Amint az a tervezési részben le lett írva, a kazán három önálló részből áll. A legnagyobb rész maga a hosszkazán, amihez csatlakozik az állókazán első-felső része. A második alkatrész az állókazán alsó része és a hosszkazán vele egybeépített alsó fedele. A harmadik alkatrész az állókazán mozdonysátoron belül elhelyezkedő vége.
A hosszkazán maga is több alkatrészből
lett összeforrasztva. Elöl a füstszekrény a homlokfallal,
és a gőzvezeték-takarólemezzel. Mögötte
maga a hosszkazán csöve, majd hátul az
állókazán felső része. Meg kell jegyezni,
hogy a második modellnél az állókazán
első része nincs egybeforrasztva a hosszkazánnal, hanem
egy önálló egységet képez, ami a motorral
együtt kerül a főkeretre.
Mind a füstszekrény, mind pedig a hosszkazán lemezből
lett hengeresre hajlítva. A füstszekrény 0,2mm vastag
rézlemezből készült. Ebbe először -
hasonlóan a 342-es modellhez
- a szegecs-sorok lettek beütve.
A kémény számára is készült egy 3mm átmérőjű furat középre.
Utána nagyon óvatosan kellett egy rúd köré hajlítani,
hogy a kész szegecsfejek el ne laposodjanak.
A kazán-homlokfal
egy 1mm-es rézlemezből lett kiesztergálva. A palást
és a homlokfal rögtön össze lett forrasztva, ami bizonyos
tartást adott ennek az alkatrésznek - ne feledjük, a
palást lemezvastagsága csak 0,2mm!
A hosszkazán maga 0,3mm vastag alpakka lemezből készült. Ennek pusztán az volt az oka, hogy nem volt kéznél megfelelő méretű rézlemez. De egyébként is jó választásnak bizonyultaz alpakka, mert merevebb és könnyebb forrasztani, mint a rézlemezt. Ez a lemez is egy rúd köré lett hajlítva. A szükséges rúdátmérővel el kellett játszani, a lemez ugyanis rugalmas, hajlítás után visszaugrik és nem is lehet jól megjósolni, hogy milyen is lesz az átmérője. A végleges méret beálításához a kazánpalást elejére és végére belül egy-egy esztergált gyűrű került - ezek be lettek forrasztva.
Végül az állókazán teteje készült el, 0,3mm-es rézlemezből. Meg kell figyelni, hogy az állókazán átmérője a 325-ösön kisebb, mint a hosszkazáné! Emiatt esztergán egy átmeneti gyűrű készült. Ez lett az állokazán felső részbe beforrasztva annak kerekre hajlítása után.
Végül az egész szerkezet ösze lett
forrasztva. Ennél két dologra kellett nagyon odafigyelni. Az
egyik az volt, hogy a három kazán-cső egy tengelyben
legyen, sem oldalirányban, sem függőlegesen le hajoljon
el. A másik fontos dolog, hogy egymáshoz képest ne legyenek
elfordulva. A forrasztás előtt az egyes palástokra
körbedrótkarikák kerültek, hogyha a
meglévő forrasztások felolvadnának, ne essenek
szét a palástok. A forrasztás gázlánggal
történt. Csak az összeforrasztás után lettek
az esztergált erősítő gyűrűk alsó
szegmensei kivágva
Az utolsó művelet a füstszekrény-nyereg és a gőzvezeték takarólemezek elkészítése és felerősítése volt. Először úgy próbáltam a takarólemez és a füstszekrény összeillesztését megoldani, hogy a füstszekrény oldalába egy-egy négyszögletes nyílást készítek, amibe a takarólemez beleilleszkedik. Az volt az alapgondolat, hogy még mindig egyszerűbb feladat egy egyenes oldalú kivágást készíteni, mint a takarólemezt egy vastag lemezből, aminek a hajlított teteje folyamatosan elvékonyodik. Készült is egy kísérleti példány (középen fent a képen) egy félresikerült szegecselésű füstszekrényből. A kísérlet azonban megmutatta, hogy szinte lehetetlen egy 0,2mm vékony lemezbe egyenes oldalú kivágást készíteni. Hiszen sem ollóval vágni (a görbülete miatt) sem pedig reszelni (a vékonysága miatt) nem lehet!
Így aztán a végleges megoldásnál a füstszekrény nem lett kivágva, hanem a takarólemez egy 1mm vastag rézlemezből lett meghajlítva. A lemez méretre lett reszelve, hosszirányban ráhagyással. Ez egy hengeres tüskére rá lett hajlítva és addig igazítva, amíg a belső görbülete pontosan rá nem illeszkedett a füstszekrény hengeres oldalára. Ezután le lett a teteje vágva majd reszelővel fokozatosan ívben elvékonyítva. A sarkok a végén óvatosan le lettek kerekítve.
