A 325-ös modell építése

2. rész - A hengerblokk és a vezérmű

A főtartó

Mint ahogy az már a 342-es modellen is készült, a hengerblokk a vezérművel és a bőgővel egy kivehető egységet alkot. Ennek a váza egy T-formájú rézlemez, ami vízszintesen kerül a főkeret lapjai közé. Ez a váz 1mm-es lemezből készült és pontosan illeszkedik a főkeret belsejébe. Ennek érdekében a főkereten bevágások vannak.

A lemez közepére egy hosszanti kivágás került, ami helyet ad a kompenzációs himbának. A kivágás teteje ferde, ugyanis a 325ösön - ellentétben a 342-essel, be lehet látni a kazán alá és bizonyos mértékben a főkeret belsejébe is, tehát ez a lemez is látható - a kivágás a látványt egy kicsit kevésbé feltűnővé teszi.

A hengerblokkok

Tartottam erősen a hengerblokkok készítésétől. Ezek ráadásul nagyon szembeötlőek ezen a viszonylag kis mozdonyon. A kompaund elrendezés miatt a mozdony bal oldali hengere igen nagy méretű volt. Bizonyára azért, hogy a mozdony megjelenése ne legyen furcsán aszimmetrikus, Kordina Zsigmond mindkét hengerre azonos, nagyméretű borítást tervezett - a kisméretű, nagynyomású hengeren ez alatt csak egy nagy üres üreg van. A síktolattyú - feltehetőleg szintén a nagy méretek miatt - ferdén helyezkedik el, a borítása pedig egy igen bonyolult formájú görbe palástja. Ráadásul az összes él le van kerekítve. A hengerfedelet egy elliptikus borítás takarja. Tehát a hengerfedél csavarjait nem kell modellezni, de helyette az elliptikus fedelet kell elkészíteni.

A tervezésnél úgy döntöttem, hogy a hengert és a tolattyúházat két különálló darabból készítem el és a kész elemeket erősítem össze.

Maga a henger egy réz csőből készült, 10mm-es külső és 8mm-es belső átmérővel. Ebből a csőből 10mm hosszú darabokat kellett esztergával leszúrni. A hengerfedelek 10mm-es réz rúdanyagból készültek. Először 1,5mm átmérőjű furat készült a közepébe, a dugattyúrúd számára. Aztán egy 1mm-es váll került a peremébe beesztergálva és végül egy 2mm vastag korong lett leszúrva az anyagból. Ezt a korongot egy rézrúd végére fel kellett forrasztani úgy, hogy a váll a rúd felé álljon, majd a rudat a koronggal együtt be kellett fogni az eszterga tokmányába. A korong első oldalát az esztergában forgatva kézzel lehetett elliptikusra reszelni. Ez az eljárás bonyolultan hangzik, de valójában igen hatékonyan lehet végezni. Mivel az ember a forgó esztergatokmány közvetlen közelében kézzel reszeli a korongot, a tevékenység balesetveszélyes, nagyon kell arra vigyázni, hogy a reszelő bele ne akadjon a gyorsan forgó tokmány kiálló részeibe. A kész, elliptikusra reszelt korongot le kell csak forrasztani a rúdról és megtisztítani a forrasztóóntól.

Mivel a régebbi típusú 325-ös mozdonyokon a magyar mozdonyépítési gyakorlatbanszokatlan módon a dugattyúrúd nem átmenő kivitelű, hanem a hengerfedél elöl zárt, ezekhez a modellekhez a hengerfedél elkészült korongjának a furatát be kellett tömni. Ez egy 1,5mm átmérőjű rézrúd beforrasztásával történt, utána a külső oldalon csiszolással el kellet még tűntetni a "foltozás" nyomát.

A tolattyúszekrény készítése azzal kezdődött, hogy egy 1mm vastag rézlemezbe 10mm átmérőjű furatok kerültek. Ezt természetesen csak nagyméretű fúrógéppel lehetett elvégezni, fokozatosan növekvő átmérőjű furatok befúrásával. A legnagyobb fúró 9,5mm átmérőjű volt, a végleges 10mm-es formát dörzsárral kellett kialakítani, hogy a furat pereme szép kerek legyen. Első kísérletként egy prototípus készült alpakkából. Ez jó döntésnek bizonyult, mert így a legbonyolultabb műveleteket ki lehetett kísérletezni és méretbeli eltérések is napvilágra kerültek, amiket a végleges példányokon már ki lehetett javítani.

