A 342-es modell építése - 7. rész

Bejáratás, festés

A modell az építése során többször is meg lett járatva. Először a főkeret a kerekekkel annak tisztázására, hogy a futókerekek oldalirányú elmozdulása valóban megengedi-e a kívánt 500mm-es ívsugarak bejárását. Aztán, amikor a hajtómű elkészült, azzal is ki lett próbálva. Sajnos itt sikerült azt a hibát elkövetni, hogy rögtön a Faulhaber motor került beépítésre. Mivel a hajtómű a bejáratás előtt egy kicsit akadozott, nem sokon múlt, hogy az 50 márkáért vásárolt Faulhaber motor füstbe ment! Ezután a kishíján katasztrófális következményekkel járó kísérlet után a Faulhaber motort sürgősen kivettem és egy egyszerű motorral folytattam a futópróbákat. A Faulhaber csak akkor került vissza, amikor a mozdony már kifogástalanul futott.

A rudazat nélkül a modell persze csak korlátozottan járóképes, hiszen csak a leghátsó tengelye hajt. A rudazat beépítése után újabb futópróbák következtek. Az önálló futáshoz persze az áramszedő hidakat és huzalozásukat is meg kellett építeni. A modell sokáig volt ebben az állapotában.

Amikor már az összes alkatrész elkészült, a modell készen állt a befestésre, egyszer összeszereltem az egészet egy fényképezés erejéig. Mint a képen látható, még a fékek is felkerültek ideiglenesen, a víztartály betöltő fedelek és a légsűrítő is fel lett ragasztva - de csak pillanatragasztóval. Ezután az egész teljesen szét lett szedve. A fékek le lettek forrasztva és a légsűrítő és a víztartály fedelei is le lett törve. Ha rajta maradnak ugyanis, nem lehetett volna a belső-, kazán felé néző oldalukat kielégítő minőségben lefújni.

A hengerblokk szerelvényen maszkolni kellett a vezérmű darabjait, hiszen ezeket nem érheti festék. Ezeket ragasztószalaggal tekertem be úgy, hogy mögöttük a hengerfedél és a bőgő azért elérhető maradt a festék számára. Az elhelyezkedése miatt le kellett sajnos fedni a tolattyúrúd tartóját is, pedig ez fekete, ez aztán utólag lett egy finom ecsettel feketére festve.

Az összes festendő alkatrész - a műanyag kerekeket leszámítva - először homokfúvással elő lett készítve. Ez a módszer a festék jobb tapadását idézi elő. Utána alapozóval lett befestve, majd fekete festékkel. Elsőnek a Tamiya gyöngyházfényű festéket használtam mint ahogy a gyártó ajánlja, eredeti (méregdrága) Tamiya higítóval 1:1 arányban higítva. Sajnos az eredmény nem lett kielégítő. A modellen a festés szemcsés lett és fényesebb foltok váltogatták egymást matt foltokkal. Emiatt elhatároztam, hogy az egészet eltávolítom. Ez nem is volt nehéz, spirituszba kellett a festett alkatrészeket mártani és egy ecsettel a festéket ledörzsölni. A festék leszedése szerencsére nem károsította nagyon az alapozást, ami nitró tipusú alapozóval készült, így nem érzékeny az alkoholos mosásra.

A problémára több magyarázatot is kaptam. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a Tamiya festékeket jobban fel kell higítani, mint a gyár által javasolt 1:1. De nem volt már kedvem ahhoz, hogy ezzel kísérletezzek. Másodszorra Model Master Enamel fényes és matt keverékével fújtam be a modellt ugyanúgy, mint a második 326-ost.

A festés után, még az összeszerelés előtt kerültek az ablakok beragasztásra. Az ablakok erős műanyag fóliából lettek kivágva és epoxi ragasztóval belülről a keretbe ragasztva. Ekkor lett felragasztva az előre kimaratott számtábla is.

Az összeszerelés egy festett modellnél mindig kényes feladat. Úgy kell mindent a helyére rakni, hogy a festés meg ne sérüljön. Különösen a kerekek berakása volt kritikus. A két hátsó hajtott kerék rudazatát előre be lehetett szerelni, ezeket egyszerre lehetett visszarakni. Az első hajtott kerékkel ez nem lehetséges, mert a csatlórúd átmegy a bőgő nyílásán. Így az első hajtókarokat és a rudazatot utólag kellett berakni. A felépítményre ekkor kerültek újra rá a kémény és a víztartály beöntőnyílásai. Mind a kettő fel lett ragasztva. A kapaszkodórudak is ekkor kerültek fel, valamint a légpumpa csövezése. Nagy problémát jelentett az injektor csövezése. Miután a 342-esen ez csak az injektor közvetlen közelében látszik, nem lett teljes hosszúságában elkészítve, hanem egy apró hurok formájában, ami az be lett tűzve az injektor furataiba. Sajnos ezt csak a teljesen összeépített modellnél lehetett elvégezni, mert a csövek szélesebbek, mint a mozdonysátor alj-lemeze és felszerelt állapotban nem lehet a felépítményt rárakni a keretre. Ez egy nyilvánvaló tervezési hiba, amit a második modellnél ki kell küszöbölni.

A modell az összeépítés után újra, többször is be lett járatva. Egy ovális sínen rótta a köröket minden pozícióban - jobbra-balra, előre-hátra - órákon keresztül. Szerelvényt is kapott, gond nélkül elhúzott 12-14 két tengelyes kocsit. Sajnos a lassúmenetével gondok vannak, valószínüleg a hajtott kereke szorul egy kicsit a csapágyában.

Előre a második modell megépítéséhez!

Következő rész: A második modell

Vissza a342-es modell építési oldalra

Vissza a 342-es modell főoldalra

Vissza a Kezdő Oldalra