Aki a speciális airbrush kompresszort drágának, a barkácskompresszort pedig nehéznek és zajosnak találja, de kellő kitartást és energiát érez magában a barkácsoláshoz, annak a saját kompresszor építése egy járható út.
A festéshez alkalmas kompresszorhoz a következő részegységekre lesz szüksége:
1./ A légsűrítő lehet egy, az autókerekek pumpálására használt kis, 12V-os kompresszor. Ez azonban messze nem a legjobb megoldás. Az ilyen kis gépek ugyanis nem állandó üzemre készültek, 10-12 percnél tovább nem is szabad egyfolytában járatni őket, mert nagyon felmelegszenek és az apró motorjuk sem visel el többet. Igaz, a tartállyal ellátva szakaszosan müködnek, de még mérsékelt tempójú festésnél is hamar elfogy a levegő a tartályból, és a motor újra indul, mielőtt a kis gép lehűlt volna. Emellett az ilyen kompresszorok zajosak is.
Lehet más, egzotikusabb megoldásokat is találni, mint a teherautók féklevegő sűrítője vagy modern személyautók légkondícionáló berendezésének a kompresszora, de ezekhez nem könnyű hozzájutni Ráadásul egy villanymotort is hozzájuk kell illeszteni.
Emiatt a legvalószínűbb megoldás a legtöbb modellező számára egy hűtőgép-kompresszor,
amit minden kimustrált hűtőszekrényben találhatunk.
Meg kell azonban jegyezni, hogy valójában tilos egy hűtőgép hűtőkörét házilag megbontani,
mert a benne lévő freon gáz erősen környezetszennyező.
Ezért inkább szakműhelyből kérjünk el egy már szétszedett hűtőszekrény kompresszorát.
A hűtőgép-kompresszoroknak, legalábbis a régebbi kivitelűeknek van egy hátrányos tulajdonságuk. Nem tudnak elindulni, ha a kimenetük nyomás alatt van. Ez elég nagy baj, hiszen a légecseteléshez 1,5-2,5Bar nyomásra van szükségünk, és nem várhatunk minden alkalommal arra, hogy a tartályban a nyomás teljesen lecsökkenjen, mielőtt a kompresszor újra indul. Erre van egy megoldás. A kompresszor és a légtartály közé berakott cső csatlakozásait ne tömítsük teljesen tökéletesen, hanem csak úgy tessék-lássék. A cső tartály felőli végére pedig szereljünk egy visszacsapó szelepet. Így, mire a tartályban a levegő nyomása 3-3,5Bar-ra csökken és a nyomáskapcsoló a kompresszort újra indítja, a kis csődarabból a nagynyomású levegő már elszökik és a kompresszor kis nyomással indul. A csőnek persze elég hosszúnak kell ahhoz lenni, hogy a kompresszor a nyomás növekedését ne érzékelje azonnal, hanem csak amikor már elindult.
A kompresszorok 220V-ról járnak, ne feledkezzünk meg alapos földelésükről sem!
2./ A légtartályhoz a legegyszerűbb megoldás egy 5 literes kemping gázpalack. Ez, mivel alumíniumból van, a korróziónak is ellenáll. Egyetlen hátránya, hogy csak egy csatlakozása van. Ezt mindenképpen lefelé kell elhelyezni, hogy a levegőből az összenyomás hatására kiváló vizet a munka végén kiereszthessük. Ennek érdekében a vízleeresztő csőnek a tartály legalján kell elhelyezkednie. A levegő kimenő csövének mindenképpen magasabbra be kell nyúlnia a tartályba, hogy abba víz semmiképpen se juthasson bele!
Arra azonban vigyázzunk, hogy a gázpalacból kialakított légtartályban a nyomás sohase legyen 4-5 Bar-nál nagyobb.
A tartályba legalább 3 csőnek kell becsatlakoznia: az előbb említett vízleeresztő cső, a bemenő cső a visszacsapó szeleppel és a kimenő cső, ami a nyomáscsökkentőre megy. Ha másképp nem tudjuk megoldani, akkor a bemenő- és a kimenő cső közös csatlakozást is használhat, de ez nem ideális megoldás, mert a kompresszor üzeme közben így a kiváló víz mégiscsak a kimenő csőbe juthat. Ha van lehetőség egy negyedik csatlakozásra a tartály csatlakozófején, akkor ide a nyomásmérő és a nyomáskapcsoló, valamint a biztonsági szelep csövét rakjuk. Ha erre nincs lehetőség, akkor ezek a szerelvények a bemenő csövön legyenek, hiszen a kimenő csőben a légecset használata közben ingadozik a nyomás.
