A festékek színe meglehetősen szubjektív élmény, ugyanazt a színt két különböző ember másnak nevezheti és a legtöbben más-más színt értenek egy-egy közismert megnevezésen is. Ennek kiküszöbölésére született még az ötvenes években egy nagyon tudományos alapon szerkesztett magyar szín-számozási szabvány, de ezt nem használta senki sem. Németországban viszont még az 1920-as években szabványosították az ún. RAL-számozást és ennek alkalmazását kötelezővé is tették az állami szervezeteknél. Így a német vasút azóta használja ezeket a szabványszíneket, az európai egyesülés során pedig mind több országban terjednek el a RAL-színek, jóllehet az alkalmazásuk még nem kötelező európai szabvány. A MÁV-nál a nyolcvanas évek végén vezették be a RAL-számokat - valójában a már meglévő színekhez keresték meg a RAL skálában legközelebb álló szín számát.
A RAL-színek számozása nem követ semmiféle tudományos alapot, csak a négyjegyű szám első számjegye adja meg a fő színcsoportot.
A többi számjegy kiadása gyakorlatilag véletlenszerű. Bizonyos számok hiányoznak a sorból, itt régebben valamilyen, a csoportba tartozó szín volt, amit az idők során kihagytak a skálából.
A mai MÁV-színek RAL-számát könnyű megadni, olyan kevés különböző színt használnak:
Érdekes, hogy a teherkocsik rozsdavörös színére nem adtak meg RAL-számot, bár feltehetőleg valamilyen számozott színt használnak.
A modellezők számára rossz hír, hogy semelyik ismert modellfesték gyártó cég sem tartja kínálatában egyik MÁV-os RAL-színt sem - a magyar vasúti szinek eltérnek mind a német, mind az osztrák, mind pedig a svájci vasutaknál használatos színektől. Ezért a magyar modellezők mindenképpen arra kényszerülnek, hogy maguk keverjék ki a modelljeik befestéséhez szüksége színeket. A régi járművek modellezői még nehezebb helyzetben vannak. Régen a vasúti járműveket nem szabványok, hanem színminták szerint festették. Elvileg volt a műhelyekben színminta a festék kikeveréshez, de sokszor a műhelyfőnök maga döntötte el, hogy a kikevert színt megfelelőnek találja-e. Előfordult az is, hogy egy közelben található hasonló járművet vettek mintának és amennyiben annak a színét már kiszívta a nap, az új festés is világosabb lett. Emellett az akkoriban használatos színek színmintái nem maradtak fenn, a járművek kifakultak, így nem könnyű kitalálni, milyen lehetett eredetileg a színe.
Ez minden országban így van, az angol vasútbarátok is folyamatosan vitatkoznak az államosítás előtti vasúttársaságoknál alkalmazott színekről és Németországban is állandó vitatéma, hogy a porosz mozdonyok valójában milyen árnyalatú zölddel voltak befestve. Nálunk a Déli Vasút zöld színéről több cikket is írtak, ráadásul a Déli Vasútnak csak a magyar vonalain közlekedő gyorsvonati mozdonyai voltak zöldek, az osztrák vonalak mozdonyai feketére voltak festve! Szerencsére a magyar Nosztalgia járművek festését alapos kutatás előzi meg, így ezek a színek hitelesnek tekinthetők. A huszas években a kocsikat nagyon sötét, majdnem feketés olajzöldre festették, a tetejük "törtfehér", ritkábban világos szürke volt - már ameddig a gőzmozdonyok füstjétől be nem szürkült. A Déli Vasutat leszámítva a magyar gőzmozdonyokat feketére festették, díszítő színeket vagy vonalazást nem alkalmaztak. A Nosztalgia járművek ebben a tekintetben is mértékadóak lehetnek, nem így az országszerte szoborszerűen kiállított mozdonyok, amelyeket a kiállításuk előtt vagy azóta is a felújítások során gyakran igen fantáziadúsan színeztek ki.
Egy jó tanács, hogy ne próbáljuk a festéshez kikevert színeket számítógép vagy tablet képernyőjén látható fényképhez hasonlítani! A fényképeknek a kamera már a készítés idején meghamisítja a színeit - gondoljunk csak a sohasem tökéletes fehérszín-egyensúlyra. A képernyők pedig maguk is csalnak a színekkel, hiszen nincsenek hitelesítve, de legtöbbször még csak helyesen beállítva sem. A legjobb, ha a színt az eredeti járműhöz tudjuk hasonlítani, esetleg egy másik, hitelesnek tekinthető modellhez.
Egy gyártótól származó festékeket összekeverhetünk egymással ahhoz, hogy a kívánt színt kikeverjük. A keverés az iskoláskorunkban is megismert keverési szabályok alapján történhet, bár ezalatt érhetnek meglepetések, kaphatunk nem várt színárnyalatokat. Pl. fekete és fehér összekeverésével ritkán kapunk semleges szürkét, szinte mindig lesz benne egy kékes, zöldes vagy barnás árnyalat. Nem könnyű a régi járművek feketés olajzöld színét sem kikeverni. A modellezők által gyakran alkalmazott trükk, hogy a gőzmozdonyokhoz használt feketébe beletesznek egy csepp fehér festéket is. Ez egy kicsit kiemeli a kontrasztokat és plasztikusabbá teszi a modell megjelenését.
Régi jótanács, hogy a szín kikeverése közben jegyezzük le, melyik színből mennyit használtunk fel. Ez megkönnyíti az azonos szín kikeverését, ha az eredeti elfogy.
Ez az oldal 2015 január 14.-én lett utóljára megváltoztatva
© Erő János