A 325-ös modell tervezése

2. rész; A főkeret

Maga a főkeret nem látszott nehéz feladatnak. Mint a 326-osnál és a 342-esnél, itt is 1mm vastag rézlemezből készült. Az összes kivágás belekerült, ami az igazi mozdonyon is látható. A problémát az áramszedés megoldása okozta. A 325-ösöknek a kerekei szabadon vannak, jól látszanak felülről is, a járólap jóval a kerekek fölé, a kazán oldalára van szerelve. Egy szokásos "bajúsz" típusú áramszedő huzal a kerekek tetején nagyon feltűnő lenne.

Sokáig gondolkoztam az osztott tengelyes megoldáson. Ennél a kerekek nincsenek elszigetelve a tengelytől, amire rá vannak húzva, hanem a tengely maga áll két féltengelyből, középen egy szigetelő anyagból készült csővel összeerősítve. A főkeret két hossztartója is el van egymástól szigetelve, a főkeret összes kereszt-tartója vagy szigetelőanyagból (NyÁK lemez, prespán-cső) készül, vagy szigetelőre van ráragasztva. Az áramszedés így egyszerű és nagyon megbízható: mivel a kerék-féltengelyek fémes összeköttetésben állnak a csapágyakon keresztül a főkeret hossztartóival, csak a két hossztartóra kell a motor vezetékeit felerősíteni.

Van azonban egy bökkenő. Mivel az elkerülhetetlen, hogy a hengerblokkok ne érjenek hozzá a főkerethez, emellett pedig a rudazaton keresztül amúgyis fémesen össze vannak kötve a kerékkel, ezek és a "bőgő" is a mellettük lévő hossztartó potenciáljára kerül. A 325-ösön azonban a kazánt a hengerblokkokkal egy széles elem köti össze, a gőzvezeték burkolata. Ezt is el kellene szigetelni vagy a kazántól - szinte lehetetlen -, vagy a hengerblokkoktól - ez sem könnyebb. Problémát jelentene az is, hogy így a mozdonysátor és az állókazán is csak szigetelőkön keresztül lenne a főkeretre erősítve, a mellgerendáról nem is beszélve! Aztán ott van a fogaskerekes hajtómű. Az is osztott tengelyekkel készülne? Hogy lehetne a fogaskereket elszigetelni a tengelytől, amit hajt? A sok problémát látva lemondtam az osztott tengelyes megoldás előnyeiről.

A nem látható áramszedést inkább a főkereten keresztül próbáltam megtervezni. A hossztartókba egy-egy 2mm átmérőjű furat kerül pont a kerekek nyomkarimája mögé. Ezekbe egy szigetelő anyagból készült kis hüvely kerül beragasztásra, amiből egy kis rézrúd nyúlik ki, amit belülről egy rugó nyom a kerekek nyomkarimájára. Igaz, ez a megoldás jobban fékezi a modell futását, mint egy "bajúsz" áramszedő, de remélhetőleg megbízhatóan működik. Emellett a tervek szerint a szerkocsi kerekei is résztvesznek az áramszedésben.

A főkeretet vízszintes és függőleges távtartó lemezek tartják össze, amelyek a hossztartó kivágásaiba vannak beforrasztva. A vízszintesek 1mm vastag lemezből készülnek és menetes furatokkal vannak ellátva, amik a hajtómű, a motor, a kazán és a mozdonysátor felerősítésére szolgálnak. Úgy kellett megtervezni a lemezek alakját és helyét, hogy ezt a tartó funkciót elláthassák, de mégse legyenek a hajtóműnek az útjában.

A függőleges távtartók egyben a kazán alátámasztására is szolgálnak. Ezek nemcsak a modellen vannak meg, de az igazi mozdonyon is ugyanott helyezkednek el. Jól láthatók, emiatt csak 0,5mm-es rézlemezből lehet őket elkészíteni. A formájuknak is egyezni kell az eredetivel. Annál is inkább, mert - mint az igazi mozdonyon - ezeknek a felső "szárnya" tartja a járólapot is.

Annak érdekében, hogy a függőleges távtartók erősen be legyenek forrasztva a főkeretbe, egy új megoldást dolgoztam ki. Az eredeti mozdonyon a távtartók csavarozva vannak a hossztartóhoz, a függőleges csavarsor jól látszik a felerősítés mellett. Ezeket 0,4mm vastag rézhuzal-darabkák modellezik, számukra egy függőleges sor furat készült a hossztartóba. Ebbe a huzalok úgy kerülnek beforrasztásra, hogy a belső oldalon kb. 1mm-t belógjanak. A kereszttartó lemezek ezeknek a kiálló huzaloknak támaszkodnak neki és kerülnek hozzáforrasztásra. Ez az egész megoldás kívülről nem látszik, eltakarja a főkeret oldal lemeze.

A következő oldal: A meghajtás tervezése

Vissza a 325-ös modell főoldalára