3./ A barkácsboltokban találhatunk nyomásszabályozót. Ezek rendszerint legalább a kimenetükön, de néha a bemenetükön is el vannak nyomásmérővel látva, tehát figyelemmel tarthatjuk, hogy a légecset milyen nyomású levegőt kap és esetleg azt is, hogy mennyi a nyomás a tartályban. Olyan kivitellel is találkozhatunk, ami egybe van építve egy légszűrővel, vízleválasztóval. A tapasztalatok szerint erre nincs szükség. Szobában dolgozva a levegő elegendően tiszta, a levegőből kiváló víz pedig a tartályban marad. Arra ügyeljünk, hogy a nyomásszabályozót a légecset üzemi nyomása környékén, 1,5-2.5 Bar között jól be tudjuk állítani. Ezért nem alkalmasak a céljainkra a konyhai vagy kemping gáztűzhelyekhez árult nyomásszabályozók: ezek üzemi nyomása jóval kisebb a nekünk szükségesnél.
4./ Manométert, nyomásmérőt akkor kell beszereznünk, ha a nyomásszabályozón ilyen nincsen. A tartály nyomását a bemenő oldalon mérjük, mert a kimeneten a használat közben a nyomás ingadozik. A legjobb az 5Bar méréshatárral rendelkező mérő, persze ekkor a tartályban nem lehet nagyobb nyomás - de erre nincs is szükség. A 8 Bar-os kivitel még használható, de a 10 Bar-os, vagy ennél is nagyobb nyomásra készült kivitel már nem igazán alkalmazható, mert a mi használati tartományunkban már eléggé pontatlan.
5./ A nyomáskapcsoló egy nehéz eset. A pneumatikában használatos ilyen eszközök szemtelenül drágák, a barkácsbolti kompresszorokra szerelt egyszerűbb kivitelt pedig ritkán lehet önállóan kapni. Én magam készítettem egyet két esztergált sárgaréz serlegből, egy 2mm vastag szilikongumi-lemezből, egy rúdból, egy rugóból és egy mikrokapcsolóból. Ez 3,5Bar nyomás alatt kapcsol be, 4Bar nyomásnál kapcsol ki és igen megbízhatóan működik. A mikrokapcsoló persze nem a 230V-os, erősáramú vezetéket kapcsolja. A készülék tetején egy dobozba szerelve egy kis transzformátor és egy erősáramú relé található, a mikrokapcsoló csak a relé 12V-os feszültségét vezérli.
6./ A biztonsági szelep nagyon fontos alkatrész, véletlenül sem feledkezzünk meg róla. A barkácsboltokban 10Bar-ra beállított biztonsági szelepeket szerezhetünk be, ez a kempingpalackhoz már túl nagy! Próbáljunk ennél kisebb nyomásra beállított biztonsági szelepet beszerezni! A biztonsági szelepet a tartály beömlő csövére kell szerelni.
7./ A készülék csövezését a központi fűtés szerelésnél és vízszerelésnél is használatos vörösréz-csövekből készíthetjük el. Az elemeket lánggal forraszthatjuk egymáshoz és használhatunk kész szerelvényeket, átmeneteket, elágazásokat, csavarkötéseket is.
A kompresszort a szerelvényeivel együtt valamilyen állványra szereljük. Ez lehet egy vaskeret is, pl. Dexion-Salgó elemekből, de akár fából vagy vastag faforgácslapból, rétegelt lemezből is elkészíthetjük. Fontos, hogy jó erős legyen, mind a kompresszort, mind a tartályt, mind pedig a szerelvényeket szilárdan megtartsa. A hosszabb csöveket ne hagyjuk csak a csatlakozóiknál fogva felerősítve, hanem fogjuk oda az állványhoz csőbilincsekkel! Ha a festést nem azon a helyen végezzük, ahol a kompresszort tároljuk, nem árt az állványra alul kerekeket szerelni, hiszen az egész együttes meglehetősen súlyos, nem könnyű cipelgetni.
Ha a kompresszorunk elkészült, tartsunk nyomáspróbát, természetesen a legszigorúbb biztonsági intézkedések figyelembevételével. Egy szétrepülő légtartály már súlyos baleseteket és károkat okozhat! A veszélyt csökkenthetjük, ha a próba idejére a tartályt szájjal fölfelé állítjuk és majdnem a tetejéig vízzel töltjük fel, csak ezután indítjuk el a kompresszort. A nyomás ugyanannyi lesz a víz alatt is, de a víz nem összenyomható és így nem is robbanhat fel. Baj esetén egyszerűen szétrepeszti a hibás alkatrészt és elfolyik.
Ez az oldal 2015 január 30.-án lett utóljára megváltoztatva
© Erő János