A tolattyúszekrény tetejének a bonyolult ívét először a számítógép nyomtatójával egy fóliára ki kellett nyomtatni. A méretre reszelés során a fóliát a lemezre illesztve lehetett addig korrigálni, amíg a pontos ívnek meg nem felelt. A kész tolattyúház elő- és hátlapokat párokba rendezve lehetett megadni nekik a végső formát. A tolattyúház palástja 0,2mm-es rézlemezből készült. Ebből egy 10mm széles csík készült, ami hajlítgatással az elő- és hátlap formájára lett hozva.

A tolattyúszekrény összeforrasztásához egy célszerszám készült alumíniumból. Ez egy 11mm átmérőjű kerek rúd aminek a végein egy-egy váll van 10mmes átmérővel. Ezekre lehet ráhúzni a tolattyúház elő- és hátlapot és rögzíteni őket egy-egy koronggal. Egy hosszanti bevágás is készült az alumínium rúd palástjátra, ami helyet ad a tolattyúház-palást végének. Így azt nem kell pontosan méretre vágni a forrasztás előtt, hanem elegendő az összeforrasztott darabnak megadni a végső formát. A forrasztás gázlánggal történt. Az első tolattyúház összeforrasztása után derült ki, hogy baj van az eljárással: a célszerszámként használt alumínium rúd bennszülött lett! A kész tolattyúszekrény fogva tartotta, nem lehetett kivenni. Szerencsére egy kis feszegetéssel azért sikerült eltávolítani.

A henger és a tolattyúszekrény ragasztással lett összeerősítve, majd mindkettő fel lett ragasztva a T-formájú alaplemez két szárnyára. A ragasztás volt az egyetlen megoldás itt, mert a forrasztástól a már összeforrasztott darabok újra szétestek volna.

A keresztfej-vezetékek

A keresztfej-vezetékek ugyanúgy készültek, mint a korábbi modelleken, 1mm vastag alpakka lemezből. Ennek a színe hasonlít az acélra, amiből az igazi mozdonyokon a keresztfej vezetékek készülnek, tehát később nem kell festeni. A keresztfej vezeték rúdjai úgy lettek megtervezve, hogy elöl is és hátul is egy kis lépcsőt tartalmaznak. A hátsó perem a bőgő kivágásába fekszik fel, és így erősebb forrasztott kötést eredményez, míg az első kiálló tüske a hátsó hengerfedél furataiba illeszkedik. A keresztfej vezetékek első részén egy távtartó található, ami tartalmazza azt a csövecskét is, ami a dugattyúrudat vezeti a hengerblokkba. A keresztfej vezetékek egy pontosan 4mm széles szigetelő anyagból készült lemez segítségével lettek a távtartóba forrasztva. A hátsó részükre egy ideiglenes távtartó lemez került felforrasztásra, ami arra szolgál, hogy a bőgőbe való beforrasztáskor a keresztfej vezetékek párhuzamosak maradjanak.

A "bg"

A bőgő - hivatalos nevén "keresztfej vezeték tartólemez" - 0,5mm vastag rézlemezből készült. Miután meglehetősen bonylult a formája, először egy CAD rajz készült róla, amelyen az összes kivágási- és sarokpont helyére egy 0,5mm átmérőjű furat lett betervezve. A furatokat a kis CNC gép a lemezbe fúrta és ezeket lehetett használni a kivágás és méretre reszelés során, mint irányító furatokat.

A bőgőkre két-két tartókonzol is került, az egyik a lengőív tartója, a másik a kulisszaemelő tengely, régi nevén "kormánygerendély" tartója. A kulisszaemelő tengely helyzete hasonló a két kivitelen, csak az bennük lévő emeltyű nyúlik a régi tipusú vezérműnél hátrafelé, az új tipusúnál előre. A lengőív tartója azonban más. Míg a régi típusú vezérműnél a lengőív a bőgő előtt helyezkedett el, az új tipusúnál mögötte. A régi tipusúnál a tartókonzolok a bőgőn átnyúló vezérműrúd számára készült magas kivágás két oldalán helyezkednek el, az új tipusnál egy kétágú konzol található és a viszonylag alacsony kivágás fölött van a helye.

