"Szép volt a modelled a kiállításon, csak az volt benne elrontva, hogy matt festékkel fújtad le." Ezt a kritikát kaptam egyszer egy barátomtól. Ebből is látszik, hogy a festés felületének a minősége nagyon is az egyéni ízléstől függ. Van, aki számára egy vasúti járművet fényesre festve kell bemutatni, van aki matt felülettel látja szívesebben. Én korábban a matt felületeket kedveltem, manapság selyemfényű fedőfestéket használok. Az igaz, egy frissen festett mozdonyt csillogó fényesnek látunk, de szerintem ennek csak az az oka, hogy a környezetében nem látunk hasonló, magasfényű tárgyakat. Biztos vagyok benne, hogyha egy új mozdony mellé helyeznénk egy frissen polírozott Ferrarit az autószalonból, amellett a mozdonyunk legfeljebb, ha selyemfényűnek tűnne.
A festékek fényességi foka amúgyis nagyon viszonylagos. Minden festékgyártó cég más-más fényességi fokot nevez "magasfényűnek" és "mattnak". A közbeeső fokozatokra pedig még egységes elnevezés sincs. Hívják őket "selyemfényűnek", "félfényesnek" vagy "félmattnak", de szinte sohasem nevezik meg pontosan, hogy mindezen valójában mit is értenek.
A festékek fényes vagy matt felületét a bennük lévő adalékanyagoktól kapják. A fényességet egy filmképző anyag, a mattságot egy finom porhoz hasonló anyag okozza. Mind a kettő hajlamos arra, hogy a tárolás során a festékből kiváljon, leülepedjen, emiatt kell a festékeket használat előtt nagyon alaposan felrázni, felkeverni. Ha a festés után azt tapasztaljuk, hogy a mattra festett felület fényes maradt és hosszabb szárítás után is egy kicsit ragadós, akkor valószínűleg nem kevertük fel eléggé a festéket. Fényes festéknél ez a mulasztás azt eredményezi, hogy a megszáradt felület nem igazán fényes, hanem csak amolyan selyemfényű. Mindkét hibán lehet általában segíteni egy új réteg ráfújásával, ami előtt már gondosabban felkeverjük a festéket.
A festékek fényességi fokát lehet módosítani keveréssel. Sajnos ehhez aztán végleg semmiféle támpontot nem lehet adni. Ha két egyforma színű, ugyattól a gyártótól származó fényes és matt festéket összekeverünk, nem lehet előre megmondani, hogy a keverék milyen fényességi fokozatot fog elérni. Azaz, ha egy 95%-os fényességű magasfényű és egy 5%-os matt festéket egyenlő arányban összekeverünk, nem 50%-os fényességű felületet kapunk, hanem jószerével bármit a 25% és 75%-os fényességi fokozatok között. Ez nemcsak a gyártmánytól függ, de egy gyártó különböző színű festékei is különböző eredményeket szolgáltatnak. Ha pedig különböző színeket vagy különböző cégek festékeit keverjük, az eredmény teljesen kiszámíthatatlan lesz. Ráadásul többször azt is tapasztaltam, hogy a keveréstől a felület nem lett igazán szép, nem selyemfényű lett, hanem fényes alapon szemcsés. Ez az út tehát nehezen járható.
A másik módszer az, hogy a matt festéket ugyanannak a gyártónak a fényes színtelen lakkjával keverjük, a fényes festéket pedig matt lakkal. Ez persze csak akkor tehető meg, ha a lakk ugyanolyan alapú, mint a festék. Ez nem teljesül mindig, több gyártó is más alapú színtelen lakkal egészíti ki a festéksorozatát, mint a sorozat maga. A fényességi fokozatot pedig itt is csak kisérletezéssel állapíthatjuk meg.
A harmadik módszer a fényességi fokozat megváltoztatására az, ha a befestett felületet a száradás után átfújjuk színtelen lakkal. Ekkor a felület a színtelen lakk fényességi fokozatát nyeri el, majdnem teljesen függetlenül az alatta lévő rétegtől. Ezt a módszert szinte kötelezően kell alkalmazni, ha a festett modellre vizes matricával viszünk fel csíkozást vagy feliratokat. A vizes matrica ugyanis csak fényes felületen tapad meg, ezen viszont a száradás után látható marad a matrica hordozó-filmje. Ezért a feliratozás után egy további réteg színtelen lakkot kell ráfújni, ami aztán a felület végleges fényességi fokozatát is megadja.
Ez az oldal 2015 január.15-én lett utóljára megváltoztatva
© Erő János