell építése, 4. rész
A tető
A modell teteje, mint a személykocsiké is, 3D nyomtatással készült.
Még az első ilyen akcióban készült, akkor még egyszerűbbnek tartottam,
hogy 3 különálló darabból legyen összerakva.
A középső, párhuzamos tetőrész az egyik darab,
a két összeszűkülő vége a két másik.
A "pártás" tetőhűtőt viszont nem terveztem bele a 3D nyomtatásba,
mert az már az első pillanattól fogva világos volt,
hogy a tetőkhöz használt 3D nyomtatási technológia nem ad eléggé részletes
és sima felületet a jellegzetes hűtődobozokhoz.
Viszont a középső tetőrész nyomtatásának eleve része lett a tető bordázata.
Erre azért került sor, mert nem volt biztos,
hogy az utólag elkészülő pántokat kellően szilárdan lehet a nyomtatott tetőre ráerősíteni.
Ez sajnos utólag nem bizonyult jó ötletnek.
A nyomtatott pántok ugyanis nem lettek simák, mind a felső felületük,
mind az oldalvonaluk a nyomtatási technológia következtében hullámos lett.
A nyomtatáshoz használt szívós, szilárd alapanyagot nagyon nehéz reszelni,
a reszelő szinte elcsúszik a műanyag felületén.
Emiatt a pántok elsimítása hosszú, fáradságos munkát igényelt.
A tető 3 darabja epoxival lett összragasztva.
Különös figyelemre volt szükség ahhoz,
hogy a tető 3 része pontosan egy síkba fektetve legyen összeragasztva.
Sajnos a 3D tervezésnél nem gondoltam arra,
hogy a tetőt fel kell erősíteni a kocsiszekrény fölé,
nem készült furat a csavarok számára,
de még csak tartó sem a furatokhoz.
Ezért a tetőbe két, menetes furattal ellátott réz-kocka lett beragasztva.
A 3D-nyomtatással elkészült tető felülete a nyomtatási technológia
és felhasznált anyag miatt kissé rücskös,
kb. mint egy közepesen finom csiszolóvászon.
Ez a kocsik tetejénél nem probléma,
hiszen az igazi kocsik teteje festett vászonnal volt borítva,
ami szintén kissé rücskös felületű.
A BCmot teteje viszont acéllemezből volt, ami sokkal simább.
Ezért a tetőt alapozó pasztával le kellett kenni
és gondosan simára csiszolni.
A hűtők
A "pártás" tetőhűtő külön alkatrész lett.
Elsőnek a homlokrészen lévő zsalu készült el.
Több változat is vizsgálat tárgya volt.
A 3D nyomtatást elvetettem, mert a hűtő nagyon részletes kidolgozást igényelne,
amit 3D nyomtatással csak igen drágán lehet biztosítani.
Lehetett volna vékony lemezből, maratással készíteni.
Viszont ezt, mivel a lamellák egymást átlapolják,
nem lehetett volna egy lemezből készíteni.
Két maratásra készültek tervek,
az egyik a páros lamellákat adta volna, a másik a páratlanokat.
A kész fél-zsalukat aztán egymásra lehet forrasztani.
Ennek a megoldásnak a több kritikus oldala is van.
A maratást vékony lemezből, feltehetőleg 0,2mm-es rézlemezből kellett volna elkészíteni.
Ennél nagy a veszélye annak, hogy összeforrasztáskor valahol elgörbül.
Emellett az ismétlődő mintára nagyon érzékeny az emberi szem.
A legkisebb, akárcsak 0,1mm-nél nagyobb pontatlanság a forrasztás során messziről látszana.
A lapoknak emellett teljesen egymásra kell szorulniuk,
tehát a lezárt zsalut kell mutatniuk,
különben az egésznek nincs kellő tartása.
Emiatt úgy döntöttem, hogy először inkább próbát teszek (mechanikus) marással.
A zsalut a CNC-gépben úgy készítettem, ferdére állított marófejjel,
ahogy a Kandó-mozdony hasonló zsalui készültek szinte pontosan 20 évvel ezelőtt.
A munkánál különös problémát okozott,
hogy a régi DOS-os vezérlő-PC-t időközben lecseréltem egy Raspberry-Pi-re.