A kulisszaemelő tengely konzolja egy 1,5mm vastag lemezből készült. Először a tengely furata készült el, majd ki lett vágva és méretre reszelve. Ezután a két oldala le lett reszelve, hogy egy T-formát adjon ki a keresztmetszete. A lengőív tartója a régi kivitelhez két-két 0,5mm vastag lemezből készült. Ebból lett kifúrás után kivágva és kireszelve. Az új kivitelhez a konzol 2mm vastag rézlemezből készült. Szintén kifúrás és méretre reszelés után a közepébe csiszolókoronggal egy 1,5mm széles rés került. Ehhez a művelethez a darab ideiglenesen fel lett forrasztva egy rézrúdra, hogy az apró konzolt a csiszolás során szilárdan lehessen tartani. Csiszolás után a kész kétágú konzolt le lehetett a rézrúdról forrasztani.

A konzolok ellenállás forrasztással kerültek fel a bőgőre. Ezzel lehetett biztosítani, hogy miközben a második konzolt forrasztjuk, az első le ne essen.

A tolattyúrúd tartókonzol

A tolattyúrúd tartókonzol egy kritikus alkatrész volt. Még azt is nehéz volt kideríteni, hogy az igazi mozdonyon hol helyezkedett el. A fényképek csak a végét mutatják, a rajzokon a többi alkatrész eltakarja. Csak a Közlekedési Múzeum modelljéről lehetett ellesni a pontos formáját és elhelyezkedését. Az igazi mozdonyon ez a konzol a főkeret hossztartójára van felcsavarozva. Mivel a tolattyúród keresztülmegy a furatán és így a vezérmű része, a modellen a henger- és vezérmű blokkra került.

A formája igen különleges, kissé hátrahajlik, hiszen a tövénél helyet kell hagyjon a keréknek. Emellett a tövénél vastagabb, kifelé vékonyodik. A modellen alpakkából készítettem, mivel a darabjai össze lettek forrasztva és az alpakka rosszabb hővezetése könnyebb forrasztást igért. Alul és felül egy-egy vízsintes lemezből áll, középen egy függőlegesből, tehát valójában I-tartó keresztmetszete van, csak ennek a keresztmetszetnek a mérete folytonosan változik. A három konzol elem összeforrasztása után a végére a persely került 1mm külső és 0,5mm belső átmérőjű csövecskéből. Ezen halad át a tolattyúrúd.

Az egész konzol végül a hengerblokk alaplemezére lett felforrasztva. Ehhez egy 0,5mm-es acélrúd lett behelyezve a tolattyúrúd helyére, ez biztosította, hogy a forrasztás során a persely a tolattyúszekrény furatával egy vonalban maradt.

A vezérmű

A vezérműnek az összes alkatrésze 0,5mm vastag alpakkából készült. CAD rajzolóprogram segítségével a darabok egymáshoz közel lettek állítva és a furatok elrendezése ki lett másolva a CNC fúrógép számára. Ez befúrta az összes apró rúd 0,5mm-es furatait a lemezbe, ahonnét lombfűrésszel ki lettek vágva és óvatosan méretre reszelve. Ez utóbbi tevékenység nem egészen problémamentes, mivel a rudak többsége mindössze 0,5mm széles. Nehéz elkerülni, hogy amikor az ember a végső szélességet megadja, néha ne a satut reszelgesse!

A villás rudakat két részből kell összeforrasztani. Annak érdekében, hogy a villa két végén a furatok pontosan egymással szemben legyenek, az összeforrasztáshoz a két rúdat fell kell fűzni egy kis egyenes rúdra, pl. egy törött fúró szárára és úgy összeforrasztani, hogy ez az irányítórúd a villa szárára minden irányból merőleges legyen.

A vezérmű összeállítása során a furatokba 0,5mm átmérőjű rézhuzal került. Ez a hátsó, nem látható oldalon rá lett a rúdra forrasztva oly módon, hogy a mozgó alkatrészre az ón ne folyjon rá. Ha ugyanis ráfolyik, a csukló nem fog mozogni. Ennek elejét lehet venni azzal, ha forrasztás előtt a csuklóra egy igen apró csepp olajat engedünk. Persze eközben arra kell vigyázni, hogy a forrasztandó felületre ne kerüljön olaj, hiszen akkor nem tapad a forrasztás. Miután az összes forgócsap elkészült és mozgott, a látható oldalon a rézrúd le lett csiszolva és szépen lesorjázva. Végül az egész vezérmű össsze lett állítva.

Vissza a 325-ös modell főoldalára

Vissza a Kezdőoldalra

Ez az oldal 2005 március 29-én lett utóljára megváltoztatva.
© Erö János