A hosszkazán egy rézrúdból lett leesztergálva és kifúrva. A külső átmérő 16mm, és egy 13mm átmérőjű fúró alakította ki a belsejét. Ez elegendő falvastagságot ad és a súlya is kedvező. A második modell számára, amelyik hosszú, "amerikai" füstszekrénnyel rendelkezik, a rézrúd hosszabbra lett esztergálva és a füstszekrény rész átmérője 1mm-rel kisebb. Erre lehet a füstszekrényt mintázó "szegecselt" rézlemezből hajlított hüvelyt ráhúzni, ami így nem növeli a füstszekrény átmérőjét a kazánhoz képest. A rövid füstszekrényes modell kazáncsöve a füstszekrény-burkolat alatt véget ér. A hosszú füstszekrényes modellnek azonban a füstszekrény alatt laposra kellett reszelni a kazáncsövét, hogy a főkeret és a járólap fölött elférjen.
A hosszkazánt az elején egy csavar erősíti fel a főkeretre. Ennek számára a kazáncső nyitott aljából egy lemez lóg ki, ami belül a csőbe van lánggal erősen forrasztva és a keret furatával szemben egy menetes furattal rendelkezik. Ezt a csavart azonban nem szabad túlságosan meghúzni, mert a szilárd kazáncsőhöz feszítve a főkeret torzulhat.
A kazáncső hátsó végébe egy korong lett beforrasztva, szintén lángforrasztással. Ennek közepében egy M2 menetes furat található, aminek segítségével az állókazánt a hosszkazánhoz lehet csavarozni. Van még két apró lyuk is ezen a korongon, amin keresztül a mozdony áramszedőiről jövő vezetékek keresztüljönnek a hosszkazánból az állókazánba.
A kazán tetejére furatok készültek a kémény,
a dóm és a vízbetöltő tölcsér
részére. A kémény és a dóm furatai
egyszerű lyukak, mert ezeket a szerelvényeket ellenanyával
kell felerősíteni. A tölcsér és a
biztonsági szelep alsó tartójának a furatai viszont
menetesek, ezekbe az alkatrészeket közvetlenül lehet becsavarni.
A kazán alján lévő furatok a
kazángyűrűk felszereléséhez felhasznált
szegecsek számára készültek, de található
itt két kis furat az áramszedő vezetékei
számára is. A kazán oldalán található
furatok, amelyekbe a kapaszkodórudak tartói és a
tápvízszelep szerelvénye lettek beerősítve,
csak később készültek, amikor már a furatok
helyét az összeszerelt modellen lehetett bejelölni.
A következő feladat a kazángyűrűk felerősítése volt. Az igazi mozdonyon, mint a legtöbb magyar gőzmozdonyon ezek az alkatrészek nem feltűnőek, de azért kis odafigyeléssel jól láthatók. Tulajdonképpen a kazáncső esztergálása közben ezeket is ki lehetett volna az esztergával alakítani, de ez elmaradt, így utólag kellett őket elkészíteni. Nagyon vékony, 0,1mm-es és 0,5mm széles csíkokból vannak, amelyek egy szinte fóliaszerű bronzlemezből lettek ollóval kivágva. Első kísérletként fel lettek ragasztva a kazán palástjára, de ez a ragasztás nem tapadt jól a bronzfelületen, ezért fel kellett őket forrasztani. Itt a legnagyobb problémát az jelentette, hogy miképpen lehet a szalagokat a forrasztás idejére helyes pozícióban tartani. Végülis a kazán aljára, nem látható helyen, minden gyűrű alatt egy 1mm-es furat készült. Ebbe a bronzszalagok mindkét vége be lett dugva és egy 0,9mm-es szeggel oda lett szorítva. Ezután a gázlánggal az egész csövet fel lehetett melegíteni, amíg a forrasztóón megolvadt és a szalagok a felületre felforradtak. A kazáncső falának vastagsága miatt ezt a munkát forrasztópákával nem lehetett volna elvégezni.
Vissza a 326-os modell főoldalra
Vissza a Modellépítési kezdő oldalra
Ez az oldal 2001 május 5.-én lett utóljára megváltoztatva.
© Erő János