Maga a felépítmény - mert azért egy ilyen szerkocsis
gőzmozdony modellnél nem igazán lehet "kaszninak" nevezni
- tervezése lassabban haladt, mint a modell
többi része. Már épült a főkeret és
a meghajtás, amikor lassan kialakultak a felépítmény
elképzelései. Természetesen a főkeret vízszintes
kereszttartói már a kezdettől fogva elöl és
hátul megkapták azokat a furatokat, amelyeken
keresztülmenő csavarral a felépítmény fel
lesz a főkeretre erősítve.
A felépítmény szerkezetére nézve egy körülmény már a kezdettől fogva világos volt. A felépítményt a 325-ös modellen nem lehet egy darabból készíteni, illetve egy szerkezetté véglegesen összeerősíteni, mint a Kandó "kaszniját" vagy a 342-es felépítményét. Hiszen a 325-ösön a motor mélyen belóg a hosszkazánba, a kazán és a keret között viszont át lehet látni. Tehát a hosszkazán burkolatát semmiképpen sem lehet felülről levehetőre konstruálni. A hosszkazánt csak egyféleképpen lehet a mozdonyra felszerelni, ha az ember elölről "ráhúzza" a motorra. Ez sem egyszerű, hiszen ennek a keret függőleges távtartói, amelyek egyben a kazán alsó támaszai is, valamennyire útban vannak. A mozdonysátor azonban semmiképpen sem lehet egybeerősítve a hosszkazánnal, hiszen akkor azt nem lehetne hosszában hátrahúzni. Tehát a felépítményt két részből kell összeállítani, az egyik elöl a hosszkazán az állókazán felső elejével, a másik a mozdonysátor az állókazán tetejével, ami felülről kerül fel a keretre és ezzel együtt a hajtómű házra. Az állókazán alja nem kap burkolatot, a hajtóműház alsó része fogja modellezni, azt ilyen alakúra kell készíteni.
A 326-os modell kazánjának a készítésén tanulva már nem törekedtem arra, hogy a hossz- és állókazán szerkezete az igazi mozdonykazán formáját kövesse, azaz a kazán egy egységes alkatrészként készüljön. Az állókazán ugyanis ebben az esetben - mit az igazi gőzmozdonyon - áttöri a mozdonysátor homlokfalát. Ezt az áttörést igen nehéz elkészíteni, hiszen a kivágás formájának nagyon pontosan kell követnie az állókazán kontúrját, különben egy zavaró rés lesz látható a kazán és a mozdonysátor között. Emellett az egyben elkészült kazán be- és kiszerelése a keretbe igen körülményes. Emiatt úgy határoztam, hogy az állókazánt kettévágom, lesz egy mozdonysátor előtti része és egy önálló hátsó része, ami bent van a mozdonysátorban. Az első rész a hosszkazán része lesz, míg a hátsó rész a mozdonysátor padlójához lesz erősítve, azzal egy egységet alkot.
Sajnos az építés során kiderült, hogy az eredetileg elképzelt összeszerelési módszer, amelyben a hosszkazánt ráhúznánk a motorra, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kereszttartók útjába álltak az állókazán lefelé lógó palástjának. Emiatt a hosszkazánt ki kellett alul nyitni, hogy a ráhúzás során feljebb lehessen emelni. Az első modellnél az állókazán alsó része, ami a főkeretre támaszkodik, szintén önálló alkatrész lett.
A mozdonysátor padlója egy csavarral kerül rögzítésre
a főkeret hátsó kereszttartójához.
Ez a csavar szolgál egyben a szerkocsi vonórúd rögzítésére is.
A mozdonysátort magát két furat és belső
vezetősínek pozicionálják.
A rögzítése úgy tőrténik, hogy az állókazán tetején lévő
kürtőbe egy csavar lesz behúzva, ami a tetőt lenyomja
és a tetővel együtt a mozdonysátor falait is a
padlóhoz leszorítja. A mozdonysátor homlokfalán
egy apró furat rögzíti a hosszkazán hátsó
felét.
A következő oldal: A modell építése
Vissza a 325-ös modell főoldalára
Vissza a Kezdőoldalra
Ez az oldal 20045 január 22-én lett utóljára megváltoztatva.
© Erö János