A füstszekrény alátámasztása két darab 0,5mm-es rézlemezből készült. Ezeknek a teteje pontosan a füstszekrény átmérőjének megfelelő köralakú kivágást kapott, majd rá lettek forrasztva az alaplapra, amiben már a felerősítésre szolgáló menetes furat is benne volt, valamint furatok a többi csavar számára. Ez a füstszekrény aljára lett felforrasztva. A legvégén a takarólemezek is felkerültek, óvatosan kellett őket mind az alátámasztásra, mind pedig a füstszekrény oldalára felforrasztani, hogy a meglévő forrasztások ne olvadjanak le.
A kész füstszekrénybe egy hengeresre öntött ólomsúly került beragasztásra. Erre a mozdony tapadásának és ezzel a vonóerejének a fokozása céljából volt szükség.
A kazán legfontosabb tartozékai a kémény és a dómok. A 325-ös kéménye viszonylag egyszerű alkatrész, mert egy párhuzamos cső, ráadásul a modellen pont 4mm átmérőjű. Mégsem lehet egy 4mm-es rézcsőből elkészíteni, mert a tetején egy jól látható perem van. Ezt nem lehet külön alkatrészként elkészíteni, mert egyrészt nagyon vékony és apró lenne, másrészt igen nehéz lenne pontosan középre felforrasztani. Ezért a kémény egy 5mm-es rézrúdból lett leesztergálva és természetesen kifúrva. A kémény alsó pereme először egy esztergált gyűrű formájában formájában készült el, de ezen természetesen nem látszott a 6 szegecs, ami az eredeti mozdony fényképein jól észrevehető. Emiatt egy új gyűrű készült, ez már kétoldalas maratással és benne a hat szegecsfejjel. A kémény alsó, kúpos része esztergával készült, a talplemez, a szintén jól látható szegecsekkel megint csak maratással. A kémény epoxi ragasztóval lett a kazánra felerősítve.
A dómok esztergával készültek olyan rúdakból, amelyeknek az aljába a kazán hengeres profilja már előzőleg marógéppel bele lett mélyítve. A dómok alá alátét lemez készült reszeléssel és csiszolással, majd ez a dómra rá lett forrasztva. Ennél a műveletnél az ónt bőségesen lehet adagolni, ez a fölösleges ón tölti ki ívesen az átmenetet a dóm és a talpa között. Ezt a kitöltést az ón megszilárdulása után még egy kerek tűreszelővel óvatosan meg kellett formázni, hogy az átmenet íve körös-körben egyenletes legyen.
A dómok teteje külön készült és az egész dóm szerelvény egy csavarral került a kazánra erősítve. A csavar anyája alul, a kazánon belül el lett vékonyítva, hogy a motor számára rendelkezésre álló helyből minél kevesebbet foglaljon el. A csavar feje a homokdómon a töltőfedelet mintázza, a gőzdómon pedig a biztonsági szelep talpa lett. Maga a biztonsági szelep emelőkarja alpakkából lett kireszelve, a rugós húzószerkezet pedig egy acélrudacskára felforrasztott 1mm külső átmérőjű rézcső.
A füstszekrény ajtó egy 0,8mm vastag rézlemezből készült. Ki lett vágva, méretre reszelve majd az alja és a sarkai reszelővel lekerekítve. A 325-ösön a vízszintes csíkok befutnak az ajtószárnyak közepéig, így a két oldal pántjai egy darabból készülhettek. Ez egyben azt is biztosítja, hogy a két ajtószárny lemezcsíkjai pontosan egy magasságban lesznek. A középső vastagabb függőleges takarócsík belső oldala ki lett a vízszintes pántoknál csiszolva és egyszerűen keresztben az ajtóra ráforrasztva. A vízszintes pántok kétoldalt túlnyúlnak, ez modellezi az ajtópántokat. Az ajtópántok tengelyei 0,8mm-es rézrúdból lettek levágva és az ajtó szélére forrasztva. Végül az egész ajtószerelvény fel lett a füstszekrény homloklapjára forrasztva.
A 325-ösök már gyárilag fel voltak szerelve légfékkel. A Westinghouse-légpumpa a régebbi mozdonyokon a kazán jobb oldalára, az újabbakon a bal oldalára volt felszerelve, de a képek tanúbizonysága szerint ugyanolyan típusú volt.
A légsűrítő az az alkatrész, amit
általában nem kell a modellezőnek elkészítenie,
hiszen több gyártó is kínál ilyen
modell-alkatrészt fehérfém vagy réz
öntvényből. Sajnos a piac átkutatása nem
járt eredménnyel. A 325-ösön ugyanis egy
meglehetősen régi tipusú légsűrítő
található, amelynek a kompresszor részén még
nem láthatók a megszokott hűtőbordák. Ilyen
is akad a piaci kínálatban, azonban ennek az öntvénynek
a mérete szembetűnően nagyobb, mint a 325-ös apró
légsűritője.
Ezért kellett ezt az alkatrészt is házilagosan elkészíteni.