Az ezen futó Linux nem RealTime operaciós rendszer
és előfordult, hogy a léptetőmotorok kihagytak lépéseket,
mert az operaciós rendszernek más, fontos dolga akadt.
Végül sikerült elegendő felületű zsalu-utánzatot készíteni.
A hűtődobozok többi alkatrésze vegyi maratással készült,
de végülis a hátsó részét inkább elkészítettem egy alpakka lemezből.
A kivágásába egy nagyon finom bronz-háló került,
amit valahol a fémhulladékok között találtam.
Az egész doboz össze lett forrasztva.
Nem könnyű feladat, mert a kis doboz meglévő forrasztásai hajlamosak szétesni,
amikor éppen az újabbak készülnek.
A hűtődobozok fel lettek ragasztva a tető végeire.
Persze nem csak úgy oda lettek ragasztva,
hiszen akkor a legkisebb ütődéstől is letörhetnek.
Először a tető négy sarkába 4 függőleges furat készült,
ezekbe 1-1 réz tüske lett beragasztva.
A tüskékre lettek ráragasztva a hűtődobozok,
vigyázva, hogy pontosan függőlegesen álljanak.
A két háromszög alakú lemez a párta két oldán csak ezután került fel.
Ezeknél ugyanis nagyon fontos, hogy rásimuljanak a tetőre
és az alsó vonaluk a tető alsó vonalával párhuzamosan álljon.
A legkisebb eltérés is feltűnő!
Ezért a felragasztott hűtődoboz oldalára lettek felforrasztva
és az aljuk oda is lett ragasztva a tetőhöz.
A hűtők mellett egy-egy kis járólap látható.
Ez a modellen vékony, alpakka csíkokból lett kivágva és a tetőre ragasztva.
A hűtőcsövek
A BCmot tetején végighalad a két cső,
amelyek a motortól a hűtőkhöz szállítják a felmelegedett hűtővizet és visszavezetik a hűtöttet.
Kérdés volt a modellnél,
hogy ezeket a későbbi festhetőség érdekében nem kellene-e leszerelhetővé kialakítani.
Végülis fixen kerültek a tetőre,
mert a tető hajlása miatt be lehet őket alulról is festeni.
Nem nagyon akad régi fénykép, ami a BCmot tetejét mutatná.
A fellelhető képeken a hűtés alkatrészein kívül a tetőn nem látszik más.
A motor kipufogója a képek tanúsága szerint nem felfelé vezetett,
hanem alul, a motor felőli vezetőállás alatt volt.
Kondenzátor
A DCC üzemben nagyon hasznos,
ha a jármű dekóderére rá van kötve egy energia-tároló kondenzátor.
Ez elejét veszi annak,
hogy a mozdony egy-egy pillanatnyi érintkezési hiba,
áramszünet esetén megálljon
és a dekóder a megtorpanás után előlröl kezdje a gyorsulást.
A BCmot modellben 3 darab, 470uF-os kondenzátor lett a tetőbe beragasztva.
A három kisebb kondenzátor kevésbé látható az ablakokon keresztül,
mintha egy nagy kondenzátor került volna be.
A kondenzátorok vezetéke egy apró csatlakozóban végződik,
ezt a tető felszerelése során össze kell dugni a dekóder csatlakozójával.
Előre a modellek készítésének a 5. oldalára
Vissza a BCmot modell főoldalára
Vissza a Modell Oldalra
Vissza a Kezdő Oldalra
Ez az oldal 2021 április 1.-én lett utoljára megváltoztatva.
© Erő János
Viszont a középső tetőrész nyomtatásának eleve része lett a tető bordázata.
Erre azért került sor, mert nem volt biztos,
hogy az utólag elkészülő pántokat kellően szilárdan lehet a nyomtatott tetőre ráerősíteni.
Ez sajnos utólag nem bizonyult jó ötletnek.
A nyomtatott pántok ugyanis nem lettek simák, mind a felső felületük,
mind az oldalvonaluk a nyomtatási technológia következtében hullámos lett.
A nyomtatáshoz használt szívós, szilárd alapanyagot nagyon nehéz reszelni,
a reszelő szinte elcsúszik a műanyag felületén.
Emiatt a pántok elsimítása hosszú, fáradságos munkát igényelt.