A légsűrítő két hengere, a gőzhenger
és a kompresszor hengere esztergán készült és
ugyanígy lett a köztük lévő féloldalas
cső is előállítva. Ez utóbbi aztán
ki lett az egyik oldalán reszelve. A gőzhenger
palástjába lombfűrésszel egy hosszanti
bevágás készült, ebbe lett beforrasztva a
vezérművet takaró cső. A
légsűrítő tetejének a lemeze ki lett
vágva, a szélén látható félgömb
formájú sapka bele lett forrasztva. Az alkatrész
hátsó felére egy H-alakú felerősítő
szerelvény került.
A két henger hátsó oldalára vízszintesen csőcsonkok lettek beforrasztva,
amikbe a kazánra szerelés után a csatlakozó csöveket lehet bedugni.
Végül az egész légsűrítő apró
rudacskák segítségével össze lett dugva,
majd összeforrasztva. A szegecseket is beleszámolva a
légsűrítő 15 alkatrészből áll.
A légsűrítő nem került rögtön felszerelésre a kazánra, mert mögötte lehetetlen lett volna a kazánt befesteni. Ezért csak a festés után lett a kazán oldalára felragasztva. A hozzá vezető csövezés rézhuzalból készült és a kazán felületére lett közvetlenül felforrasztva. Mivel a kazán középső része alpakkából készült, a felforrasztást pákával is el lehetett végezni.
A tápfej függőleges szelepteste úgy készült, hogy egy 1,5x1,5mm négyzet keresztmetszetű réz rúdba egy hengeres szekció lett beleesztergálva. A szelepcsap is esztergával készült, szintúgy a vízszintes összekötö darab a két csőcsatlakozóval. Ezekbe a szeleptestekbe apró lyukak lettek oldalt befúrva, ezeken át vékony rézdrót lett átdugva, ez tartotta össze a tápfej alkatrészeit az összeforrasztás idejére.
A tápvíz vezeték 0,8mm átmérőjű rézdrótból lett meghajlítva, majd a tápfej alján lévő lyukba beleforrasztva. Végül az egész szerlvény fel lett forrasztva a kazán oldalára.
A betöltő csésze esztergával készült. Az oldalának a formájára egy "kotta" készült és az esztergával a kotta koordinátáit követve apró lépcsőkben lehetett kialakítani a jellegzetes formát. Ezeket a lépcsőket még a leszúrás előtt el kellett egy kerek reszelővel óvatosan simítani. Leszúrás után fordítva lett az eszterga tokmányába befogva és ekkor lehetett a tetejének a bemélyedését besüllyeszteni.
A 325-ös azon kevés magyar mozdonyok közé tartozik, amelyeken a szabályozó rúdja a kazánon kívül helyezkedik el és hosszanti mozgást végez. A legtöbb magyar mozdonyon a szabályozó rúd a kazán belsejében ment végig és forgómozgást továbbított.
A modellre ez a jellegzetes rúd alpakkából készült.
Mind a hosszanti rúd, mind pedig a gőzdóm
oldalára csatlakozó emeltyű alpakkából
lett kireszelve. A végeken lévő 0,4mm
átmérőjű furatokba huzaldarabok átdugva
és beforrasztva, amelyek le lettek simára reszelve. A
szabályozó rúd sem lett a dóm oldaláról
kiálló tüskére rögtön felforrasztva,
hiszenez az alkatrész nem lett befestve, az igazi mozdonyon
is festetlenül maradt.A festés után lett felforrasztva
vigyázva arra, hogy mögötte a dóm festése
a páka melegétől ne sérüljön meg.
A 325 kapaszkodó rúdjai. mint az ebben az
időben szokásos volt, nemcsak kapaszkodásra szolgáltak.
A jobb oldali egyben a kémény fúvóka
állítórúdja is volt, a bal oldali pedig a henger
leeresztő szelepeket működtette egy emeltyűn
keresztül. Így volt ez már a 326-oson is! A modellen ezek
a rudak 0,4mm átmérőjű acélrudakból
készültek. A csuklók és emeltyűk a
végükre rézlemezből lettek kicsiszolva.
A rudakat tartó bakok esztergálva készültek. Ezeket először keresztirányban ki kell fúrni és csak utána lehet a szárukat esztergálni, amikor már a furat helye meghatározza a tartó többi méretét. A fej végülis reszelővel lett gömbölyűre formálva. A bakok alján egy kisebb átmérőjű csap található, ami a kazánon lévő furatba illeszkedik, ide lett beforrasztva.
Látható még egy rúd a kazánon, a homokoló működtető rúdja. Ez is 0,4mm-es acélhuzalból van, a végére egy kúpos fogaskereket imitáló apró rézkúp került. Egy szöglettel össze van erősítve a nagyobb kúpkerékkel, ami a homokdóm furatába van beerősítve.
A homkolócsővek a homokdóm furatába és a járólapba vannak beforrasztva, Sajnos az első modellen alul kilógnak, ami lehetetlenné teszi, hogy a kazánt egyszerűen a motorra ráhúzzuk. Emiatt a második modell már osztott homokolócsővel készült.
Vissza a 325-ös modell főoldalára
Vissza a Kezdőoldalra
Ez az oldal 2006 szeptember 4-én lett utóljára megváltoztatva.
© Erö János
